2010. február 8., hétfő

Dalmata jelmez háziag


Most sikerült befejeznem a jelmezeket, nem szerettem volna elkapkodni, ezért bőven adtam időt a lányoknak a változtatás lehetőségére.


Lucánál, kb már egy hónapja sejteni lehetett, hogy dalmata lesz, amit nagyon jó ötletnek tartottam, végre nem tündér, vagy valami hasonló...

Zsófiám ragaszkodott a muskétás barbi-hoz!
???
Az milyen???
Ennek megfejtésén se kellett sokat gondolkozni...

Elkezdtem egy fehér (kicsit pecsétes) pólójukra felrajzolni textil filccel a foltokat, amikor meglátta Zsófiám,annyira tetszett neki, hogy rögtön módosított a muskétás barbiról, dalmatára.
Ez könnyen ment! -gondolhatják sokan-
A biztonság kedvéért maradt egy foltos póló, és a többit majd meglátjuk...
Lehet, hogy meggondolják még magukat egy párszor...
Próbáltam Lucával megértetni, hogy kiskutya csak úgy lehet, ha az arcára is festünk, fekete orrot és foltokat...
Ez volt a nehezebb feladat, mert soha semmilyen körülmények között nem lehet az arcát és a kezét összefestékezni...

Saját magához képest elég hamar megértette és hagyta, hogy próbafestést végezzek az arcán.

Ezzel véglegesnek tekinthető jelmezválasztása, a dalmata.



A többi szükséges kelléken a múlt héten kezdtem el dolgozni, illetve beszerezni a még hiányzókat.
Póráz a nyakba, mert egy kutya, nem kutya nélküle...

Bársonyszalaggal és (véglezárókkal) oldottam meg, amit kreatív boltba vettem, így bármikor nyaklánccá alakíthatjuk, csak a kis csengőt kell levennem róla.
A csengő szerintem cicás, de tudtam szükséges, hogy kutyául érezzék magukat a lányok...
Jól döntöttem, a lányok alig bírták kivárni, hogy felszereljem a kapcsokat, máris "élesbe" tesztelték...
-a pórázt-

A nadrág ugyanúgy készült mint a póló, textilfilccel.
(mi örököltünk 2db cicanadrágot, de akár egy régi pizsama alsó is megteszi)
Farsang után egyébként is annak szánom ezt az összeállítást.

A fülek okoztak némi fejtörést csak!
Fejpántra gondoltam, amire a füleket rögzíteni lehet, de hogyan, arról fogalmam sem volt!

Nagy volt a boldogságom, mikor az Ázsiában dalmatamintás fejpántot kaptam!

Fülek gyanánt egy fehér frottír törülközőt gondoltam, de erre már nem került sor mert kaptam egy kevéske műszőrmét ( is), ami megoldotta az összes fül és farok gondomat.

Mikor picit agyilag pihentebben tudtam leülni, hogy átgondoljam a dolgokat, addig tekertem, gyűrtem, csavartam, hajtogattam az anyagot mert, elvágni addig nem akartam (mertem) közben a fejemben is kirajzolódtak a megvalósítás lehetőségei...

Még , hogy megvettem a dalmatamintás fejpántot, mert bevontam dalmatamintás műszőrmével!
Ez volt a legjobb rész az egészben!

:)

Ceruzával megrajzoltam a füleket, de mielőtt kivágtam volna, hozzánéztem a gyerek fejéhez (a méret miatt 1-2 cm nem árt ráhagyni)
Ezt az első fület kivágtam és még másoltam hozzá 3 ugyanilyen méretet.
Jöhetett a ragasztópisztoly, mert varrni legalább annyira tudok mint sütni, és némi drót a garázsból...
Meghajtva a drótot a fül formájára, úgy hogy mindkét végén (drót) legalább 8-8 cm ráhagytam, kezdtem el nagyon vékonyan felszegni (a ragasztópisztollyal) az anyagot, úgy, hogy a drótot is aláraktam...

Így kaptam egy drótozott, mozgatható, formálható fülecskét, aminek a végén még mindig kiálltak a drótok...
Nálunk még az se mindegy, hogy milyen irányba állnak a fülek,(nem lóghat "csak úgy", egyszerűen) mert a lányok ragaszkodnak ahhoz, ahogy a 101 kiskutyás könyvbe látják.

A kilógó drótokkal rögzítettem kötöztem a fejpánthoz a füleket (amiket szükség esetén, egy mozdulattal le lehet venni)
A fejpántra a szőrmét úgy rögzítettem ragasztópisztollyal, hogy az eredeti anyagot nem, csak a szőrmét ragasztottam egymásra, így sérülésmentesen eltávolítható a szőrmés rész és hordható az alap fejpánt.(nálunk az is dalmatamintás, csak selyem)


A farka(ka)t is ezzel a drótos, ragasztópisztolyos technikával készítettem (itt a drótot duplán hajtottam a balesetek elkerülése végett és itt is ráhagytam egy keveset mert derékpántra kötözéséhez szükséges lehet.
Tűt, cérnát csak a kötözőpánt rögzítéséhez használtam a farkaknál, ezt nem lett volta értelme ragasztani, mert biztos, hogy nagy igénybevételnek lesznek kitéve...
Jól is gondoltam, mert ahogy felkötöttem a lányokra a "farkukat", rögtön húzgálni, tekergetni kezdték!

Zsófia a kész jelmezek láttán megállapította, hogy-
- ezek a legcsodálatosabbak a világon- és hogy-
-anya, te vagy a legügyesebb!

Kell ennél nagyobb elismerés?

És még én is elégedett vagyok az eredménnyel!

3 megjegyzés:

  1. Ha visszagondolok a gyerekkorunkra, vagy látok blogokon néhány jelmezt, elcsodálkozom, hogy az anyák mire nem képesek ilyentájt... Ez a jelmeztervező képesség majd úgy jön a gyerkőccel együtt, vagy hogy van ez? :) Nagyon jól sikerültek! :)

    VálaszTörlés
  2. Szia Marcsi!

    Köszönöm a dicséretet!
    Igazad van, mert ha visszaemlékszem, sajnos nem jut eszembe, hogy édesanyám valaha készített volna jelmezt, pedig mást nem tehetett, mert akkor még nem lehetett kapni készen mint most, már majdnem minden üzletben.
    Én szeretem az olyan dolgokat amik kihívást jelentenek, mint most adott esetben a farsang.Tavaly még az én lányaim is örökölt (bolti) ruhákban farsangoztak (tündér és hófehérke)
    Lehet,igazad van abban, hogy ez a fajta kényszer jön a gyerekkel együtt (ahogy nőnek, velük tágul az én kreatív világom is, persze kényszerből, ha nem azt akarom, hogy folyton a tv előtt üljenek)

    VálaszTörlés
  3. Arra én sem emlékszem, hogy anyu varrt, csak arra, hogy reggel a vasalódeszkán volt Piroska szoknyája, blúza, fejkendője :) Persze, biztosan aludni kellett mennem ... Tesóm bohócnadrágjának a varrása viszont már rémlik :) Ej, mintha tegnap lett volna :)

    VálaszTörlés

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails