Az első

gyertyát is meggyújtottuk, saját készítésű koszorúnkon...


Teljes gőzzel készülünk a karácsonyra, hogy szeretteinket saját-készítésű ajándékokkal lepjük meg.
Izgalmas és egyben a legtermékenyebb időszakunkat éljük, miközben megkezdtük a visszaszámlálást...

Hull a hó és hózik...

Minden évben legalább egyszer biztos, hogy eszembe jut Mekk Elek története, amiben a mester cserépkályhát épít a medvéknek. Biztos ti is emlékeztek a mese végére, amiben (kivételesen) elkészül a meleget adó kályha hibátlanul, csak a felhasznált cserép bontott alapanyagokból, pontosabban a saját házuk tetejéből készült és a házba hullik a hó...

Tegnap, nálunk is hasonló történt (ahogy minden évben) és végre helyére került a ház utolsó karácsonyi dekorációja, a hóesést imitáló, saját készítésű hópihéimmel...
Akkor még nem tudtam, hogy este ez a valóságban is megtörténik és hatalmas havazás lesz, mindenesetre örülök neki, hogy leesett az idei első hó, aminek folyamatos óriáspelyheiben hajnali kettőkor még javában gyönyörködtünk, fogadásokat kötve a reggelig lehulló hómennyiségre...

-és, hogy mit kerestünk még olyan későn (vagy, ha jobban tetszik, olyan korán) ébren, arról egy következő bejegyzésemben fogok beszámolni, annyit viszont elárulhatok, hogy színházban voltunk, egy nem mindennapi színházban!


A hópihék vattából készültek, és damilra vannak felfűzve.

-a vattát vékony "szálaira" szedtem, és óvatosan, körkörös mozdulatokkal, különböző méretű golyóvá formáltam, mintha gyurmából készítenénk golyókat...
Nagyon egyszerű és mutatós dekoráció lehet évekig, ha nem cérnára, hanem damilra fűzzük fel! (nem gabalyodik, gubancolódik össze)

Adventi naptár

Nagy örömömre, egyre több anyukának (sorstársamnak) jut eszébe, hogy gyermekét, (gyermekeit) saját készítésű adventi naptárral lepje meg.
Különböző fórumokon találkozhatunk ötletes megoldásokkal, nekem mégis a régi, jól bevált maradt a nyerő, amit évekkel ezelőtt még Áginál láttam, és egy kicsit újragondolva, átalakítva készítek el évről-évre, a lányok legnagyobb örömére...
Több bejegyzésemben tettem már említést a WC-papírgurigák gyűjtésére, aminek felhasználásával most készíthetünk egy nagyon egyszerű, és mutatós naptárat, ki-ki a saját ízlése, igénye, színvilága szerint...

A guriga gyűjtés (bármilyen ami papír gurigán van, legyen az ragasztó, vagy kéztörlő tekercs) nem csak ilyenkor advent tájékán érdemes, hanem az év többi napján is, mert rengeteg (ötlet) lehetőség lakozik benne.
Nekem erre a célra, van egy külön dobozom amibe gyűjtögetem, de valahogy soha nincs tele, mert a lányok is szívesen alkotnak belőle, és bevallom így szűk körben, hogy nálunk bizony jócskán jön az utánpótlás, amit én egy cseppet sem bánok, sőt kimondottan örülök neki, ha megint kifogyott a tekercs...

Időm még lenne bőven (vagy mégse?) hogy elkészítsem a naptárakat, én mégis hamarabb elkezdtem az idei sorozatgyártást, amit tegnap éjszaka sikerült is befejeznem.
Ma pedig felkerült minden az eredeti helyére, mivel a ház is karácsonyi díszbe öltözik erre a valamivel több mint egy hónapra.
Karácsonyi hangulatom még nincs, de alakulófélben vagyok úgy, ahogy minden más, a környezetemben...

Nem is szaporítom tovább a szót , gyorsan a lényegre térek, de előtte még egy rövidke megjegyzést szeretnék írni!
Senki ne riasszon vissza a guriganaptár készítésétől, hogy nincs, vagy nem talál ilyen csomagolóanyagot, mit amilyenbe a miénk készült, mert ez a része is könnyen áthidalható, de azért súgok egy kicsit...

Én a virágpiacon tudtam beszerezni (ahogy minden évben teszem a többi apróbb csetresszel együtt) és azt is elárulom, hogy ha este 6 ra mentek ki akkor "csak" 500 ft a belépő és lássuk be sokkal jobban hangzik mint a 2000 ft-os! Természetesen jobban felszerel virágboltokba is kapható (készülj fel, mert biztos drágább) az egyébként sem olcsó kategóriás csomagolópapír, de mindenki megnyugtatására közlöm, hogy 20m! van benne ami évekig használható úgy, hogy annál szebb, minél többször volt meggyűrve (használva) a felülete.
Én, tavaly is ilyenbe csomagoltam a karácsonyi ajándékokat, amit egyszerűen, összekötöztem mint egy batyut, majd ezek a csomagolóanyagok szépen vissza lettek tekerve és tudtam dolgozni vele még most is! Több színben kapható, a pinken keresztül, a zöldön, bronzon át a klasszikus hagyományos színekig... Ha esetleg valakinek még-sincs lehetősége arra, hogy ellátogasson a virágpiacra, az se búsuljon, mert számára is van egy jó hírem! Nagyon szép darabokat lehet készíteni hagyományos krepp-papírokból is... Most majd csak az arany változatát mutatom be, ami nekem egyébként nagyon tetszik, és nem mellékesen minden papírírószer boltban kapható, vagy esetleg nagyobb bevásárlóközpontokban (én is ott vettem)


Ennek a gurigás Adventi naptárnak az elkészítése, még kézügyességet se nagyon igényel, tehát ez sem lehet a kifogásokat kereső indok...

A naptárak belsejébe amolyan "utalványokat" tettem, amik papírfecnikre lettek felírva, így nem olvadoznak az édességek sem egy hónapon keresztül...
Az utalványoknak egy része teljesen hétköznapi dolog, amire kevés időnk, vagy a lányok közti viták miatt nem kerül sor, ilyen például:

-ma Te vagy a főnök
-a vetítőgépet Te kezelheted (csak és kizárólag)
-kérhetsz még egy esti mesét (ezek napi váltásba mennek)
-de ilyen a "nyúzás" utalvány is, amit az apjuknál tudnak beváltani...


Idén készítettem először a lányoknak különböző színű naptárt, amit a nappali és konyha közötti részen helyeztem el.
Szerencsére sikerült vita nélkül eldönteniük, kinek melyik lesz a színe, így Lucám marad a hagyományos pirosnál, míg Zsófikám az aranyat választotta. (szarka ez a lány mindig is tudtam)


szükséges alapanyagok:


WC papírgurigák :)

-szaloncukorhoz egész -kis csomagocskákhoz, felezve, negyedelve
(ez a gazdaságosabb, ha nincs megfelelő mennyiségünk)
-szaloncukorhoz ragasztó -egyszerű 1 rétegű fehér (LIDL) szalvéta -kötözőzsinór -csomagoló(krepp)papír -ja, és olló
:)

Minden szaloncukorhoz egy darab szalvétát számoljunk, ez kerül fel rá teljes hosszában, és ettől rövidebb arányban a csomagolópapír...
(én a 17x20 cm-t használtam a csomagolópapírnál)

A kis csomagokat egyszerűen összekötöztem (előtte beleraktam az utalványokat) mint egy kis batyut, és már kész is!

A lányok majd kiugrottak a bőrükből mikor meglátták az első darabokat, csak azt tudnám, hogy mivel tartom vissza őket még egy hétig, hogy ne bontogassák ki a naptárjukat.
Az biztos, hogy nem készítek nekik egy adventi naptárig visszaszámoló naptárt!
:)

Végezetül, hogy addig se unatkozzunk, a macskáknak is sikerült megfelelő játékot készítenem, amit ők nagyon élveznek míg, én már kevésbé...



Nektek milyen lesz az idei Adventi naptáratok?

Karácsonyi mécsestartó készítése

Közeledve advent első vasárnapjához egyre nagyobb késztetést érzek arra, hogy a lányokkal közösen készítsük el idei lakásdekorációinkat.
A november és decemberi hónap talán az év legtermékenyebb időszaka, hogy kreativitásunkban kibontakozzunk úgy, hogy élvezi azt a család minden, apraja-nagyja...

Ebből szeretnék most bemutatni egy nagyon egyszerű, a háztartásokban fellelhető alapanyagokból készíthető mécsestartót.

szükséges anyagok:
-tojáshéj (mosott, szárított)
-festék (nálunk akril, hobbi boltos, metál piros)de, lehet tempera is
-szivacs, kötöződrót (ecset)
-WC papír guriga
-olló a szétvágásához (ezt inkább felnőttek végezzék)
-mécses(ek) eredetileg viaszporból terveztem


A tojáshéjjakról el kell távolítani a benne lévő hártyát, mert az száradásnál felválik!
Ezt a műveletet legegyszerűbben a tojások szétválasztása után tehetjük meg, mialatt kimossuk.

A gurigákat félbevágjuk, és máris kezdődhet a festés.
(mi először a belső részével szoktunk kezdeni, de ez kihagyható, elvégre a belseje nem látszik)

A tojáshéjjakkal is hasonlóan járunk el.
Itt is belül kezdünk, majd miután az összes héj belsejével végeztünk, jöhet a külső része, aminél szerencsés, ha valamivel megtudjuk támasztani, hogy az aprócska kezek ne maszatolják össze a már befestett részt.
Ez lehet egy ceruza vége, vagy az ujjunk is, kényelmesebbek viszont választhatnak egy festékes flakont is.
(úgy mint én)
A gyors száradásnak köszönhetően, hamarosan folytathatjuk a munkát, csak előtte mosdassuk ki a gyerkőcöt a festékből.
:)
A dekoráció egyébként elhagyható, mert különleges hatású, egyszerű dolgoknál nincs is szebb, de a türelmesebbek folytathatják a díszítést bármivel, ami a kezük ügyébe akad.

Mi szalagokat, kreppapírból sodort kötözőkből készítettünk a mécsestartónkra dekorációt, de bátran lehet használni ollót, (forma) lyukasztót, (használt) ajándékkötözőket, magvakat, egyszóval mindent, ami számunkra az ünnepi hangulatot jelképezi...

Ajándéknak is kitűnő lehet, a saját-készítésű mécsestartó szeretteinknek!


Jó munkát mindenkinek!

Kellemes meglepetés!

Ezzel a bejegyzéssel már egy hete adós vagyok elsősorban hekkának, hogy megköszönjem ezt az igazán kedves ajándékát, amit küldött nekünk.
Időzítése tökéletes volt a lányok születésnapja alkalmából...


Némi magyarázatot ugyan kívánt részemről, amiben elmeséltem, emlékeztettem a lányokat az utolsó sorsolásunkra, és megértették, hogy ez a kedves néni szeretetből küldte nekünk, nekik...
Nagyon örültek a váratlan ajándéknak, ami csak a fényképezés kedvéért került a virágra, onnan pedig egyenesen az ágyukba landolt a többi kedvencük mellé.
Számomra a legnagyobb örömet (az ajándék mellett) az okozta, hogy vita nélkül választották ki saját újdonsült kedvencüket, amit azóta is nagy becsben tartanak.

Köszönjük, hekka!

Három nap és három éjjel 2.rész

Izgatottan készültem erre a nagy napra.
Utólag úgy gondolom, hogy nem kellett volna ennyire túlfeszítenem magam, kapkodnom, idegeskednem, akkor is jó buli lett volna...
Ez a születésnap attól volt különleges, hogy a barátnőkön, ovistársakon kívül, az óvónénik is a meghívottak között voltak (munkaidőn kívül) a szülőkkel együtt.

Még talán csak pár hónaposak voltak a lányok amikor először a kezembe került az ikrek könyve, amiben a sok negatív tapasztalatot olvasva (tanulva mások hibáiból) már akkor eldöntöttem magamban, hogy én másképp fogom a lányokat kezelni, nem egynek, egyformának, függetlenül attól, hogy az ünnepeket, szülinapokat nem választhatjuk nagyon külön miattuk...

Lányokat, csak a blogba írok, mert sokkal egyszerűbb, mint minden alkalommal leírni Zsófit és Lucát, úgyis tudja mindenki, hogy csakis róluk lehet szó.
Az egyforma, vagy különböző, akár öltözködésben, akár ajándékozásban, mindig nagy fejtörést okozott, mióta kitudják véleményüket nyilvánítani...
Legtöbbször próbáljuk megtalálni a helyes középutat, (más színűt, vagy hasonlót kapnak) és csak végszükség esetén vetjük be a "közös" tulajdonviszony, esetleg egyforma alkalmazását.
Ez eddig tökéletesen működött, mondhatni bevált az első 5 éves tervünk velük kapcsolatban.

Születésnapjukon ezért törekedtünk arra, hogy kicsit más legyen mint az eddig megszokott játszóházas bulik, hiszen két különböző egyéniségről van szó.
Zsófikám a tűz, míg Luca leginkább víz...

Ezért is esett a választásunk a közeli csoki múzeumra, amiről előzetesen sokat nem tudtam, de ígéretesnek tűnő délutáni programot ajánlottak születésnapi zsúrhoz a gyerekeknek.
A második lehetőségen pedig egy percig sem gondolkoztam, mert személyesen is megtapasztalhattam a színvonalas műsort 2 hónappal ezelőtt Ágiéknál, amiről azonnal tudtam, hogy kell nekem, ha nem szeretném a házat 5 perc alatt darabjaiban látni, köszönhetően az eleven, szárnyaikat nyitogató fiúknak...

Bár, a buli után tulajdonképp a látvány semmivel se volt különb, mint egy katasztrófa sújtotta területen, azért megérte a próbálkozás...

Mivel az első programunk a csokoládéról szólt, ezért egy különleges meghívóval szerettem volna utalni az első helyszínre, amit kindertojásokba rejtettem el...
Abban csak bízni tudtam, hogy a meghívott gyerekek, miután megették a csokoládét megmutatták a szüleiknek, hogy mit találtak benne, ha már annyi időt és energiát fektettem elkészítésükbe.
(sajnos képet nem készítettem róla)

Felfokozott izgalmi állapotom annak is volt köszönhető, hogy az itthoni tortájukat a lányoknak nekem kellett elkészítenem, a megrendelők igénye szerint...
Most senki ne gondoljon valami hiper-szuper fondantos, ilyen-olyan cicomás tortára (nálunk legritkább esetben is csak a cukrászdából kerülhet az asztalra) és egyébként is a két oviba összesen 4 darabot kellett külön megvennem a T bevásárlóközpontok egyikében, mert csak számla ellenében lehet bevinni, azokat a krémes rémségeket amiken fel van tüntetve minden
(E) összetevője, és a jó ég tudja mennyi ideig képesek elállni a hűtőben...

Megrendelőim igényessége alapos kihívás elé állított, mivel nem akármilyen, hanem Barbie-s tortát vártak, hiszen eddig minden kislánynak olyat sütött az anyukája állítólag Bartos Erika könyvéből, (ami nekünk szerencsére nincs meg, és nem is lesz) és az meg egyébként se lehet, hogy nekik olyan ne legyen...
Mit tehet egy anya, ha nem tud sütni, -rögtönöz!
Fejemben megszületett a gondolat (mert nem maradhatnak torta nélkül) hogy megkeresem azokat a Barbikat, amiknek kivehető a lába és mosdatás, fésülködés, némi díszítő öltözék után "ülnek" a Pavlova tortába.
Maga az elképzelés jó volt, csak kivitelezése volt annyival nehezebb, hogy nem lehetett órákkal, esetleg egy nappal hamarabb elkészítenem, csak az alapját...
A másfél órás csokimúzeumos programból nekem csak fél óra jutott, mert a torta miatt haza kellett jönnöm, mivel semmi kedvem nem volt a vendégek előtt a konyhatündér szerepét játszani (nyakig habosan)
Mire a jókedvű társaság hazaért, addigra én már teljesen kész-voltam (minden szempontból)
Egy kicsit visszakanyarodnék még a múzeumhoz, ahová belépve szemünk, szánk tátva maradt, a pazar látványtól (igaz, azt se tudom milyennek kell lennie egy ilyen helynek, de most már legalább vannak elképzeléseim, köszönve a lányoknak)
Az előtérbe belépve csokiszökőkút fogadott minket, majd miután mindenki alaposan bemártotta, a marcipángolyócskáját, és megízlelte a finom köszöntő falatot, azután léphetett csak be Gombóc Artúr "paradicsomába"
A tárlatvezetés nem biztos, hogy mélyebb nyomot hagyott a gyerekekbe, akik nagyon elevenen viselkedtek, azt valójában nem gondolnám, hogy ilyen kevés csokoládétól extra-gyorsan felszabadult endorfinnak köszönhetően viselkedtek úgy, mint elefánt a porcelánboltban...
Mindenesetre nem volt könnyű dolga a tárlatvezetőnek (animátornak) ennyi örökmozgó gyereknek lekötni a figyelmét, akik csak akkor hallgattak el, ha valami barna színű masszából készült, szilárd, vagy folyékony anyag került a beszélőkéjükbe...
Ezen a helyen, még a csapból is csoki folyt, amivel mindenki megtölthette keksztálacskáját, hogy utána különböző dekorcukrokkal megszórva díszítse, tegye egyedivé saját készítésű csokoládéját, amit egy díszdobozba csomagolva hazavihettek.
Volt marcipán gyurmázás és (forró) meleg csokiivás, talán csak a lyukas-csokoládé hiányzott, aznap az életükből.
Azon nem lepődtem meg ennyi édesség hallatán, hogy itthon, az előzetesen asztalokra kikészített sós-magos házi linzerek, egy pillanat alatt eltűntek, miután az aprónép, és a hangzavar elözönlötte a házat.
Szerencsére nem jutott sok idejük energiájukat egymáson levezetni, és mielőtt a kiscicákba is nagyobb kárt tettek volna, megjelent Zsuzsmó bohóc, aki személyes varázsával, mázsányi súlyt vett le a vállamról, hogy a gyerekeket szórakoztassa.
Elméletileg ez lett volna az az időszak amikor nyugodtan leülve, kényelmesen beszélgetve tölthettünk volna egy órácskát, de a lenyűgöző műsor, nem csak a gyerekeket, hanem a szülőket és az óvónéniket is ámulatba ejtette...
Szándékomtól nem tágítva, lassan elértem a kívánt célomat és az asztalra hordhattam az "ünnepi menüt" ami osztatlan sikert aratott, hiszen a szívem is beletettem (na jó, azt pont nem) de zsíros-kenyér libamájjal,(lila-hagymával) és a tejfölös-kapros zúzaleves, már évek óta a Márton-napi családi hagyományainkhoz tartozik, mióta a lányok megszülettek.

Nekem ezután nagyon gördülékenynek tűnt minden, (de az is lehet, hogy csak az elfogyasztott Bacardi tett lazábbá) így végre időm jutott mindenkivel pár percre szóba-elegyedni...

A gyerekek körében a tortázás is nagy siker volt az elfújhatatlan gyertyák mellett, amit végül közös erővel sikerült csak "megoldaniuk"
Az ajándékok átadását direkt későbbre halasztottam, mert ezzel is időt szerettem volna nyerni a teljes káosztól, ami utána azonnal be is következett...

Ez az óvodai buli olyan jól sikeredett, hogy az utolsó vendégek is csak este 11 után szedték össze a bőgő gyerekeket, akik szívesebben maradtak volna még nálunk éjszakára is...
Nekünk se volt könnyű dolgunk a saját gyerkőceinkkel, mert az újdonsült játékhegytől nehéz volt elszakadniuk, de némi vigaszt jelentett számukra, hogy a születésnapi ünnepség folytatódik másnap a kereszt-szüleikkel, barátokkal, tortákkal és ajándékokkal...

"kemény legények"