Mi kell a nőknek...

ahhoz, hogy a cipőfűzőjét végre megtanulja magától bekötni?


Viszonylag régóta küzdünk a nyuszifülekkel, de valahogy nem elég kitartóak, vagy kicsit lustábbak, kényelmesebbek a lányok, hogy elsajátítsák a cipőfűzést, hiszen eddig is volt aki megcsinálta helyettük.
Az idén, tudatosan vettem nekik fűzős sportcipőt, amit az oviba is tudnak "kinti" cipőként hordani, ezt persze naponta többször kell bekötözni, de hátha ösztönzőleg hat majd rájuk...

Aki ismer az tudja, hogy a lányok ruhatára Angliából való.
Akinek gyereke van azt is tudja, hogy itthon aranyárban lehet gyerekruhát kapni, aminek minősége sokszor megkérdőjelezhető.
Akinek ikrei vannak azt is tudja, hogy milyen nehéz két egyforma színű ruhát beszerezni, ugyanabban a méretben, fazonban, még a nagy üzletekben is lehetetlen ez a csekélyke elvárás, ha szeretnénk némi összeget feláldozni a shopingolás oltárán...
Valamivel több mint 4 évvel ezelőtt, hasonló okok miatti elkeseredésemben jött az a lehetőség, hogy Angliából, jó minőségű, az itthoni árak töredékéért juthatok babaruhához.
Persze sokakban felmerülhet a kérdés, hogy miért nem a turkálót választom, ha olcsón szeretném beszerezni a ruhácskákat.
Hát, igen, bevallom lehet, hogy egyszerűbb és olcsóbb is lenne turizni, mert ugyanazokat a márkákat veszem meg, de annak, hogy két egyforma, vagy hasonló darabot találnék az esélye nulla, ráadásul így megkímélem magam azoktól a vitáktól, amiket a két nőszemély művelne a különböző ruhadarabok elosztásán, melyik kié lesz...
Ez, tehát nem sznobság, hanem kényszer szülte, idegkímélő állapot, de valahol üzlet is, mert a kinőtt ruhácskákat igyekszem nem felhalmozni, hanem eladom, így tehát mindenki jól jár!
Akinek lányai /gyerekei/ vannak az jól-tudja...
A már évek óta jó működő rendszer miatt, így nekem nem kell rohangálnom különböző üzletekbe, elég ha leülök a gép elé és megnézem, feltérképezem a kínálatot majd közösen, /irányított demokráciával/ kiválasztjuk a megfelelő darabokat a lányokkal...
Így történt ez legutóbb is, amikor esküvőre készülődve nézegettem, böngésztem a neten és megtaláltam azt a ruhát, amiben a lányokat szívesen látnám a nagy napon, mellesleg azt is szemelőtt tartottam, hogy ne csak egyszer-használatos darab legyen...
Ezután a kitérő után térnék át a lényegre, mert ugyanis tegnap este érkeztek meg a várva várt ruhák.
A sikeréről sok-mindent nem szeretnék írni, elég legyen annyi, hogy sírás lett a vége, mikor fürdésre került a sor és megfosztottuk lányainkat, a szerelem első látásra "típusú" ruhadaraboktól.
De, hogy mire jó egy "pörgős" tüll alsószoknyás-ruha, aminek masni is van a derekán, arra csak tegnap jöttem rá, amikor percek alatt, profi módon bekötötték, megkötötték magukon, majd a hozzá illő, /régebbi/tornacipő következett, és innen már nem volt megállj!


A ruha, népszerűségéből adódóan, azt hiszem mostanában gyakran fog szerepelni különböző rendezvényeket megörökítő fényképeinken, ezen kérem-szépen ne tessék csodálkozni!
:D
A címre visszatérve, tehát a NŐKnek némi motiváció, jelen esetben egy új ruha kellett, hogy még-ha nem is tudatosan, de elértem céljaimat, amivel utólag, mindenki jól-járt!