Délután kimentünk a kertbe, hogy roskadozó bazsarózsa bokrunkat megszabadítsuk édesen illatozó terhétől.
Eddig, az egészben nincs is semmi különleges, hiszen most élik fénykorukat a rózsák, amiből szép számmal akad kertünkben.
/természetesen fehér színben, mint a tó kivételével minden/
Nyugalmas, amolyan lustálkodós délután előtt álltunk. Körülöttünk a felhők mérgesebbik fajtája mutatta meg arcát, és hallatta a vihar hangját, míg az égi áldásra a teraszon várakoztunk...
- miközben néztünk ki fejünkből, a frissen rendbe rakott, virágzó tavunkra...
És, ha már a nyugalomról beszélünk, előkerült egy üveggel a jobbik /bár mindegyik az/ hétvégi szerzeményünkből, amit ebbe a természeti miliőbe, tökéletesen belelehet képzelni...
-ám, ahogy az ilyenkor lenni szokott, ez a nyugalom se tartott sokáig, mert egy különleges, eddig ismeretlen macskanyávogás, megzavarta nyugalmunkat...
A teraszról gyorsan felmértük a terepet, és mindannyian, ahogy voltunk, rohantunk a kertbe az "áldozat" megmentésére...
Azt eddig is tudtuk, hogy macskáink különleges képességekkel vannak megáldva, de, hogy ennyire elvetemülten védik, óvják a körülöttünk élő családtagokat, erre eddig a kutyáinkon kívül, nem láttam példát...
Rozsdásunk, talált egy teknőst, de nem is akármilyet, hanem egy mocsárit,
/ abból is egy méretes példányt/amint éppen a tó felé igyekezett,
/rohangált a kertben, Zsófikám később így mesélte mindenkinek/
-képzelhetitek, milyen tempóban rohant, csak úgy lobogott a páncélja utána, ami a háza állapotát is mutatja, "könnyűszerkezetes"...
Miután közelebbről is alaposan tanulmányoztuk minden testrészét /ennyi élvezet nekünk is jár/ és személyesen is tapasztalhattuk bizonyos testnedvét, /ez kevésbé hiányzott/ következett az ilyenkor szokásos vízre-bocsájtás, mint a nap fő/jó-cselekedete...
-és, ha már egyébként is fényképezővel a kezemben jártam végig a kertet, akkor ezek a képek se hiányozhatnak a mai bejegyzésemből, hiszen a kertünkről, s annak élővilágáról szól...
méretes "helikoptereink"
nagy fa som
ez meg a kis fa som :)/virága/
gyöngyvirág csereje
pimpó
írisz
jezsámen
Az illatukat pedig, tessék hozzáképzelni...
Csodaszép a kertetek :-))))Meg az a két legszebb virág benne :-)))
VálaszTörlésMozgalmas nap volt! És végül esett az eső? Bár a "száraz" és szép képek láttán nem hinném :)
VálaszTörlésköszönjük szépen a mesét, tantónénikérem, teccccett,
VálaszTörlésnem semmi a kertetek ennnyi csodával-virággal
"Minden nagyon szép, minden nagyon ..." :)
VálaszTörlésHanem a páncélos ádáz harcos és príma vadász. Megeszi a halakat.
Micsoda kalandok! Micsoda kert! Micsoda viragok! Micsoda lanyok! Micsoda csalad! Micsoda elet!
VálaszTörlésEz egy mesekert Monika:)a konnyuszerkezetes nagyon tetszett:D
VálaszTörlésMesés kert!
VálaszTörlésgyönyörű helyen éltek nem csoda hogy ilyen pozitív, kiegyensúlyozott csapat vagytok :)
VálaszTörlésAkárhányszor nálatok járok Móni és kijutok a kertbe vagy csak kinézek a teraszotokról egy szó jut eszembe: PARADICSOM!
VálaszTörlésÁgi
(Az a teki tud harapni? Mert akkor idén nem engedem Zoltánt, hogy ússzon a tavacskában Gáborral..)
Alterego: köszönöm, nőnek is mint a gomba! :)
VálaszTörlésHegemony! Nem, csak ijesztgettek bennünket az égiek!
Katalin!sokszor én is így gondolom, hogy nem semmi, amikor a dudvákat húzogatom!:D
MJ:nem is a halakkal lenne a gond, mert arra itt vannak főfogyasztónak a kacsák, hanem a teknősök folyamatos vándorlásával.Nem bírnak megülni a fenekükön, főleg gondolom a párzási időszakban, ezért vándorolnak állandóan...
-eddig 2 nagyot és 1 pincurkát láttunk, és most jött ez a "legnagyobb" is ami remélhetőleg marad egy darabig! :)
Vidékek: nagyon kedves vagy! :)
Ágnes: de a kutyás mamusz se semmi, Lucám lábán!
:D
Annus: Köszönöm!
Luca: /muttertájgör/ igyekszünk azok maradni!
:)
Ági!
Gondolom, hogy tud, de mi nem adtunk rá okot! :)
Legfeljebb előtte megetetem őket /is/
:D
A piócák állítólag eltűntek, engem inkább ez izgatott...
:)))
Ó de klassz minden!!!!
VálaszTörlés