11.12.13. Lucám napja

Tudom, már megint a számmisztikánál kötök ki, de nem mehetek el szó nélkül a mai dátum mellett, mert nem mostanában lesz hasonlóban részünk. Igaz a 13 mint szám, továbbra is kedvencem lesz és nem csak azért, mert jómagam is ezen a napon születtem...
Tulajdonképpen Gábornak köszönhető, hogy a mai nap, december 13. névnapként szerepel az életünkben, másodszülött, Luca lányunk személyében.


Mikor még a lányok pocaklakók voltak és megtudtuk, hogy "A" magzatunk biztosan lány lesz, ragaszkodtam rég dédelgetett kedvenc nevemhez, a Zsófiához.
"B" magzatunk viszont csak az utolsó hetekben mutatta meg szégyenlősen magát 3D ultrahangon, amikor is nem csak a gyerek nemével kellett szembesülnünk, hanem azzal a ténnyel, hogy a lábán 6 ujjacskát mutatott a gép.
Lánynév ügyben nagyon jól álltam, mert voltak még rejtett tartalékaim, (gondoltam bevetem az irányított demokráciámat) de valahogy egyik sem volt Gábor kedvére való, mert Ő valami "különlegesebbet" szeretett volna adni a kis sámánlányának.
Egyébként Lucánk, egy földre-szállt angyalka.
Szerencsére semmi nem lett igaz a téves diagnosztizálásból, de Luca nevén már nem változtattunk, rajta maradt.
Rajta maradt úgy, mint becenevei. Igen, mert neki több is van (hú, hogy fog utálni érte később mert most kikotyogom)
Ilyenek a Lufiszerkó, Batkamanó, és mostanában az Arany Mazsola (ezt Ő is szereti), csak hogy a legnépszerűbbeket említsem az évek alatt felhalmozott becenevek közül.
Mi egy ilyen becézgetős család vagyunk, mert még a körülöttünk élő állatoknak is vannak fedőnevei.
Na, de térjek vissza eredeti témámhoz.
Mivel ma Luca napja van és utolsó évünket tapossuk az ovisok önfeledt világában, megengedthettük magunknak azt a lazaságot, hogy igazoltan hiányozzunk az ilyenkor évente megrendezett családi Adventi készülődésből. A lányok nem nagyon bánták, mert már a könyökükön jön ki az asztaldísz és egyéb karácsonyi okosságok készítése. Nem csoda, mivel másról se szól az életünk már hosszú hetek óta.
Az ovis kézműveskedés helyett színházba mentünk családilag és Závory Andrea egyszemélyes előadásban nézhettünk meg az Alice csodaországban című darabot. Bevallom maga a mese nem tartozik a kedvenceim közé, attól függetlenül, hogy már rengetegszer szerepelt az esti meséink között, ez a különleges, vidám előadás más megvilágításba helyezte a darabot.

Luca "régi" vágyát teljesítettük azzal is, hogy megkapta élete első elektromos fogkeféjét, amit mióta cápakisasszonnyá avanzsált, mellesleg minden nap megemlített.
Most, hogy már a fürdésen is túl vagyunk, fogmosás után az új könyvet is felavatjuk...
Hosszú és eseménydús volt a napunk, nagyon elfáradtam, de holnap szívesen kezdeném előröl, ugyanebben a felállásban.