Kötve hiszem, hogy mi lennénk az egyedüliek, akiknél, ha nem is rendszeresen, de pont karácsony előtt, vagy ami még ennél is rosszabb,
murphy pont szenteste
- betegszik meg a gyerek,
-vagy, megy tönkre nélkülözhetetlen gépezet a házban, háztartásban.
Évekkel ezelőtt történt, mikor egymást követő két évben is, pont szenteste úszott a mosókonyhám, mert az átemelőszivattyú tudott időzíteni...
-és akkor még arról nem is tettem említést, hogy a lányok láza is rendszerint ekkor érte el a tetőfokot, évről-évre.
Pár csendes, eseménytelen év után, úgy-látszik az idén újra kezdjük.
Mert mikor máskor romlana el a telefonom, ha nem két nappal ezelőtt.
Pedig nem is akartam új telefont...
-se okosat, se másikat, csak az én jó öreg, divatjamúlt készülékemet.
Ma próbálkoztunk egy új beszerzésével, de mikor megtudtuk a várakozási időt, gondolkodás nélkül, önként és dalolva, lemondtam róla. Komolyan mondom, nem is értem, hogy miért akart mindenki, pont ma telefont vásárolni...
És ugyan miikor romlana el a kazánunk, ha nem tegnapra virradóra, amikor odakint egyébként is repkedtek a mínuszok, de benn a házban sem volt sokkal melegebb...
-mondhatni, remekül kezdtük a napot.
Még szerencse, hogy lányaim délig a fűtött iskolában voltak, így ők sokat nem érzékeltek az egészből.
Mire hazajöttek, addigra viszonylag elviselhető meleget tudtunk csinálni, már ha a 18 °C annak mondható. Mert ebben a nagy hidegben nem csak a falak hűltek ki, hanem én is. Komolyan csontomig fagytam, mire a szerelő megérkezett. Ráadásul olyan nagy baj sem lehetett, mert cirka 2 perc alatt végzett
ötezerért...
Jó, most még ennek a kiadásnak is örülni tudtam, mert így legalább abban biztos lehetek, hogy szenteste fázni már biztos nem fogunk.
Mi jöhet még?
Zsófival taknyosak vagyunk...
-mi, így várjuk az ünnepeket.
Miután elment a szerelő, ezeket a képeket készítettem.
Ekkora hideg volt!
