Azt, hogy a háztartási balesetek hány százaléka tragikus kimenetelű nem tudom, azt viszont igen, hogy első helyen áll a statisztikában. Meglepő módon megelőzve a munkahelyi, közlekedési és sportbaleseteket.
Legvadabb álmomban sem gondoltam volna, hogy egy
ügyetlen mozdulattal képes leszek és tovább rontom a háztartási balesetek statisztikáját, amit egyszerűen a reflexeimnek köszönhetek.
Nyugi, nem rázott meg az áram
mondjuk akkor már sanszos, hogy nem írhatnék blogot, nem csúsztam el a kádban, vizes kövön, nem égettem meg magam, rásadásul egy csontom se törött.
Egyszerűen, csak mosogattam, úgy mint ahogy teszem ezt, nap mint nap. Nem voltam fáradt, nem voltam ideges. Szóval minden zavaró tényező kihúzva.
Úgy csináltam mindent, ahogy szoktam. Ráadásul egy szép vasárnap délelőtt...
Szóval, ahogy teszek, veszek, mosogatok, egyszer csak, megcsúszott a kezemben az egyik coca-colás pohár
ilyenkor sajnálom, hogy nem Amerikában élünk, mert simán beperelném őket és a csapba esett...-én pedig olyan szerencsétlenül kaptam utána, hogy a csuklómat elvágta.
Egyből éreztem a szúró fájdalmat, majd egy gyors szemrevételezés után láttam, hogy ez bizony nagyon szétnyílt és vérzik is. Azonnal lenyomtam a másik kezemmel,
ujjammal nyomókötést alkalmaztam majd kiabáltam Gáboromnak, hogy azonnal hívja a mentőket, mert elvágtam a csuklómat. Azt hiszem, ezzel a pár másodperces mutatványommal, teljesen sikerült feldobnom az amúgy nyugalmasan induló, már-már unalmasnak is mondható napunkat. Hirtelen nagy nyüzsi lett a házban. Még szerencse, a szerencsétlenségben, hogy gyermekkori barátnőm nálunk volt,
és így legalább a lányokra nem volt gondom mert ha nem is mentővel, de cirka 15 perc alatt, megfelelő kezekbe kerülhettem. A kórházba vezető úton még volt időm azon is aggodalmaskodni, hogy mi lesz akkor, ha nem fogják elhinni az orvosok a mosogatásos sztorit és egy öngyilkosjelölt hisztérikának tituálnak.
Hisztérika valóban lettem de, már csak a váróban, mert akkor kerültem sokkos állapotba.
Magyarázkodásra semmi szükségem nem volt, bár láttam némi kételyt a doki szemében, mikor a mosogatást, mint baleset okát említettem, viszont ő meg szerencsére észrevette a rengeteg üvegszilánkot a kezemen. Nem örömködtem akkor sem, amikor a műtétet emlegette, ott rögtön, máris, azonnal, egy gyors röntgen előtt...
Aznap öt új cicabajúsz, ha nem is boldog tulajdonosa, de ideiglenes befogadója lehettem, még 10 napon keresztül...
Azt eddig is sejtettem, hogy minden nap életveszélynek teszem ki magam a családomért
több millió nőtársammal együtt, és milyen áldozatot követel nap mint nap a háztartási munka de, hogy ennyire?
Sajnos azóta kicsit tartok a mosogatástól, bár azt kétlem, hogy pont velem ugyanez, mégegyszer megtörténne de, ki tudhatja...
-az biztos, hogy a lányoknál, egyenlőre tilalmi listára tettem.
Mos, már csak egy megbízható mosogatógép-szerelő kellene keresni!
