Vele, alapjában véve semmi gond nem lenne. Még csak rosszat se tudnék rá mondani. Még is, a legnagyobb fejtörést, felfordulást ő hozta az életünkbe. Természetesen önhibáján kívül. Feladta a leckét, az élet iskolája! Mi meg nem győzzük kapkodni a fejünket.
Az egész töténet tavaly, azaz a harmadik osztály megkezdése előtt kezdődött, amikor hőn imádott tanítónénijük egészségi okokból, otthagyta az iskolát. Az új tanító néni, hamar belopta magát a gyerekek szívébe, egészen két héttel ezelőttig. Akkor,
Luca egyszerűen vigasztalhatatlan volt, amit meg is értek. Fájt a szívem érte. Jelenleg, nem nyugtat meg a tudat sem, hogy új tanárt kapnak a gyerekek, ráadásul olyat, akit nem ismernek, teljesen idegen számukra. Most, ott tartunk, hogy az eddig megszokott kis élete az osztálynak, teljesen felborult. Kizárt dolognak tartom, hogy az elmúlt két hét viszontagságait ismervén, ez, a tanulmányi eredményekben ne mutatkozna meg...
Felmerült az iskolaváltás lehetősége is de, ezt a pár hónapot és az új tanárt még kivárjuk, aztán majd megpróbáljuk Luca számára a létező legjobb megoldást keresni. Nehéz dolog, mert Zsófival is számolnunk kell, nagyon nem mindegy, hogy melyik ujjunkba is harapunk bele.
Holnap rendkívüli szülői. Na, erre nagyon kíváncsi leszek...
:(
Ismerős a helyzet. Nálunk a mostani harmadikosoknak a 4. osztályfőnökük van. Nagyon nehéz megszokni az új tanítókat, de ha odafigyeltek Lucára, nem fog meglátszani a jegyeken. Minden esetre nagyon rossz az időzítés, hiszen lassan év vége. (Most már értem a bejegyzést, amit nálam hagytál.) Kitartás!!! :)))
VálaszTörlésAkkor nálatok se jobb a helyzet! :(
VálaszTörlésHa, a napközis tanárokat is beleszámolom, akkor már mi is (Lucáék) a negyedik tanárnál tartunk...