Békés, Boldog Karácsonyt

kívánok, minden kedves olvasómnak!

CSOMAGO(lo)K

Két hét betegség után ma mentek először oviba a lányok egészségesen.
:)
Bőven akadt itthon házimunkám, amiket eddig folyamatosan elnapoltam, mert az a rövidke szabadidő amit a lányok alvásidejéből loptam magamnak, pont arra volt elég, hogy megfőzzek másnapra, vagy esetleg két mosogatás-között leülhessek a számítógéphez...

Reggel, mikor hallottam, hogy kigördül az autó "dolgozó" családommal én se tétlenkedtem, egy kávé nyugodt elfogyasztása után belevetettem magam a munkába és kezdtem a romok eltakarítását...
Röpke 10 perc alatt végeztem is (na nem a rendrakással) a munkával, mert rájöttem, hogy semmi kedvem nincs hozzá, mellesleg bármi mást sokkal szívesebben csinálnék, mindegy mit,- csak ezt nem ...

Már napok óta fejben azon agyalok, hogy az elkövetkezendő hetet, hogyan tudnám a legkönnyebben/legkevesebb munkával kivitelezni a bevásárlástól és főzéstől kezdve, a gyerekek szórakoztatásáig/ foglalkoztatásáig, mert csak 2 napot mennek a héten oviba/ és már most azt érzem, hogy csúszásban vagyok-magamhoz/elképzeléseimhez képest...
A nagy pakolászásban eszembe jutott, hogy tulajdonképpen az ajándékokat is be kellene csomagolni valamikor/erre legtöbbször az éjszakáimból áldozok az utolsó napokban/de már most tudtam, hogy nem lesz hozzá erőm, így nekiláttam...

Elég sokat vacakoltam, mire mindent sikerült becsomagolnom a hiperszupercsomagolópapíromba és felcímkéztem az ajándékokat úgy, hogy minden passzoljon a karácsonyfa aranyló színéhez...


Nem sajnáltam az időt a névre-szóló címkék elkészítésére, bár arra vigyáznom kellett, hogy olyan anyagokat használjak fel, amit a lányok eddig még nem láttak, mert nem szeretnék magyarázkodni.
A csomagolópapírra már megvan a kitalált sztorim!


Most, sikerült a heti-tervembe egy pipát tenni, de igyekeznem kell, mert több a dolgom, mint a hátralévőnap!

Ti mivel készültök, hogy megelőzzétek a fejünk fölött összecsapni készülő hullámokat?

Sorsoltunk!

Este, hosszas előkészületek után végre elkezdtük a sorsolást közjegyző /Gábor jelenlétében.
A lányok izgatottan tolongtak a tálkába helyezett apró cédulák előtt, amit előzetesen alaposan megkevertek, majd Zsófiám kezdhette az első nyertes nevének kihúzását!



Ennél a pontnál egy rövidke időre felfüggesztettük a sorsolást, ugyanis erősen "bunda" gyanús volt az egész, hogy miért pont azt a nevet kellett kiválasztania a több mint száz közül...
Azt mindig is tudtam, ahol a neve megjelenik ott nyert "ügye" van, de azt, hogy pont az Ő nevét sikerült elsőnek kihúzni, az több volt- mint vicces.
Megrendelésre készítettem már Áginak is egy szettet, így helyette más nyertest sorsoltunk, aki nem más mint andrea mészáros lett.

A következő sorsolással se volt nagy szerencsénk, ugyanis szintén egy ismerősünk neve került a nyertesek közé, azzal a különbséggel, hogy nyereményét megkapja, de csak májusba, hiszen akkor jön haza látogatóba Kanadából!


Addig is deicsicsi helyett /utólagos engedelmével/ Verának kedvezett a szerencse, majd a harmadik/ötödik húzásnál sári kató-nak!


A lányok nem értették, hogy miért húzatunk velük újabb és újabb neveket, mikor csak hármat beszéltünk meg... jókat nevetünk, így miután meglettek a végső nyertesek egyenként húzogatták ki, én pedig olvas(hat)tam fel az összes rendszeres olvasóm nevét!
:D


Gratulálok a nyerteseknek!

Az idén már nem, de hamarosan új játékot indítok, amiben hasonló ajándékok kerülnek kisorsolásra!


Ma meggyújtottuk a negyedik gyertyát is az adventi koszorúnkon, hihetetlen hogy párnap múlva karácsony!



Várom a nyertesek jelentkezését, hogy nyereményeiket mihamarabb /karácsonyig postázni tudjam!

Csináld magad, avagy karácsonyi ajándék készítés gyerekkel 3.rész

Ma ismételten mézeskalács lesz a témám, ami nem csak finom, de ajándékozás céljából is változatosan elkészíthető.
Receptet előző bejegyzésemnél a mézeskalácsból készült hűtőmágneseknél se írtam, mert gondoltam, hogy mindenkinek megvan a tuti, jól bevált receptje és egyébként a világhálón is rengeteg változata kering...
Kaptam viszont rengeteg levelet, kérdést, hogy áruljam el a saját mézeskalács receptem titkát...

Nem szeretnék kiábrándítani senkit, éppen ezért felhívom a figyelmeteket, mindenki saját felelősségre olvassa tovább a következő pár soromat!

A nálam /nekem bevált "recept" a friss mézeskalácstészta amit készen lehet kapni, így amikor kedvet kapunk a sütéshez, csak kiveszem a hűtőből és 10 perc után már javába tart a munka szórakoztató része!
:D

Viszont, próbáltam utánajárni én is, hogy hol találni egyszerű de nagyszerű receptet és bevallom, a bőséges felhozatalból nagyon nehéz volt választani, helyette inkább a saját blogger-gyűjteményemben keresgéltem, mire találtam két receptet itt és itt.
Ha valakit kihagytam véletlenül, vagy esetleg neked is van egy jó recepted amit szívesen megosztanál velünk, most megteheted, szívesen veszem mások tapasztalatát!

Tehát, ha már megvan a tésztánk és úgy gondoljuk, hogy ajándékkészítésre is feláldozunk belőle, akkor nem kell mást tennünk, csak kivenni a háztartásunkban található száraztésztás zacskók egyikét/vagy mindegyikét és keresnünk egy teamécsest a fiók mélyéből...
-ebből a pár hozzávalóból, mécsestartókat készíthetünk mézeskalácsból, -egyszerűen, gyorsan.

Tavaly készítettünk ilyen ajándékokat először a lányokkal, amit a tésztaformázáson kívül egy-az egyben ők készítettek, díszítettek fel.

Írhatnám azt is, hogy a konyhák egyik elmaradhatatlan dísze, nem csak karácsonykor, a tésztával díszített mécsestartó!

Idén változatos nagyságban és színben készültek el ajándék-alkotásaink, amit már nagyon várnak szeretteink...

Vigyázat, nem lehet abbahagyni!!!

:)


Fontos!!! Miután elkészítettük a kívánt nagyságú mécsestartó-formánkat és belenyomtuk a teamécsest, azt egészen a sütés megkezdéséig benne hagyjuk a könnyebb díszíthetőség miatt, így a mézeskalács alapunk nem nyomódik, deformálódik el! Sütés közben 1-2 alkalommal visszanyomjuk a mécsest az emelkedő (kelő) tészta belsejébe, de csak addig, amíg a meglévő lyukat visszatágítjuk eredeti méretére!!!

Nálunk az adventi asztaldísz is ezzel a "technikával" készült, koszorú formában, hozzá illő natúr /méz színű gyertyákkal.
:D

díszítés közben...

itt már a harmadik gyertyánk is ég...


Mindenkinek kellemes időtöltést kívánok ehhez a könnyen elkészíthető ajándékhoz!

Papírmasé lánc készítése

Karácsonyi ötletbazáromba, ma egy különleges technikával készített ékszerrel készültem.
Ha most elérkeztél ahhoz a ponthoz miközben magadba felsóhajtottál, és lemondóan legyintettél hogy
-én ezt úgysem tudom elkészíteni, megnyugtatok mindenkit-de igen, menni fog!

Elöljáróban rólam annyit, hogy nem tartozom a gyöngyfűzők táborába (sem) hacsak azt nem vesszük alapul, hogy a lányokkal heti rendszerességgel készítünk különböző tündéres/hercegnős csecsebecséket, nyakukba, kezükre, vagy ne adj isten a lábukra -ennyit gyöngyfűző múltamról...

Ezek a láncok életem első művei között szerepelnek, ami bevallom szebb lett, mint legvadabb álmomba valaha gondoltam volna.

Nem kell senkinek megijedni, mert ez sem a nehéz, vagy nehezen kivitelezhető kategóriába tartozik, sőt...!
Az előkészületek lehet, hogy pár napot igény bevesznek, de a végeredmény mindenért kárpótol.
A szükséges alapanyagok is megtalálhatók minden háztartásban, talán a tapéta/vagy papírmasé ragasztó az,- ami minimális befektetést igényel, mert gondolom, a heti rendszerességgel postaládákba gyömöszölt reklámújságokkal mindenki találkozott már.
Hozzánk sokszor az egész utca adagját is bedobálják pár nap leforgása alatt, ami így télvíz idején, egy mozdulattal landol a kandallóban gyújtós gyanánt, és csak pár darab menekül meg a tűz martalékától!
De most nem is erről szerettem volna írni...
Korábban, már említettem, miként kerültem először közelebbi kapcsolatba, és estem első látásra szerelembe, a papírmaséból készített tárgyak iránt.
Ezt a nem is olyan régi tapasztalatomat hasznosítottam az ékszerkészítések alapjainál, ami nagyon jó döntésnek bizonyult, és már (fejben) dolgozom a következő projekten, ami idő hiányában jövőre lesz csak itt látható...
-de addig is visszatérve a papírmaséból készült ékszerekhez, vegyük még-egyszer át, a szükséges alapanyagokat:

-bármilyen újságpapír/reklámújság -tapéta, vagy papírmasé ragasztó/ez hobbiboltokban kapható és nagyon kiadós/ megéri az árát. ami kb 600-700 ft, bár a tapétaragasztó talán olcsóbb
-fúrógép (háztartási)
-tetszés szerinti akril festék/hobbi boltokban kapható/ nálunk matt lila, matt és metál fekete az antikoláshoz
-szivacs /ecset a festéshez -selyem-szalag/vagy bármilyen tetszés szerinti/ bőr szálak, cipő fűző!!!- a fűzéshez
(karkötő készítéséhez vékony gumi, amit a tartósság miatt duplán használtam)

Előkészület 10-15 perc:
-ragasztóanyagot összekeverni, hogy jó sűrű tejföl állagú legyen
-az újságpapírokat felvágni egyforma kis kb10x6 cm-es darabokra
(ebből kell a több, mert ezek lesznek a láncon az apróbb szemek és ezekből dolgozunk a karkötőknél is)
a nagyobb golyókhoz dupla/vagy tetszés szerinti méretbe vágjuk fel egységesen az újságokat, ki-ki a saját ízlése szerint, ezekből elég egy pár darab...

Miután mindezeket előkészítettük, kezdődhet az "alkotás" ami abból áll, hogy a beragasztózott papírt összegyűrjük és körkörös mozdulattal golyóvá formázzuk!

Figyelem! Ez a munkafolyamat kimondottan ajánlott minden idegi probléma kezelésére, nyugodtan kérdezze meg orvosát/vagy gyógyszerészét!
:D

A golyócskáink felületének nem kell simának lennie (annyira azért, ne éljük bele magunkat a munkába) ezzel a rücskös felülettel tudjuk megadni a különleges hatását, ami festés során jobban érvényesül, könnyebben antikolható.
Nálunk egy tálcán szoktak száradni a golyók/ nyugodtan lehet ömlesztve, nem kell sorba rakosgatni őket, a végeredménynek nem számít!
Gyorsabb száradás érdekében a fűtőtestek segítségét is igénybe lehet venni.

-ha a golyóink megszáradtak, megkérhetjük kedves férjurunkat/vagy a szomszédot, hogy vegye ki ő is a részét az ékszerkészítési projektünkből (ennyit igazán megtehet értünk) és ezt a kevés golyót (220db) fúrja már át nekünk...

Ehhez a ponthoz érve, már a célegyenesbe érezhetjük magunkat, ugyanis most már csak azt kell kitalálnunk, eldöntenünk, hogy milyen színű ruhatárhoz készüljenek a kiegészítők...
Na, ez a legnehezebb az egészben, főleg úgy, ha egyszerre több színben található festékünk otthon!
Mikor végeztünk a megfelelő szín kiválasztásával, kezdődhet a festés/antikolás.
- mire mindegyik golyócskánk színezésével végzünk, a rövid száradási idő miatt, akár a fűzéssel be is fejezhetjük a munkafolyamatot ha van még kedvünk/időnk hozzá, de nyugodtan el lehet napolni, ugyanis ez a munka is megvár...

Jó munkát mindenkinek!


Ha nem voltam elég fárasztó, akkor egy pár sorban, még megszeretném osztani veletek tegnapi örömömet!
:)

Századik olvasómat köszönthetem a többi kedves rendszeres /vagy rendszertelen olvasóim kötött, így neki mindenképpen ajándék jár, kérem jelentkezzen!

Hogy a többi olvasóm se maradjon ki az ajándékozásból, meg egyébként is közeledik a karácsony, blablabla, és mert adni mindig jó, így egy játék keretében három rendszeres olvasóm közül fogom kisorsolni a nyertest, akik nem mással, mint egy eredeti papírmasé nyaklánccal lehetnek gazdagabbak!


A sorsolást vasárnap estére időzítem, hogy a szerencsések már karácsonyra megkapják nyereményeiket, amit lakhelytől függetlenül bárhová kipostázok!!!

Azoknak, akinek van kedve játszani és még nem jelölték magukat rendszeres olvasóim közé, most még megtehetik, lehet, hogy a szerencsés nyertes közülük kerül ki!

Arra gondoltam, hogy fekete és lila színű kollekcióm közül választhatnak majd a nyertesek, de egyedi-különleges igénynek is szívesen teszek eleget, legfeljebb az egy -pár nappal késlelteti a csomagküldő szolgálatomat!

:)

Csináld magad, avagy karácsonyi ajándék készítés a gyerekkel 2. rész

Most egy olyan ötletet szeretnék bemutatni, amit tulajdonképpen semmilyen kézügyességet nem igényel, maximum fantáziát, de ezt a részét nyugodtan rábízhatjuk a gyerekekre.

Múlt hétvégén, egy nagyszabású mézeskalácssütő partit rendeztünk barátainkkal, hogy a gyerekekkel közösen alkotva készíthessünk karácsonyi ajándékokat is...

A hűtőmágnes nálunk nagy kedvenc, nem csak utazások alkalmával vásárolunk, hanem saját készítésűekkel is rendszeresen bővítjük a már meglévő készletünket.
Egy korábbi bejegyzésemben már írtam az őszi hűtőmágnes készítéséről, de most karácsonyhoz közeledve, természetesen a témánál maradva a mézeskalács hűtőmágnes készítését szeretném bemutatni.
Tészta receptet nem írok, mert biztos mindenkinek megvan a tuti, jól-bevált receptje, de mivel ez nem étkezési célra készül, az se baj (sőt külön jó!) ha keményebb a mézeskalácstészta...
A díszítést (itt)nem cukormázból készítettük, mert azt valljuk be még nekünk felnőtteknek is nagy kihívás lenne, hanem a nálunk már jól bevált, száraztésztával dekoráltunk.
Mi a karácsonyi motívumos tésztát a DM-ből szereztük be, de bármilyen más tészta is megteszi helyette.

Ez tipikusan olyan alkotási lehetőség, feladat, amit a sütés és nyújtás kivételével, bátran rábízhatunk a gyerekekre.
(korhatár nélkül ajánlom mindenkinek)

Különböző formákkal a tésztakiszúrás, minden gyereknek nagy kedvence, míg a díszítés nem csak a kézügyességüket fejleszti...
- ráadásul a család apraja nagyja méltón lehet büszke a saját készítésű ajándékra, készüljön az a rokonoknak, barátoknak,kollégáknak, kolléganőknek, óvónéniknek, dadusoknak, egyszóval mindenkinek akit szeretün, /vagy kicsit is kedvelünk/ és szívesen meglepnénk a garantáltan egyedi alkotásainkkal...

A száraztésztákat, sütés előtt nyomkodjuk a mézeskalácstésztába!

Az is lehet, hogy sütés közben a mézeskalács tésztánk annyira megemelkedik (kel) hogy a száraztészták kifordulnak belőle, de ezt finom mozdulatokkal visszanyomkodva könnyedén orvosolhatjuk.

Figyelem!
A tarhonyás díszítésnél, egy hurkapálcikát, vagy hasonlóan hegyes célszerszámot használjuk, de itt is maradjuk a finom, óvatos mozdulatoknál!

Miután kihűlt, ragasztópisztollyal /vagy más-ragasztóval/rögzítsük a hátoldalára a mágneseket.

Így nem csak szép, de illatos ajándékot készíthetünk a gyerekeinkkel, mert nem csak közösen alkotni, hanem adni is jó!


Mindenkinek jó munkát kívánok!

A mi Lucánk...

-egy földre szált angyal, aki jóságával türelmével, bölcsességével aranyozza be mindennapjainkat.
Ő az, aki nem szereti a nyilvános ünneplést és legszívesebben a névnapját is kitörölné a naptárból, Luca székével együtt...

Hagyományőrzésből eddig a búzaültetés (kertészkedés) hozta lázba, a szó legszorosabb értelmében.
Valamikor hajnalban már felköszöntöttük imádott, forró lázban fekvő lánykánkat, akit némi vigasztaló szó és meglepi könyv átadása után sikerült csak meggyőztünk a hideg-vizes törülköző jótékony hatásáról.

Míg én a kedves-nővér és titkárnő szerepét egyszerre töltöm be, felváltva telefonnal és/ vagy gyógyszerekkel, vizes-borogatással a kezemben, nagy népszerűségnek örvendő lánykámnál, addig ő csillogó szemmel, reménykedve mondja, hogy
-holnap, már remélem nem lesz névnapom!

:D

Ez Ő!!!

Hó angyalok

Eredetileg ezt a hétvégénket máshol, máshogy töltöttük volna, de bevallom ez a fajta változat nagyon is kedvemre-való volt.
Miután végig izgultam a hetet, hogy Zsófikám után Luca, ne kapja el a most tomboló járványok egyikét, az utazásnak így is csak 50% esélyét adtam (mert természetesen mindig akkor jön közbe valami, amire nem számítunk, az utolsó pillanatban) de, ha jönni akar, akkor had jöjjön, nem véletlenül történnek meg velünk "bizonyos" dolgok...

Így is lett maradtunk, tőlünk teljesen kívülálló okok miatt, de sebaj, mi nem csüggedtünk, megpróbáltuk tartalmasan kihasználni helyzetünket...

Hogy milyen helyesen döntöttünk, már szombat reggel bebizonyosodott, amikor a lányokat szokásos szentélyükbe vittünk, nyerve ezzel a Jézuskának egy órát, amit gyerekmentesen tölthetünk el a játékok között válogatva.
Jóformán az autóval alig parkoltunk le az egyik bevásárlóközpont előtt, mikor megszólalt zsebemben a telefonom, és Ági aggódva kérdezi, hogy merre vagyunk, mert nem lát minket, csak a gyerekeket és ma van a bemutató!!!
Azt se tudtam, hogy milyen bemutatóról beszél, mert "hivatalosan" mi a múlt héten lemondtuk a mai napot, így érthető, hogy nekünk nem szóltak, vagy igen, csak Gábor volt figyelmetlenebb, mert ő szokta a lányokat szombatonként fuvarozni, míg én az itthoni elmaradásaimat pótolom...
Pillanatok alatt nagyon rosszul éreztem magam a bőrömben míg padlógázzal tettük meg az utat hazáig, hogy a fényképezőt felvegyük, azt ecseteltem Gábornak, hogy
-remélem a lányokat ez a pár perces késés nem viseli meg lelkileg, úgy mint anno engem, mikor az én anyukám késett egy számomra fontos előadásról, és a szégyenérzet, ami akkor bennem volt, máig (el)kísért...

Szerencsére valóban "csak" az első 5 percről (azaz pont semmiről) maradtunk le, miközben arra törekedtem, hogy a lányok lássák, érezzék, hogy ott-vagyunk, ami a fényképezés miatt nem volt nehéz, de arcukon a felismerés (megkönnyebbülés) mosolya egy életre belém-ivódott...
Jó kis lecke volt, de megtanultuk!

Egyébként, nagyon aranyos műsorral készültek a gyerekek szeptember óta tanult versekből, énekekből, ami megerősített abban, amit eddig is tudtunk, hogy jó kezekbe vannak a lányok.

Az ajándékvásárlási tervünkről sem kellett szerencsére lemondanunk, mert míg mi nyugodtan keresgéltük az áruház polcain a temérdek játék között, addig a lányok barátnőiknél, jó társaságba múlatták az időt.

Délután egyre nagyobb hó lett, ami úgy tűnt, hogy alkalmas az idei első szánkózásunk megejtéséhez, de előtte még egy igen kedves feladatomnak kellett eleget tennem...
Aki ismer az tudja jól, hogy a sütéssel nagyon hadilábon állok, éppen ezért ritkán szánom magam a lányok ilyenfajta kényeztetéséhez (a héten azt hiszem, hogy nagyon kitettem magamért mert palacsintát is sütöttem nekik)
Amíg a lányok aludtak addig én a neten böngésztem valami szuper (nekem való) karácsonyi süteményreceptre, rátaláltam egy nagyon egyszerű sütire, amit később el is készítettünk igazi csapatmunkában...
-míg Gábor a diót törte (a lányok pedig ették)
-én kimértem a többi alapanyagot, majd közösen formákkal kiszurkáltuk, mert nekem nincs pogácsa szaggatóm, de azt hiszem a gyerekek szempontjából a legtökéletesebb megoldást sikerült választanom...

Szeretem az ilyen tartalmas napokat, amikor mindenre kényelmesen, kapkodás nélkül jut időnk, nagyokat tudunk játszani, miközben csak egymásra figyelünk, csak négyen létezünk...

Évek óta, valahogy mindig úgy jött ki a lépés, hogy estére esett nagyobb mennyiségű hó, ezért mi éjszakai (zug) szánkózóknak nevezzük magunkat.
Ilyenkor, rendszerint egyedül vagyunk (ilyen elvetemültek) az utcánkba, pedig jó-pár kisgyerekes család lakik a környékünkön...
A kínálkozó lehetőséget most sem tudtuk kihagyni, pedig már óramutató jócskán benne-járt az estébe, mikor végre nekivágtunk a hófehérbe öltözött utcáknak...
Ugyancsak az óramutató jelezte a mókázásunk végét, ugyanis fantasztikus két órát töltöttünk észrevétlenül a szabadban.
De j(h)ó volt!

Csináld magad, avagy karácsonyi ajándék készítés a gyerekkel...

Többen is kértek tőlem karácsonyi ajándékötleteket amit a gyerekkel közösen alkotva lehet elkészíteni a még hátralévő napokban, hetekben, szeretteinknek.

Jó tudom, hogy nincs mindenkinek ideje órákig a net előtt ülni és keresgélni a számára legmegfelelőbb ötletet, ebben szeretnék egy kis segítséget nyújtani, az általunk már kipróbált ajándékokból, lehetőségekből.
Mivel többen úgy jutottak el az oldalamra, hogy kimondottan gyerekek által könnyen elkészíthető megoldásokat keresték, ezért megpróbálok egy csokorra-valót összeállítani az elkövetkezendő napokban...
Pár nappal ezelőtt itt már írtam egy bejegyzést ami ennek az "ötletelőnek" akár az első része is lehet, most egy másik, (minden szerénység nélkül írhatom) nagy-sikerű művünket mutatom be, amit a lányok készítettek konyharuhából.

Tavaly családi és baráti (nem csak konyhatündér) körben is nagy sikert aratott a saját készítésű ajándék!


Mindamellett, hogy nem ördöngösen nehéz az elkészítése, praktikus és mutatós dísze minden konyhának.

A konyharuhákat az IKEA-ból szereztük be kemény 50ft/db áron!
Textil filcet és csillámokat, minden hobbi-kreatív boltban lehet kapni, és a kész munkadarabunkon vasalóval rögzítettem.

A mintát ceruzával rajzoltam fel az anyagra,(az egyszerűség kedvéért ugyanazt) amiben nagy segítségemre volt a karácsonyi üvegmatrica sablon, így némi módosítással egyszerűsítettem az ünnepi mintákat.
Nagyobb gyerek esetében nyugodtan lehet hagyni alkotni a "tehetségeket" mert ettől lesz személyes, különleges az ajándékozás.
Mint írtam, nálunk "csak" a színezést kapták feladatokul a lányok, de azt nagy figyelemmel, hibátlanul oldották meg!
Könnyítésként én feszítettem az anyagot, hogy a tinta egyenletesen kerüljön fel, bár a végén a csillámozással (ha lettek volna hiányosságok) javítani lehet a hiányosságokon!

Sajnos a képek nem lettek a legjobbak, természetes fényben sokkal szebben mutattak, de így is ellehet képzelni az összhatást.
Ja és igen, a sokadik darabnál már nagyon untam az egészet, de a lányok lelkesedését nem szerettem volna elrontani, így csak magamat szidhattam az ötletemért...
:D

Jó munkát mindenkinek!

Színház a nappalinkba (jegyek még kaphatók)

Pár hete adtunk a kultúrának és több mint 5 év után először (felnőtt) színházba készültünk édes-kettesben!!!
Messzire nem kellett mennünk, mert az előadás a (XVI.) kerületünkbe szólt, de nem a helyi színházak valamelyikébe, hanem Ágiék nappalijába.
Vegyes érzelmekkel indultunk útnak, elképzelésünk se volt arról, hogy mire számíthatunk...
Az előre megbeszélt találkahelyen, miközben gyülekezett a "nézőközönség" megpróbáltunk különböző összeesküvés-elméleteket gyártani, miközben a kész átverés című műsorban éreztük magunkat. A dermesztő hidegben fázósan toporogva vártuk házigazdáinkat, hogy megkezdődjön a darab, mert a gyülekezés is az előadás szerves részét képezte...

Ibsent a nappalimba!

Három pályakezdő, ám annál tehetségesebb színész a fejébe vette, hogy itthon is meghonosítja a skandináv országokban már jól bevált "Színház a nappalimban" névvel ellátott színházi formát, amikor felcserélődnek a szerepek és a színész megy házhoz, nem pedig a néző a színházhoz.

"Az együttműködéshez semmi másra nincs szükség, mint egy budapesti ingatlanra valamint a tulaj játékos kedvére.-írták

Nos nekünk elég nagy játékos kedvünk van... -így kezdődött meghívásunk erre a fantasztikus darabra - amiért nagyon hálásak vagyunk a házigazdáinknak!

Mi is szeretünk játszani és mivel a házunkba már előfordult jó-párszor nagyobb méretű (bulizás) társaság, így ezúton felkínálom a lehetőséget azoknak a kedves ismerős és ismeretlen olvasóimnak, akik kedvet éreznek ehhez a különös darabhoz, hogy bátran jelentkezzenek a december 16.-án este 20 órakor kezdődő előadásra...

Sokan gondolhatják magukba, hogy nem vagyok normális amiért "idegeneket" hívunk magunkhoz, de úgy gondoltam, hogy mindig öröm megismerni azokat a bloggereket akiknek az életébe (így is,- úgy is) de valamilyen-szinten, már részesei vagyunk. Lehetne belőle egy nagy blogger-találkozó!

:)

A színészek három jegy változatot jelöltek meg, amiből a néző választhat, vagyis eldöntheti mindenki, hogy milyet vesz:

0 HUF - válságjegy
2000 HUF - normál jegy

4000 HUF - Dollár Papa jegy (támogatói)

Aki szívesen jönne budapesti nappalinkba, attól legkésőbb december 15-ig visszajelzést szeretnék!

Lehet ide is küldeni az elérhetőséget, de a profilomban megtalálható e-mail címen is fogadom a jelentkezőket.


Mindenkit szeretettel várunk!

Jöjj el hozzánk, várunk rád, kedves öreg Télapó!

A mikulás vonatozásból fáradtan érkeztünk haza.
Egyébként is nehezen viselem a sötétben autókázást, így számomra külön öröm, minden épségbe hazatérésünk, amiért mindig köszönetet is mondok, nem csak az égieknek...

Zsófikám ekkor már elég cudarul érezte magát, beteg volt.
A magas láz se tudta eltántorítani a csizmapucolástól, amit saját kezűleg szeretett volna elvégezni. (bár csak az év többi napján is így jeleskednének a lábbelik tisztogatásában)
Miután a csizmácskákat közösen elhelyeztük az ablakokban, kikészítettük az előszobába a mikulásnak szánt kekszeket és egy pohár tejet, megjelöltük nyíllal az útirányt, nehogy eltévessze az ajtót...

Ezen a zsúfolt napon a második gyertya meggyújtására is jutott még az erőnkből


A lányok ezt az éjszakát nem a saját szobájukban töltötték, mert míg nekem az kedvesnővér szerepe jutott Zsófival a hálószobában, addig Gábor, Luca kérésére a vendégszobában kaptak helyet és aludták az igazak álmát... Többek között ezért volt szükség megjelölni a helyes útirányt, hogy éjnek-idején ne kóvályogjon feleslegesen a mikulás a csomagokkal. Valamikor hajnalban, két lázcsillapítás között tudtam csak a csizmácskákat megtölteni, és eltüntetni valamennyi kekszdarabot, de a macskákról se felejtkeztem el, így nekik is jutott a (fej)tejadagból. Reggel Luca kelt fel korábban, de nem akart egyedül bemenni a szobájukba, hogy megnézze mit hozott a mikulás, önzetlenül, türelmesen várta testvére ébredését. Nem félt, egyszerűen ő ilyen jó természetű.
Bezzeg mikor Zsófi is felébredt, egymással versenyezve futottak a csizmájukhoz, és húzták el a függönyt, hogy megbizonyosodjanak arról, valóban nálunk járt a mikulás... Az ezt követő hangzavarból annyi még kiszűrődött, hogy mind a ketten hallottak éjszaka valami motoszkálást.