Az új házörzőink...

még a macskák érdeklődését is felkeltették.
Gyerekbarát és a fogyasztása is minimális...
Aggódósabb gazdiknak póráz is ajánlott!
:D
összesen 3 guriga és némi fonal szükségeltetik megteremtéséhez.
Ja, ez kettőhöz értendő!!!
Hogy honnan az ötlet, hát innen!

Gurigából falikép, avagy miért érdemes gyűjteni

Mikor Gábor napközben váratlanul hazaállított, egy cseppet sem lepődött meg (na jó egy kicsit csak) azon, hogy a földön üldögélve talált engem több tucatnyi, apró darabokra szabdalt gurigával, amiből éppen különböző virágmotívumokkal próbáltam minden talpalatnyi helyet beborítani.
Nem aggódott, még a zárt-osztály gondolata se fordult meg a fejébe,(legalábbis nekem azt mondta) de azért rákérdezett alkotásom tárgyára, mert lássuk be, Ő nem az a fajta vizuális típus.
Miközben én kiselőadást tartottam agyament ötletemről, többször félbeszakította mondandómat különböző kérdéseivel, mire a végén csak annyit mondtam neki, hogy -majd meglátod!

Pár hónappal korábban:
Fejembe vettem, hogy a hálószoba puritán egyszerűségét feldobom valamivel, ami új külsőt kölcsönöz számára. Különféle magazinokba epekedve nézegettem a nagy virágmintás tapétákba csomagolt szobákat, de valahogy egyiket se tudtam beleképzeli hálószobánkba. Bevallom több hétvégét töltöttünk barkácsáruházak tapétaosztályán, és akadt is 1-2 ami megdobogtatta a szívem, de mégis lemondtam róla, mert éreztem, hogy ez nem az amire én vágyom. Amilyen gyorsan jött ez a kényszeres átalakítási gondolat, olyan gyorsan ment is a fejemből családom nagy örömére, mert már kezdték nehezen-viselni ezeket a hétvégi "kirándulásokat" de valahol sikerült egy kapcsolót égve-hagynom, mert tudat alatt ott motoszkált a fejemben. És ahogy az lenni szokott, egy szép napon a kreatív cuccaim rendezgetésénél, miközben a WC-papírgurigákat próbáltam egy helyre összegyűjteni, jött az a bizonyos szikra, ami olyan sebesen pattant ki a fejemből, hogy akár fel is kiálthattam volna- Heuréka!

Lázas munkám eredménye pár óra alatt összeállt, bár a festés még sokáig váratott magára, de a végeredményt elnézve megért minden alvás-nélkül eltöltött percet...

Elkészítéséről néhány mondatban:
-felhasználtam mindenféle gurigát, legyen az ragasztókról, törlőpapírokról megmaradt különböző nagyságút
-ragasztópisztollyal rögzítettem
-a méretre vágást ollóval, különböző méretekben készítettem, volt olyan guriga amit csak félbe, de akadt olyan is amit 4 vagy több darabra szabdaltam fel
-miután összeragasztottam mindet, azután festettem csak ki (metál- csillogó arany, akrilfestékkel)
- végül, apró pici szögeket vertem a falba és erre akasztottam fel a "képemet"


Nagyon mutatós darab lett, csak azt sajnálom, hogy nem tudom a fotókkal visszaadni az eredeti színváltoztatós színét, ami minden nézetből más-és más arcát mutatja a gurigaképemnek.

Kreatív a család, ez látszik abból, hogy a lányok is vérszemet kaptak a helyes kis virágok láttán és követelték maguknak az apróbb darabokat, szobájuk falára.
Azokat nem adtam, de készítettem nekik is hasonló virágokat azzal a különbséggel, hogy itt a ragasztást megelőzte a festés, mert nem tudtam volna utólag az apróbb réseket befesteni úgy, hogy rendesen fedjenek. Náluk, nagyon csajosra, vidámra vettem a figurát, megbolondítva az egészet egy kis csillámmal, ami utólag belegondolva remek döntésnek bizonyult a zsűri megnyeréséhez, kárpótlására és végül, de nem utolsó sorban a látvány fokozására. Ezek a tarkabarka, vidám, tavaszváró virágok nem a szobájuk falát díszítik, hanem az ablakban, a napsugarak fogadására kaptak helyet. Damilra kötöztem fel a virágokat és rögzítettem a karnis rúdjához. A vidám végeredmény azóta nagy kedvenc lett, amikor egy kis szellő (vagy gyerekkéz) meglibbenti a virágokat, és pörögve, forogva csillogó táncukba kezdenek...






Ui:
Miért nem lepődök meg azon mikor a barátaink beállítanak hozzánk, kezükben egy szatyornyi gurigával, talán túlságosan is jól ismernek?
Azon se lepődök meg amikor a gyerekek óvodai jelénél, a kabátok mellett lóg becsomagolva az a rengeteg guriga, amit nekem küldenek...
-rám is fér, mert terveim még vannak!

További guriga munkáinkat itt is megtalálhatjátok!

Sapka, sál

amire mindenkinek szüksége van ebben a kutya időben...
Modelljeink: Fülcsi (fedőneve Fülöp) és Rozsdi.
Ezt a merényletet a lányok követték el ellenük.
Aki zöld kötött sálban rohangáló macskával találkozik az utcán, ne lepődjön meg!
:D

Dobozolás

Ki ne emlékezne Tóték dobozolására amit Örkény István oly fantasztikusan, humorral tele megírt kisregényében olvastunk.
Nekem, már fiatalabb koromban is egyik kedvenc olvasmányom volt, mintha a sorsom önbeteljesedése miatt kötődtem volna jövendőbeli életemhez, Tóthékhoz.
A név kötelez?

Tóthék napjainkban ...

Télűző farsangi buli

kérem alaposabban szemrevételezni a fogtündér varázspálcáját!


Ma farsang volt az ovinkban ahová a lányok már 4 hete a lábukat se tették be, de ezt a napot nem lehetett kihagynunk, már csak azért-se, mert egészségi állapotuk (és én is) megengedte(m) és nem mellékesen nagyon készültünk is rá az utóbbi időben...
Reggelink elfogyasztása után mentünk csak be az oviba, mert nem szerettem volna a lányokat annyiszor átöltöztetni a náluk ilyenkor szokásos kiszebáb égetéséhez.
Szerencsénkre az időjárás is kegyes volt hozzánk és megengedték az égiek ezt a rövidke szabadtéri mulatozást.
A kiszebábra mindenki felkötözhette a saját szalagját, majd miközben megindult az ovis menet, ezt a télűzőt kiabálta minden gyerek: Haj, ki kisze haj, kivisszük a betegséget, behozzuk az egészséget, haj kisze haj, amit, ha nem is síppal, dobbal, nádi-hegedűvel, de mindenféle csörgő, zörgő hangszerrel tettek karneváli hangulattá...
Minden csoport, miután körbeállták a tűzrakóhelyet elmondhatott pár farsanghoz illő verset, majd következett a tűzgyújtás, amire az óvoda Palibácsiját kérték fel, aki természetesen most is alkalomhoz illő öltözéket viselt.
:)

Komáromi János: kisze, kisze

kisze, kisze szalmából
perzselődj a lángoktól
vörös táncban hamvadj el
nekünk most már tavasz kell

kisze, kisze halálod
könnyű lesz, majd meglátod
pernyeként az égbe szállj
napsugarat megtalálj

kisze, kisze tél hava
jégszakállú, menj haza
dideregtünk eleget
vártuk már a meleget

kisze, kisze áldozat
tűz emészt, nem kárhozat
emléked még bennünk él
eltűntél már, mint a tél

Mire mindezzel a rövidke télbúcsúztatóval végeztük a nap is kisütött az égen, mintha jelezni szerette volna a tavasz kezdetét.
Bent a csoportszobában a jelmezek bemutatása után csapatjátékok, ügyességi vetélkedők voltak, de természetesen a tánc se maradhatott ki.
Remek hangulatba telt a délelőtt, mindenki jól szórakozott még én is, aki egyedüli szülőként (fotósként) vettem részt az egyébként zártkörű farsangi mulatozáson.

műtősnő

Lucám szomorúságát a cipőjéről leesett virág okozta...

Pavlova torta

Még most is mosolygással tölt el, mikor visszagondolok arra az egy évvel ezelőtti napra, amikor életem első Pavlova tortáját sütöttem (sütöttük) meg Gáborral.
Azóta , ha lehet ilyet mondani /írni /a magam módján profivá váltam ebben a nagyon egyszerű sütési, szárítási eljárásban, ami a torta alapját képezi...
Az utóbbi évben készültek nagyobb torták is bőven, de mostanság a könnyebb szeletelés miatt, inkább a kisebb tallérokat részesítem előnyben.
Az első és legfontosabb amit le szeretnék jegyezni a sütési hőfok megfelelő kiválasztása, ami sütőként változhat.
Nekem ennél a receptnél nem működik a megadott 140°C mert az 1 órás sütési (szárítási) idővel számolva csak egy elszenesedett brikettet kapnék végeredményül...
Az én sütőm szerint a 160-180°C -os előmelegítés szükséges, majd miután a tepsit berakom a sütőbe /középre/ azonnal visszaveszem egészen 80-90°C-ra és így hagyon sülni kb 50 percet, max 1órát majd légkeverésre állítom még 10-15 percig, ami egyébként el is hagyható.
Ez a hőfok a nagy tortákra igaz, mert a kisebbeket ettől alacsonyabb 60-70°C on sütöm meg.
Remélem ez a kis bevezetéssel nem vettem el senkinek a kedvét, hogy belekezdjen, megismerkedjen egy új édesség (torta) szerelemmel, ami garantáltan nagy sikert arat mind családi, mint barát körben, és szerénység nélkül, bátran bezsebelhetjük a dicsérő szavakat...

következik az alaprecept:

6 tojásfehérje
csipet só
25 dkg kristálycukor
3 teáskanál kukoricaliszt
1 vaníliarúdból kikapart magjai, de lehet Bourbon vaníliás cukor is
1 teáskanál almaecet,( jó a sima ecet is) csak egy gondolatnyit löttyintek bele, ezt soha nem méricskélem (már)
5 dl vagy -igény-tetszés szerinti mennyiség tejszín habbá verve
díszítéshez savanykás gyümölcsök (málna, kivi, szeder stb) nálunk a málnás a sláger

Mielőtt elkezdeném a sütést, előtte a méretre vágott sütőpapírra rárajzolom egy tál, (fedő esetleg egy pohár) segítségével a kívánt méretet, úgy hogy a tepsibe előtte beleigazítottam a sütőpapíromat.
pohárnál egy kb 6 cm átmérőjűvel szoktam dolgozni, számolva azzal, hogy sülés közben még megnőnek a tallérok.
Régebben találtam egy videót is róla, amit egyszer érdemes megnézni, de a gőz fölötti habverés semmiben nem változtat se az ízén, se az állagán a tortának, ráadásul még felesleges munkát is csinálunk magunknak...
A habzsák se követelmény, mert kanál használatával is gyönyörű kis halmokat tudunk rakosgatni az előre megrajzolt (irányt mutató) papírunkra, tehát, ha valakinek nincs otthon akkor se keseredjen el, és ne rohanjon azonnal az üzletbe, hogy csak ezért beszerezze...
-most lehet ezzel jó-pár gasztroblogger zsebében kinyílt a bicska, hogy ilyeneket írogatok, de a múlt héten megsütött 80 db talléromnál se használtam kinyomózsákot, így nem hogy egyszerűbben, de gyorsabban is haladtam.


A sütőt előmelegítem 160-180 °C-ra. A tojásfehérjéket csipet sóval félkeményre verem, majd habverés közben kanalanként hozzáadom a kristálycukrot is amibe már benne van a kikapart vanília rúd magja, vagy a Bourbon vaníliás-cukor. A végeredmény fényes, kemény habcsókkeverék. Hozzáadom a kukoricalisztet, és az ecetet és az egészet összekeverem.
Gyakorlatilag ezzel már kész is vagyunk a munka nehezén
A habból vagy egy nagy tortát készítek, vagy több kicsi tallért, de akkor a mennyiséget felezni kell, mert egyszerre csak 8 db-ot tudok kisütni , annyi fér bele egy tepsibe.
Miután betettem a sütőbe, a hőfokot visszaveszem 90 °C-ra , és így szárítom kb 1 órán át.
A sütő hőfokáról már írtam fent, így azt mindenki sajátját sütőjéhez igazítsa!


A tojások sárgáját rendszeresen lefagyasztom szilikon formában, főleg ha több tortát sütök mint most is de, hogy az se menjen kárba a barátnőm szuper-finom sós magos-linzerébe szoktak belekerülni, amit a lányok sóskának hívnak, és nem utolsósorban imádnak...

Apropó, ha valakinek van még egy jó receptje a tojások sárgájának további hasznosítására szívesen veszem a recept ötleteket!

Buli hangulat

Szombaton, szűk baráti körben ünnepeltük Gábor születésnapját.
Nekem (mint mindig) most is a sütés,-főzés megszervezése, logisztikai előkészítése jutott, ami lássuk be egy átlag konyhai felszereltséggel rendelkező háziasszonynak nem egyszerű feladat, ha a vendégek alaplétszáma megegyezik az ünnepelt életkorával...
A menü összeállítását igyekeztem a lehető legkevesebb munkával (már ha ilyen létezik) kitalálni, ami ennyi ember ízlésének is megfelel és tálaláskor sincs vele sok macera...
Választásom így esett a (babgulyás, marhapörkölt, töltött-káposzta) jellegzetesen magyaros egytál ételekre, amihez a kockás abroszok helyett a szalvétákba próbáltam belecsempészni a mulatós, de alkalomhoz illő ünnepi hangulatot.
A sós és az édes rágcsálnivalók se hiányozhattak természetesen az asztalokról amik elkészítésével valahogy sokkal több idő elment mint azt előre terveztem, és nagyon azt se bántam, hogy a Pavlova tortára is hagytam magamnak bőven időt, mert a kisegerek (Zsófi és Luca) folyamatosan megdézsmálták a már kisült sütemény készletet...
Örömmel töltött el a sütés főzés, mert tudtam, Gábornak is sokat jelent, hogy barátait hazai pályán, a jól ismert környezetbe köszöntheti, bár döntésem józanságát sokan megkérdőjelezték, mikor megtudták a vendégek létszámát.
-igaz, bármelyik étterembe ellehetett volna menni és lehetett volna egy jót mulatni, esetleg enni, inni, de annak nem lett volna meg az az "intim"hangulata, mint így a négy fal között...
Mégis csak egy kerek évfordulót ünnepeltünk, így megengedhettük magunknak azt a luxust, hogy rendezvényszervező céggel hozatjuk ki az asztalokat, székeket és mindenféle kelléket
(ami egyébként sokkal kevesebb összegbe került mint azt gondoltam volna) ráadásul még a mosogatástól is megkíméltem magamat...
Szombaton délelőtt így még arra is jutott időm, hogy a boríték formára előre meghajtogatott szalvéták ne maradjanak üresen, így mindenki találhatott magának benne egy -egy kedves (vicces) üzenetet, amit az étkezés megkezdése előtt közösen olvastunk fel megalapozva ezzel az est hangulatát...
A díszítés, terítés is a mi feladatunk volt, de azt hiszem a végeredményen látszik, hogy beleadtunk apait -anyait hogy az estét mindenki számára felejthetetlenné tegyük...

gondolom nem nehéz kitalálni, milyen zenére táncoltunk (közkívánatra) többször is kifulladásig...
:)
cipőcsere után...
na most kiderül, hogy ki nálunk a papucs?

(nem) csak egy tánc volt...

50

Nézőpont kérdése, hogy ezt a számot milyennek ítéljük meg.
A mi esetünkben ez a szám a tegnapi születésnaposunk életkorát jelentette, aki soha nem titkolta, nem esett depresszióba, büszkén viseli az évek múlását.
A tegnapi napunk Gáborról szólt, Ő volt a mi szülinaposunk.
A lányokkal már a múlthéten nagyszabású terveket szövögettünk arról, hogy milyen földi jóval kényeztetjük majd apjukat a nagy napon...
Édesek voltak ahogy nevetgélve mondogatták a tejbe- vajba fürösztést, miközben szentül megvoltak győződve a tejtermékek használatáról, amibe a macskákat is beszerették volna vonni mint fő-érintetteket, szakértőket...
Miközben azon törtem a fejemet, hogy milyen sk ajándékkal lephetnénk meg apjukat, a lányok fejéből a legkézenfekvőbb ötlet pattant ki, hogy rajzolnak és írnak is neki...
Így készültek el a "képeslapok" amire még írni nem tudó lányaim másolták, rajzolgatták a néha ugyancsak kacifántosra sikeredett betűket.
Szívüket lelküket beleadták a munkába és ha néha, egy -egy betűt ki is hagytak, attól még bájosabbá és még egyedibbé varázsolták az apjuk számára.
Tegnap reggel sok puszival és kedves ajándékukkal lepték meg ébredező apjukat, akinek ilyen remek kezdéssel indult A NAGY NAP!
Nekem pár héttel ezelőtt, még voltak elképzeléseim arról, hogy kettesben, rengeteg meglepetéssel fűszerezve miképp tölthetnénk el ezt a napot, de a lányok immáron harmadik hete tartó betegsége ezt most nem tette lehetővé.(hamarosan pótolni fogjuk)
Több tucatnyi telefonhívással is köszöntöttük az ünnepeltet a nap különböző időszakában, amiben kórusban, vagy külön-külön, esetleg néha csak egy jó zenével sikerült még-több mosolyt-csalni az arcára...


Igaz, hogy a munka jó pár órára elszólította az ünnepeltet (ez van, ha az ember szabadúszó) így csak az esti órákra jutott a felejthetetlen kényeztetés, zene, móka, tánc amit hétvégén egy nagyszabású születésnapi partival teszünk még emlékezetesebbé, ha lehet még fokozni a tegnapi napot!

Ha már a zenénél tartok akkor mindenképpen meg kell említenem a Mi zenénket (biztos mindenkinek van egy ilyen a tarsolyában) ami oly sokszor hangzott fel a tegnapi napon, és ha az évfordulókról írok, akkor most időszerű majd 1 éves blogom névadójáról is fellebbenteni a fátylat.
Cosa sei...
Nem mai zene az biztos, de néha olyan jólesik egy kicsit nosztalgiázni, mint ahogy most is...
Mondtam már, hogy szeretem az ötvenes férfiakat, illetve azokból is eggyet!
:)
Isten éltessen erőben, egészségben még nagyon sokáig drága Gáborom!