2011. április 26., kedd

Kutya nélkül lehet élni...





menhelyen a gondozójával

-de nem érdemes!


Valamivel több mint 25 éve történt, amikor életem első kutyáját megkaptam.
Utolsó kutyám Zsófi (igen, az egyik lányomat is így hívják) Afgán-agár volt, akivel 17 évig voltunk elválaszthatatlan társak.
Na, de kezdem inkább az elején.
Zsófi (kutyám) hozott "anyag" volt, Gáborral való megismerkedésünkkor.
Mikor beköltöztünk jelenlegi házunkba, jött a felismerés, hogy milyen kevesen vagyunk, kellene egy kis nyüzsi magunk-köré. Itt még nem családbővítésben gondolkoztunk, vagyis igen, de állatokban és nem gyerekekben.
Családi háznál elengedhetetlennek gondoltam a macskákat ezért az első utunkba eső alomból, választottunk is kettőt.
Ezeknek a cicáknak nem volt sok-esélyük a túlélésre, mert a macskanátha miatt egyik szemére mindkettő megvakult, és a másikra is gyengén láttak.
A gondos ápolás, és törődést meghálálva azóta is vígan élnek!
Na, de ha már van egy kutyánk és két macskánk, akkor legyen Zsófi kutyának is társa, elvégre párosan szép az élet...
Így született meg döntésem, mikor Gábor, az éppen aktuális születésnapjára, kutyát kapott tőlem.
Pontosabban nem egy konkrét /faj/ kutyát, hanem egy lehetőséget, hogy maga választhatja ki a megfelelő egyedet, egy menhelyről...
Nem Ő választott, hanem a kutya minket, így került hozzánk az akkor 1 hónapos keverék kan, akit Tódór névre kereszteltünk.
Tódór, rengeteg bosszúságot okozott nekünk a folyamatos kerítésbontásával, "szökésével" ami tulajdonképpen a vérébe volt, így egy idő után rájöttünk, hogy felesleges 3 méter magasságba csirkehálóval bevonni a kerítést, mert úgyis átmássza. Neki mennie kellett, mindig,- mindenhová, mindenkit elkísért, aki a házunk előtt elment, legyen az babakocsit tologató anyuka, kutyát-sétáltató gazda, de -ezek az "önséták" alkalmából tett-szert, széles ismeretségi körre is kerületünkben, ahol mindenki ismerte.
Még mielőtt bárki azt gondolná, hogy felelőtlen állattartók vagyunk megnyugtatok mindenkit, hogy Tódór /kutya/ chipezve volt, és nem sanyarú sorsa elől menekült, szökött tőlünk.
Egyébként pedig legkésőbb "villanyoltásra" mindig hazajött!
:)
Boldogan éldegéltünk így édes hatosban, mikor a lányok megszülettek.
Az állatok elfogadták a gyerekeket, soha semmilyen gond nem adódott köztük.
Zsófi kutyánk, a félreértések elkerülése végett, új nevet kapott Öreg-kutyaként, vagy Vénasszonyként, amit méltóságteljesen viselt, hiszen "megdolgozott" érte.
/Mondjuk az idősebb hölgy a szomszédunkba sokáig csúnyán nézett ránk, mikor nyíltan, köntörfalazás nélkül mertünk a "Vénasszonyról" beszélni/
:D


Pont egy éve annak, hogy a mi nagy Öregünk, az örök vadászmezőre lépett, majd szeptemberben Tódor is követte, mert nem tudta feldolgozni magányát, hű társa elvesztését, ezért végleg megszökött...
Nagyon rossz volt kutya nélkül, és nem telt el úgy nap, hogy a lányok ne emlegették-volna, valamelyik ex-családtagunkat, vagy azt, hogy mikor lesz megint /kis/ kutyánk.
Tulajdonképpen mi se tudtuk, hogy mit akarunk, egy kis időt szerettünk volna, mire készen állunk a következő, kisállat befogadására.
A kisebbik felelősséggel járó megoldást választottuk, így kerültek hozzánk a cicák, akik azóta elválaszthatatlan játszópajtásai lettek lányaimnak...


Múltheti lomtalanítás alkalmával kerültek utcára a maradék kutyatápok, tálak, és fekvőalkalmatosságok, mondván, nekünk úgysincs rá szükségünk, kitudja mikor lesz,
/lesz-e egyáltalán/ kutyánk!

Ember tervez...
Az a fránya televízió, az mindennek az oka!
Valamelyik műsorban látta Gábor, hogy "nyugdíjas" rendőrkutyákat lehet örökbe fogadni, így bárkinek lehet saját "testőre" aki vállalja a felelős kutyatartást.
Ez a riport annyira felkeltette az érdeklődését , hogy naponta emlegette, ijesztgette a lányokat azzal, hogy lesz egy "őrmesterünk" aki, ha nem fogadnak szót, "rendet-rak" közöttük...
Nekem az "őrmesterrel" szemben "csak" annyi ellenvetésem volt, hogy gyerek és macskabarát legyen.
Némi önszorgalomból azért utánanéztem a neten, hogy milyen kínálat van az örökbefogadásra váró állatok, kutyák között.
Szombaton jött el a nagy nap.
Mivel a Német-juhász fajtamentők az örökbefogadási napot, csak délután kettőkor kezdték el, gondoltam előtte látogassunk el egy kutyamenhelyre ahová kíváncsiságom hajtott, az előzetesen megtekintett, titkos két favoritomat szerettem volna személyesen is megnézni...
Választék volt bőven, mégis úgy gondolom, hogy ez szerelem volt első látásra.
Egy kutya, aki a fogyatékossága miatt vonzott magához, vagy mi vonzottuk őt magunkhoz, mert tudta, érezte, hogy toleráljuk a hiányosságait...

Jellemzésében ez állott:

kb. 3 éves fekete-cser, hosszú szőrű, kajlafülű szuka kutya. Enyhén ataxiás, melynek az eredetét nem tudjuk, de tulajdonképen nem is fontos, hiszen a kutyus teljesen egészséges, csak a mozgása egy kicsit más, igazán vicces és bájos. Különleges kajla megjelenése, táncoló vicces mozgása mindenki arcára mosolyt csal. Ehhez társul bájos, alkalmazkodó természete, igazi álomkutya. Imádja az embereket és a kutyákkal is probléma nélkül, jól kijön. És mindig, mindig mosolyog!

Hagytunk magunknak időt az alapos megfontolásra, ezért az eredetileg tervezett Német-juhász fajtamentőkhöz is ellátogattunk.
Ekkor már azt-hiszem a lányoknak mindegy volt, hogy milyen kutyát "veszünk" meg, csak 4 lába legyen és tudjon ugatni, mérettől , külsőtől, fajtától függetlenül.
Ezen a rendezvényen nem volt olyan kutya akinek sikerült volna belopnia magát a szívünkbe, folyamatosan a Mi kutyánkra gondoltunk.
A lányokkal, nagy sírások közepette hagytuk magunk-mögött a rendezvényt, és mivel már alaposan benne voltunk a délutánba, esélytelennek-tűnt, hogy 20 perc alatt visszaérünk, zárásig a kutyamenhelybe.
Gábor mondta ki a végszót,
-ha nyitva-lesz, akkor a sors is úgy akarja, hogy nekünk legyen kutyánk, ha nem, akkor egy darabig tegyünk inkább le róla.
Szépen, kényelmes tempóban, nem kísértve a sorsot, és útellenőrzéseket, időben érkeztünk a /még pár percig/ nyitva-tartó menhelyre, ahol a formaságok elvégzése után, beültünk az autóba és szépen hazajöttünk.
Nem, nem kutyával, mert azt nem lehetett, egyedül érkeztünk, hogy előkészítsük a terepet, az új jövevénynek.
/még jó, hogy mindent kidobtam, így lehetett menni kaját venni/
Raszta Fánit házhoz hozták, afféle környezettanulmányozási célzattal, aminek a jelek szerint megfeleltünk, és így lettünk hivatalosan is örökbefogadói, újdonsült kutyánknak.
Nagy volt a boldogság mindannyiunk részéről, ahogy a kertet próbálta felfedezni, megismerni, a mi Fáni kutyánk.
Önfeledt boldogságunk azonban nem tarthatott sokáig, mikor egy rossz gondolat, érzés fészkelte bele magát a fejembe, ami nem-hagyott nyugodni...
Nagyon gyanús volt, hogy ez a kutya nem hall!
Vasárnap reggel a helyi állatorvosi rendelőben kötöttünk ki, ahol, sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudták elképzelésemet.
Fájó szívvel, de egyre biztosabbak vagyunk abban, hogy Fáninak nem a mozgásával, hanem a fülével van nagy baj.
Mielőtt bárki rosszra-gondolna, eszünk ágában sincs ezért a fogyatékosságáért visszavinni, sőőőt, ettől még inkább ragaszkodunk hozzá, mert úgy érezzük, hogy nálunk lesz a legnagyobb biztonságban, szeretetben és ha csak egy kis esély van a gyógyulására, akkor az nem rajtunk fog múlni...

Még csak pár napja, hogy nálunk lakik, de máris úgy érezzük, mintha mindig-is köztünk élt volna!
Nem is tudom,hogy eddig hogyan bírtuk ki ezt a 7 hónapig tartó, kutyanélküliséget...

28 megjegyzés:

  1. szia
    tényleg nagyon bájos az új családtag..nagyon szép gondolat volt tőletek, hogy menhelyről fogadtatok örökbe egy kutyust..szerintem is a lehető legjobb helyre került és arany élete lesz!!de jó lenne,ha minden gazdi ilyen lenne!!

    VálaszTörlés
  2. Nagyon Ééédes :)
    a Lányoknál van öröm, boldogság gondolom!
    Pussz

    VálaszTörlés
  3. Gondolom a lanyok imadjak az uj baratjukat.Edesek lehetnek egyutt.Annyira jo csalad vagytok ti,melegszivuek,szerettetl tele vagytok,imadjatok az allatokat es boldogsagot sugaroztok az emberek es az allatok fele.puszika

    VálaszTörlés
  4. Ezt most nagyon jó érzés volt végigolvasni! Gratulálok, és sok-sok örömteli évet kívánok nektek az új kutyussal! És igen, jó lenne ha minden gazdi ilyen lenne!

    VálaszTörlés
  5. Nagyon jo volt olvasni az irasod, en is nagy kutyabarat leven.Oszinten leirom az elozo kepek, a cica es nyuszikkal megpityregtettek, mert az elvesztett cicank jut eszembe, mi is orokbe fogadtk :(
    De most a kutyarol nagyon jo, vidam hangulattal olvastam:))
    Kivanom, hogy nagyon sokaig oruljetek egymasnak, es a kislanyok is nojenek nagyra a kutyival:))

    puszi Monika:)

    VálaszTörlés
  6. Szerencsés kutyus a Fáni! Igazán mondom! :)
    Remélem meg is gyógyul. A lelke biztosan.

    VálaszTörlés
  7. Igazán kedvesek vagytok, hogy menhelyről vettetek ki kutyust!

    Teljesen egyetértek Veletek, hogy kutya nélkül nem élet az emberélet! Ezen kívül a gyerekeknek is jót tesz, ha van mellettük (legalább) egy kutty. Sosem értettem meg azokat az embereket, akik ha már maguk nem csípik a kutyákat, legalább a saját gyereküket engednék közel hozzájuk. Ők szegényebbek ezzel a csodás érzéssel. :) A cica is aranyos, de mégis más.

    Biztos vagyok benne, hogy Fáni nagyon jól fogja érezni magát nálatok, Neki nálatok van a legjobb helye! :)

    Sok boldogságot kívánok Nektek Fánival!

    Szeretettel:
    Vivien

    ui.: csináltam fakanál-nyuszit a Lányoknak (igaz, csak normál méretűt), nagy sikere volt. Köszi az ötletet. :)

    VálaszTörlés
  8. Móni, ez irtó jó fej kutya és annak ellenére, hogy nem különösebben "csípem" a kutyákat a lányok is és én is alig várjuk, hogy megdögönyözzük.. Mondtam már, hogy külön szimpatikus, hogy menhelyről hoztátok és attól, hogy van egy kis fogyatékossága még bájosabb?
    Mi megelégszünk ennyi kutyázással, a kutyatartás nagy felelősség, amit a mi életformánk, ritmusunk nem tesz lehetővé. Sziréna is csak a lányok kedvéért van velünk. Minden tiszteletem a tiéd, hogy ennyi állatka gondozását magadra vállalod (hiszen a lányok egyelőre csak szeretgetik és etetik gondolom)

    ui. Azért remélem nem gondolja senki komolyan, hogy csak kutyával lehet teljes az élete valakinek...Vicces lenne.

    VálaszTörlés
  9. Fáni kivárta a megfelelő helyet. Jó helyre került és biztos nagyon fog ragaszkodni hozzátok. Eddig nekünk 4 kutyánk van-volt. Kettő már az égi vadászmezőkön szaladgál. A 4-ből 2 talált kutyus. Kutya nélkül nekünk sem teljes az életünk.

    VálaszTörlés
  10. Jaj de jó volt ezt olvasni!!! Mindig öröm, amikor menhelyről megmentett kutyákról hallok, akik szerető környezetbe kerültek. Fáninak szuperjó dolga lesz! Meg nektek is, amikor csak ránéztek:)
    Ismered ezt a blogot, Mónika? http://grafitoselet.blogspot.com/
    Egy vak és süket menhelyi múltú snaciról szól...
    Ez a Fáni irtó édes - és tényleg vigyorog!!!

    VálaszTörlés
  11. Ez egy igen megható bejegyzés volt. Gondoltam, ennek kapcsán, ajánlanék két könyvet. Az egyik "Enzo, avagy az emberré válás művészete", a másik pedig Marley. Lehet, hogy ismered, de ha nem, akkor vedd őket kézbe, neked valók!
    Üdvözlettel,
    Balogh-Ficsor Szilvi

    VálaszTörlés
  12. Andi, köszönöm, mi minden tőlünk-telhetőt megteszünk!

    Krisz, gondolhatod! :D

    Izabella, állatokban még nem csalódtunk...

    Heggemony,(druszám)köszönöm, bízunk benne, hogy az lesz!

    Ágnes, ugye milyen hálásak tudnak lenni? :)

    MJ, a lelke már most rendbe jött, látnod kellene a "művésznőt" :D

    Vivien,nem véletlen, hogy kutyások ismerik a mondást! A macskuszok is kedvesek, de teljesen más kategóriába tartoznak...
    :)
    Örülök, hogy megcsináltad és, sikert arattál a nyuszikkal!

    Ági! Nem, nem csak kutyával lehet teljes az élet, de aki kutyás, vagy valaha kutyatulajdonos volt az az így gondolja...
    Innen van a mondás, amivel kezdtem a bejegyzést!
    :)
    Jöhettek kutyázni, mert ma megy a kisasszony szépülni, már ha egyáltalán ezt a gyönyörűséget lehet még fokozni... /majd meglátjátok!!!
    :D

    Vali! A kölcsönös ragaszkodás már most megvan! Elképzelhető, hogy hamarosan Fáni is kap egy társat, mert mégiscsak párosan szép az élet...
    Köszöntelek olvasóim között!
    :)

    m! Nagyon köszönöm a linket!!!:D
    Folyamatosan kiröhög, azokkal a csorba fogaival!
    :))) A lányok mondták, hogy vegyünk neki kutyaprotkót!
    :D
    Jaj, és neked is örülök, hogy olvasóm lettél!

    Szilvi, köszi a könyvajánlót, hamarosan utánanézek!Azért remélem, ezután már csak vidám bejegyzések készülnek, az új családtagunkról!
    :)

    VálaszTörlés
  13. Mónika, én is bekukkantottam hozzád :-) Kíváncsian várom további bejegyzésedet Fániról :-) Szép napot, Trixi

    VálaszTörlés
  14. Ha mégegyszer születnék, szívesen lennék kutya nálatok, mert biztos nem lenne kutya-életem :-))

    VálaszTörlés
  15. Trixi!
    Üdv nálam! Szerintem lesz még bőven a közteljövőben!
    :)

    alterego!
    Köszönöm, mondták már ezt mások is! :D

    VálaszTörlés
  16. Jaj, és téged is köszöntelek nálam /alterego/
    :)
    ez az előbb kimaradt!

    VálaszTörlés
  17. Az én kutyám, Csoki. Nagyon okos, nagyon barátságos, viszont szökik. Most komoly átnevelés közepén járunk. Jelenleg túl van a kezdeti lelki betegségen. Több mint egy hónapja nem szökött el.
    A lányaid igazán szépek, sugárzóan boldogok. Gratulálok!

    VálaszTörlés
  18. lala! ismerős a szökés, volt szerencsénk benne bőven!
    :D
    Szerintem Csokit is chipezni kellene a biztonság érdekében...
    Ja, és rajtunk az ivartalanítás is csak "részben" segített, mert ha nem is a lányok-után ment, a vére hajtotta, de legalább nem verekedett!
    :)
    Köszönöm, a lányok nevében is!
    Örülök neked, gyere máskor is.

    VálaszTörlés
  19. Mónika, mindenben egyetértek veled, viszont a szökés védelem előtti elcsavargása után, egy komoly párbajból tért vissza ( nem tudom, hogy győztesen, vagy vesztesen )egy jó nagy harapással a lábán. Állatorvos, pénzkiadás...
    Most kicsit drasztikusnak tűnő, ám de hatékony és főleg jól működő módszerrel gátoljuk ösztöneit. Ez egy kicsi és egyszerű berendezés, amit úgy is hívnak, hogy láthatatlan kerítés, vagy ebőr.
    http://lalalator.blogspot.com/2011/02/januar-februar.html

    VálaszTörlés
  20. Igen, ezt a bejegyzést pont olvastam tegnap!
    :)
    A láthatatlan kerítésről is valamelyik nap informálódtam, miközben rezgő nyakörvet kerestem a kutya nyakába...
    Kíváncsi leszek, hogy fog beválni nektek!

    VálaszTörlés
  21. Egy ismerősöm szuka kutyájánál nem vált be az eb őr. Továbbra is szökik a drága, magasról nem érdekli a nyakába akasztott villanypásztor. Egy ilyen berendezés és tartozékok árát nem ismerem, de ha kerti kutyám lenne, maradnék a hagyományos zárt kennel-es megoldásnál napi kétszeri bicikli vagy séta úttal megtoldva + kirándulások, amikor csak lehet :-)

    VálaszTörlés
  22. Kedves Mónika jobb helyre nem is kerülhetett volna. Imádjátok és a gyerekek is. Sajnos sokan úgy vannak vele , de aranyos, igen de a kutyus is sok sok évre lesz az ember társa. :))

    VálaszTörlés
  23. Névtelen10:45

    Kedves Mónika!

    véletlenül keveredtem erre,és nagy kutyás lévén abszolút osztom a véleményedet.
    aki egyszer belekóstolt az ebek szeretetébe,soha többé nem tudja megfosztani magát ettől a semmihez sem hasonlitható kapcsolattól.

    és igen...nekem már CSAK KUTYÁVAL teljes az életem :)
    sok boldogságot kivánok nektek az új családtaggal!
    üdvözöllek:mária

    VálaszTörlés
  24. Móni!Kukkancs be hozzám vár valami:)!!!

    ui:Kutyus nagyon aranyos.Jó helye lesz nálatok!!!!

    VálaszTörlés
  25. BOLDOG NÉVNAPOT KÍVÁNOK MÓNIKA:)***
    szeretettel Kati

    VálaszTörlés
  26. Én is boldog névnapot kívánok neked!
    Azért milyen érdekes - nekünk két örökbe fogadott kutyánk van, egy igazi labi, meg egy-félig meddig az. :-) Mojó, a félig labi, szintén ataxiás, nyaki gerinc sérülése van, járni is alig tudott,mikor befofadtuk, ülni egyáltalán nem, futás közben orra bukott... Ma már csak a mozgása kajla és nagyon édes. A hallása viszont - nos, szelektív. :-)

    VálaszTörlés
  27. Nagyon édes kutymorgó!Én sem tudnám már elképzelni,hogy a mi kis tücskünk ne rohangálna kint a kertben.Igaz a büdöskéket sorrendben,napokra kiszámítva fejezi le,de legalább jól értelmezi a sorrendiségüket.

    VálaszTörlés
  28. Boldog névnapot utólag is!

    VálaszTörlés

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails