Mostanában elég rendesen hanyagolom a blogírást.
Természetesen az oka, mi más is lehetne, mint az időhiány...
Annyi mindent szeretnék leírni, megmutatni munkáinkat,legutóbb készült kedvenc fotóimat.
Örökké rohanok, teszem -veszem,pakolászom, sokszor láthatatlannak számító házimunkával a hátammögött , hullafáradtan esek be az ágyba, azzal a tudattal, hogy ma se sikerült megvalósítanom a betervezett dolgaim, legfeljebb felét...
Sokszor elmerengek magamban, hogy szegény édesanyám, hogy tudott ennyi helyen helytállni, megjegyzem kiválóan. Neki, valahogy mindenre jutott ideje a napi munka és két gyerek nevelése mellett... Jó, oké, panelban nőttem fel és neki legalább a kertre nem volt gondja, de akkor is mit csinálhatok rosszul, mikor szinte mindent úgy-csinálok, ahogy tőle láttam, tőle tanultam.
Már most egy kis félelem tölt el, hogy az elkövetkezendő hónapokban, megfelelő elfoglaltságot, programot találjak ki a lányoknak, úgy, hogy közben a háztartás is a megszokott mederben működjön.
Komolyan azon gondolkozom, hogy egyfajta napirendet, órarendet készítek magamnak, magunknak, amibe megpróbálok belesűríteni mindent, a napi menüt is beleértve.
Mindennap főzök, de nem szeretném a napom felét a konyhába tölteni, tehát ezt a részét, egy kissé/nagyon/ át-kell reformálni, csak úgy, mint a vasalás és takarításra fordított időt.
/magamat nem említettem, mert én vagyok mindig az utolsó a saját mércém szerint/
Fáradt vagyok, jó lenne pihenni, de sajnos tudom jól, hogy megint magamtól kell ellopnom az időt, a gyerekek javára.
Nem panaszlevelet írok, mert nagyon örülök, hogy van kiért felkelnem, van kiért élnem, de azért nagyon kíváncsi lennék arra, hogy más családban, hogy működik a nyári ovi /iskola/ mentes időszak akkor, ha csak magunkra számíthatunk...
Na, megyek tovább a dolgomra, mert ma se végzek a betervezettel!
:D
Nálunk az én gyerekkoromban, nem igazán foglalkoztak velünk a felnőttek. :o) De nem is hiányzott. :o)
VálaszTörlésMi ketten az öcsémmel hihetetlen jókat játszottunk, és nyaranta több hetet töltöttünk keresztanyáméknál, ahol a két unokaöcsémmel közösen már kidobósozni is volt értelme. Minél több a gyerek, annál jobb a muri.
Így aztán nálunk gyakran vannak vendéggyerekek, a vidéki házunknál még az utcán is lehet bandázni-bicajozni, mert alig járnak autók. Ilyenkor persze valamelyikünk kiül melléjük.
annyira jó, újra olvasni, már hiányoltalak,
VálaszTörléshát igen, kezdődik a nyár, és a programgondok,
sok sikert (mi lenne, ha laptopot kapnának, netezni a ligetben??:)Ö))))vicc volt, bocsi (hülye vicceim vannak tom)
Szia Móni,
VálaszTörlésnagyon ismerős amiről írtál :), a folytonos rohanás, a nyoma sincs házimunkák, és sokszor gondolom, hogy a 48 órás nap is kevés lenne. Amikor még a két legkisebb nem született meg és munkából rohantam a nagyobbakért, akkor sokszor feltettem én is ezt a kérdést, hogy más hogyan oldja meg, hogy lehet, hogy már 4 órakor nincs senki az oviban? Az órarend, pontos tervek bizony sokat segítettek akkoriban, most valahogy még ezek mellett is tud káosz uralkodni a napjainkon 4 lókötővel. Ettől függetlenül most is valami hasonlóval próbálkozom, már készül a nyári szünidő 11-12 hetes naptára, leginkább a nagyok kedvéért, hogy majd a szünetben még csak véletlenül se érezzék mellőzöttnek magukat. Bár van némi segítségünk nagyszülői oldalról, de a gyerekek sokszor azt kérik, inkább lehessenek velünk, rohanva, ziláltan, mint nélkülünk :)- mégis csak jól csinálhatjuk, nem? -. Szerencsére sokat sportolnak nálunk a "nagy" fiúk, a sport pedig igencsak nyári idényű és vízzel teli, ami remek és tartalmas elfoglaltságot biztosít nekik a nyári hétköznapokon. Azért ötletelni mindig kell, minek örülnének, hova mennének szívesen, otthon mit játszunk. nekünk idén a bicikli lesz a nagy kihívás a két legkisebbel karöltve :),de a gyerekekért mindent...
Talán végre itt a nyár, a sok napsütés és minden könnyebbnek tűnik olyankor, mint a felhős borongós napokon, mint a mai is a sok égzengéssel, záporral.
Márti
Nahát, ahogy visszaemlékezek azokra az időkre! :)
VálaszTörlésEléggé egy cipőben járunk, én is állandóan azzal győzködöm magam, hogy majd holnap most már tényleg írok időbeosztást magamnak és akkor minden rendben lesz, aztán persze nem írok :-)
VálaszTörlésA blogjaim is nagyon el vannak hanyagolva, tele vannak befejezetlen piszkozatokkal.
Az lehet az egyik nagy különbség, hogy anyukád nem akart blogot írni...és a számítógép sem rabolta az idejét, mint most nekünk :-))
Szívemből írtál drága Móni!:))
VálaszTörlésHasonló gondolatokkal küszködöm én is.Lassan itt a nyár és minden percet szeretnénk a gyerekekkel a szabadban tölteni,viszont mi még egyelőre kétlaki életet élünk.A blokk lakásba járunk aludni,de túlnyomó részt kint vagyunk a háznál,az udvaron,a kertben.
Pont ma gondolkodtam el azon,hogy jó lenne,legalább képekben elmondani,hogy mivel is telnek a napjaink.
Remélem,hogy hamarosan sikerülni fog,bár ez a hét nagyon zsúfolt lesz,úgyhogy meglátom,mit tudok kihozni magamból:))
Móni,én úgy ismerlek,blogon keresztül,hogy egy nagyon belevaló anyuka vagy,hogy nagyon tömören fogalmazzak!Úgy hogy biztos vagyok abban,hogy megoldod a nyári szünet "nehézségeit"is!
Mindenesetre sok sikert,kitartást és lelki erőt!De nagyon fontos az,hogy ne hanyagold el magad,mert akkor könnyen összeomlik a kártyavár.
Mert azért nekünk fontos szerepünk van,ezért kötelességünk az is,hogy vigyázzunk magunkra,ha nem is magunkért:))!!
Puszillak és szép hetet nektek!
Tudom,hogy nem fogtok egy percig sem unatkozni!!:))
Ajaj, ezzel bizony én is így vagyok. Folyton úgy érzem, hogy a hullámok összecsapnak a fejem felett. Sajnos nálunk nincsenek nagyszülők és a legközelebbi rokonok is távol élnek. Ráadásul apa a fél nyarat vidéken, olykor külföldön tölti. Ráadásul társasházban lakunk, így a kertbe sem lehet "kicsapni" a csemetét. Néha szeretnék elbújni a világ elől és csak fél napot kérni amikor a saját gondolataimmal lehetek. De majd talán egyszer....Na, ez is jó panaszkodósra sikerült, pedig én is imádok a fiammal lenni és ahogy nő ez egyre könnyebb és élvezetesebb. Én olyan trükköt szoktam bevetni, hogy de. 10-ig elvégzem azt a munkát, ami a legfontosabb, ami nem fér bele marad másnapra (ha aludna a gyerkőc akkor az alvásidőre), utána játék együtt. Ebéd után kis szieszta, aztán valami program. Ez lehet egy még nem ismert játszótér, egy barát meghívása, séta a várban, piknik a patakparton stb. Heti 1-2-szer egy komplettebb dolog pl. állatkert, strand stb.Ha még eszembe jut valami, akkor megírom. Esetleg lejöhettek hozzánk a pisztrángtelepre kirándulni:-)))
VálaszTörlésÜdv.
Éva
Altair!
VálaszTörlésAzok a nyarak voltak legszebbek számomra, amiket vidéken a nagyszüleimnél tölthettünk...
Mai napig szívesen emlékszem vissza azokra az időkre, éppen ezért is várom már a hétvégét, amikor visszatérhetek gyökereimhez, egy kis időutazás elejéig...
:)
Katalin!
Laptop van /micimackós/ :) csak elemet kell bele venni!Ha nem is a ligetbe, de a kertbe fogjuk használni... Köszi a cseppet sem agyament ötletet, mert egyenlőre a gép a mosókonyhában a "félretett" játékok között hever!
:)
Catty!
Szerencsétek van, hogy legalább a sporttal letudjátok kötni a fiúk napja javát. A biciklizés nálunk is mindennapos dolog, de a lányok számára ez még kevés. A lányok nagyon szeretik az "irányított" kézműveskedést, foglalkozást, de nekem is véges az ötlettáram, ráadásul, csak úgy tudnék nyugodt szívvel leülni hozzájuk, ha nem minden pillanatban az járna a fejemben, hogy "rohan a ház" Azt is tudom, hogy szükségük van minden nap arra, hogy legalább 1 órácskát kettesben játszanak a saját kis világukban. Még pár hét és meg kell találnom a megoldás kulcsát...-egyébként biztos nem olyan bonyolult, csak mi gondoljuk annak!
MJ!
Mennyivel jobb, élhetőbb világ volt! :)
Krisztallit!
Na igen, akkor még számítógép se volt! :)
Azért mennek a lányok hozzád, hogy egy kicsit legalább pihenhessek, míg ők, /ti/ alkothattok kedvetekre! :)
Natimi!
Igen, gondoltam, hogy ez a kérdés nem csak engem foglalkoztat az utóbbi időben. Mikorra várható a költözés? Tudom, hogy az rengeteg energiát felemészt, de legalább annyi töltést is ad az újdonság varázsa. Igyekszem magamra is időt fordítani, mert tudom, hogy nagy szükség van a gépezet működtetéséhez, ránk, anyákra... :)
totyi!
Na, neked se lehet egyszerű... Nálunk legalább az apa itthon van minden este. Pisztrángtelep???
Jaj, milyen jó lehet!
:)