2013. június 24., hétfő

Kettecskén

Egyedül vagyok, nagyon egyedül. Persze, nem akarok most egy hétig ezen keseregni, mert holnapra már biztosan összeszedem magam és jobb lesz.
Legalábbis megpróbálok majd úgy viselkedni.
Mindenesetre, most a kutya se szól hozzám, viszont én annál többet beszélgetek vele.
Hálás közönség mit ne mondjak, pláne, hogy egész délután ki se lehetett rakni a házból. Mintha hozzám lenne ragasztva, jön mindenhová utánam. Főleg akkor, amikor dörög és villámlik...
Meteorológusnak viszont első osztályú lenne, mert órákkal előre jelzi, ha jön a vihar.
Most ketten vagyunk itthon. Csak csajok. Házőrzők.

Azt nem tudom, hogy a stressz, vagy a fáradtság miatt, de délután iszonyúan fáztam. Gondoltam, ha már úgyis gyűjtjük a kandallóba a felesleges, kidobásra ítélt papírokat  pont a múltkor vettem észre, hogy már alaposan megtelt, begyújtottam. Ez a meleg, pont elég volt arra, hogy komfortosan érezzem magam a hideg dinnye evéshez. Elvégre nyár van... Ennyi nekem is jár!

 bátor társam, Izabell

Most már kicsit jobb is a hangulatom, megyek és csobbanok a kádba!


2 megjegyzés:

  1. Bíz ilyenek a kutyák. Zömében. Zsömi is megérzi, a manó tudja milyen távolságból. Én még sem nem látok, sem nem hallok rendellenest, ő már bújik. :)

    VálaszTörlés
  2. Igen, azért erre kíváncsi lennék, hogy csinálják...
    -mert még legtöbbször javában süt a nap, felhő sincs az égen, Ők pedig, jelzik a vihart!
    ;)

    VálaszTörlés

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails