Szintén zenész

Már ami az iskolakezdést illeti, annak minden örömével és gondjával találkoztunk az első héten.
Nem panaszkodom, mert szerencsére több pozitívumot tapasztaltunk, mint negatívumot az új oktatási rendszerben.
/kéretik ezért nem megköveztetni/
Gondolom ez részben annak is köszönhető, hogy az iskolánkat egy tapasztalt és nagyon talpraesett igazgatónő vezeti.
Azt nem mondom, hogy a tankönyvek hiánytalanul megérkeztek az első napra, de az a minimális hiány természetismeret még elnézhető.
Az órarendünk se állt még teljesen össze, legalábbis a mai napig tudtuk csak a heti tanórákat, de gondolom ez is, mint tavaly, már a második hétre teljesen összeáll.
Mivel eddig is napközisek voltak a lányok, nálunk a négyig való bennmaradás se sok vizet zavar, péntekenként meg egyébként is ebéd után elhozzuk őket.
Talán legnagyobb változást az idei évben a napközis tanárok okozták. Sokat remegtünk értük nyáron, no meg az utolsó augusztusi napokban, mert nagyon szerettük mind a kettőt, nem szívesen váltunk volna meg tőlük.
Itt ért az első olyan sokk, amivel hétfőn reggel szembesültünk. Zsófikámék napközis tanára maradt, míg Lucámé egy másik osztályt kapott. Luca osztályát a napközi idejére szétosztották. Szerencsére választhattak a gyerekek, így számunkra ez is jó véget ért...

A lányok lelkesedése a tavalyi iskolakezdéshez képest töretlen, boldogan szívják magukba az új tudást. Mind a ketten arra "gyúrnak" hogy idén is megkaphassák az oklevelet, a kitűnő bizonyítványért. Luca már most megtanulta azt a verset, amit majd csak hétfőn kellene felmondaniuk, mert így, plusz piros-pontot kaphat...
-tehát, ez nem rossz kezdés.

Zsófi sikeresen megfázott, így ma már betegen ment iskolába. Az a fránya szél mindennek az oka, na meg a gyerek szeleburdisága...
-mert hiába volt felöltöztetve a kisasszony, a nagy rohangálásba az udvaron kimelegedett és levetkőzött. Így nem is csoda, hogy megfázott.

Nem csak ezért haragszom ám a szélre!
Viharos erejével alaposan megtépázta a kertben lévő ősfűzfákat, majd mint aki nem elégedett tettével, az egyiket hatalmas robajjal derékba, ketté is törte.
A favágók, csak 2 hét múlva tudnak kijönni, addig minden nap ez a szomorú látvány fogad majd...

Nem véletlen a mondás:
Minden kezdet nehéz.