2015. április 21., kedd

Napok múlnak, jön egy új nap, megint látod, hogy forog a föld...

Az elmúlt egy hónap történése alaposan felbolygatta az életünket. Nem azért mert az influenzavírust az utolsó héten kapták el a lányok, holott már mindenhol a betegség megszűnéséről szóltak a hírek.

 Önhibánkon kívül olyan helyzetbe kényszerültünk, amit a lányok érdekében fájó szívvel, de meg kellett lépnünk. Iskolát váltottunk! Pedig nagyon nem akartunk, mert minden szempontból tökéletes volt. Azaz majdnem tökéletes...
Luca tanítónénije márciusban elment,  és sajnos nem olyan utánpótlást kapott az osztály, ami méltó egyáltalán erre a pályára, elhivatottságra... Egészen konkrétan egy hetet bírt ki az új tanárnővel a gyerek gyerek. Mi még annyit se!!! Nehéz volt szülőként úgy tartani Lucában a lelket, hogy nem mondhattam meg neki kerek-perec mit gondolok a tanítónénijükről. Majd mikor már, az anyai szívem nem bírta tovább azt a sok indokolatlan bántást, jogtalan megalázást amit ezek a gyerekek kaptak tőle, a tettek mezejére léptem. Beszéltem a tanárnővel. Legalábbis megpróbáltam, mert már akkor, ott rájöttem, hogy ez, ennél a nőnél lehetetlen...
Majd egy fél napon keresztül marcangoltam, emésztettem magam miatta, mielőtt a tettek mezejére léptünk, hiszen nehéz döntést kellett meghoznunk. Mivel a döntés, nem csak Luca további életét befolyásolja, hanem Zsófiét is, önhibáján kívül.
Másnap az új iskolába már gyerekestől érkeztünk egy felvételi megbeszélésre. A lányoknak nagyon tetszett az új közeg, látszott rajtuk a megkönnyebbülés. Igen! Mind a kettőn! Ez meg is lepett, hiszen Zsófival látszólag semmi gond nem volt. Számára az elválás, imádott tanítónénijétől és napközis tanárbácsijától volt a legnehezebb. Izgalmas, várakozásteljes tavaszi szünet állt előttünk.

Azon a héten rengeteget sírtam. Nehéz volt a búcsúzás az iskolától. Mi, tényleg fantasztikusan éreztük magunkat, megtaláltuk számításainkat, amit az élet felülírt. Most már lelkileg megnyugodva tudom írni ezeket a sorokat, hiszen a lányaim jó helyen, szeretetben, biztonságban vannak. Hamar beilleszkedtek az új közegbe.  Most, hogy egy osztályba járnak a lányok és a nap 24 óráját együtt töltik, sokkal kevesebb a vita köztük, igazán jó testvérekké lettek...



4 megjegyzés:

  1. Jaj, hova lett az előző? Szóval sajnálom, hogy egy tanár miatt ekkora váltásra volt szükségetek, de jó hallani, hogy léptetek és jó az új hely! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tudod, az egészben az volt a legnehezebb, hogy a lányok életéről kellett döntenünk. Annyira érdekes, hogy az élet más területein, sokkal könnyebben, gyorsabban tudunk lépni és nem kérdőjelezzük meg saját döntésünk helyességét! :) Szerencsére jó kezekbe kerültek...

      Törlés
  2. De Zsófit miért kellett elvinni, ha ő imádta a tanítónénijét?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sajnos, nem volt más választásunk... :(
      A suliban, így már nem maradhatott volna! :( :( :(

      Törlés

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails