Siklók, békák

Nem tudom, miért nem lepődök meg azon, hogy Zsófi és Luca szeretik az állatokat. Ez így eddig rendben is lenne, hiszen tudom milyen kellemes azokat a kis szőrös testűeket simogatni, no, de mi van a többivel?  Számomra a hüllők és puhatestűek már a pfúj, gusztustalan kategória, nem is fognám meg őket... -ellenben a lányaim! Jöhet bármi, de a szó szoros értelmében, hiszen ebben nőnek fel.
A tó élővilágának köszönhetően, eddig "csak" az aranyhalak és a kisebb testű békák nem voltak biztonságban. Most viszont, kibővült a kör a nagyobb békákra. Legyenek varangyok, vagy kecskebékák, teljesen mindegy...
-hála, Lucám keresztapjának.
Pár héttel ezelőtt, neki köszönhetően elkészültek, pár perces munkával a békafogó pecabotok. Csaliként pitypangot használunk, azaz használnak a lányok és láss csodát, ezek a buta békák rögtön rá is ugranak. Azóta nincs olyan nap, hogy lazításként ne töltenének el pár percet a tónál, a békahorgászok.
Természetesen legtöbbször áldozataik visszakerülnek eredeti környezetükbe, viszont olykor-olykor megesik, hogy a kert végében lévő patakba deportálják őket. Néhány szerencsésebb példány abban a megtiszteltetésben is részesülhet, hogy egy körtúrán vehet részt.  Ezen túrákon, nem csak a kert magasabban fekvő pontját, hanem az otthon melegét ismegismerhetik. Na, itt szoktam hisztérikus rohamokat kapni, mikor egy-egy varangyal a kezükben, bejönnek hozzám a házba, "csak úgy" mutatólag. Ez a szegény sikló is a konyhában landolt első nekifutásra, majd néhány tekergés után amit a konyhakövön lejtett, sokkos állapotban azonnal kiparancsoltam a házból...
-még, mielőtt felkelti a szunyókáló macskáink érdeklődését, vagy úgy megszökik, hogy bottal üthetjük a nyomát.

Próbálom szokni a gondolatot, mi vár rám még ezen a nyáron, mivel a lányokat nem hatja meg kinevetik undorodó sikoltozásom... 

Ebből a cserépből vajon mi fog kikelni?