Na, ez az a kérdés, amire életünk során legtöbbször nem kapunk választ, hiába is szeretnénk.
Sajnos az élet elég korán megtanított, így a legtöbb
élethelyzetben már fel sem teszem,
magamnak, sem másnak mert teljesen felesleges lenne...
-most mégis, miért teszem fel a kérdést,
-miért írom mindezt le,
-miért írok egy elvileg nemrégiben bezárt blogba,
-miért próbálok tőlem nem megszokott módon magyarázkodni az okokról,
-miért változtattam meg a döntésemet,
-ráadásul, miért érzem magam még hülyének is a történtek miatt, erre kaphattok itt választ.
Mikor évekkel ezelőtt elkezdtem a blogírást, bevallom, nem gondoltam volna, hogy ekkora olvasottságra teszek szert.
Természetesen nagyon örülök minden egyes rendszeres és rendszertelen
zugolvasómnak, de egy idő után már kezdett ez az egész blogírás számomra kellemetlenné válni,- mert, hogy jövök én ahhoz, hogy ekkora kirakatba tegyem a családomat- csak azért mert nyilvánosan írok a mindennapjainkról.
Éppen ezért fordulhattak elő esetemben több hetes kihagyások, miközben folyamatosan vívódtam magammal, hogy mit írhatok itt le, és mi az amit nem...
Lehet, hogy nem egyedül vagyok ebben a cipőben, mert több általam kedvelt blognál tapasztalok mostanában hasonlókat, illetve nagyon csak pang a bloggerélet mostanság.
Talán nem árt itt megemlítenem még azt a tényt, hogy sokszor a lányok miatt sem ülhettem gép elé, mert milyen jogon fosztom meg Őket magamtól, csak azért, hogy valami időben dokumentálva legyen számukra.
Bevallom sokkal szívesebben foglalkoztam velük, majd mikor már esténként a ház is elcsendesedett, vele együtt elszállt az ihlet, és amolyan Pató Pál Urasan elnapoltam az egészet...
Mint tudjátok ennek a blognak a bezárásával egy-időben útjára indítottam egy másikat is a két flamingót, amit teljesen más felállásban terveztem írni.
Gondolom hihetetlen, de rengeteg időmet elvette, mert próbáltam átrakosgatni,
balról-jobbra, jobbról-balra átmenteni a már meglévő kreatív munkáinkat, amit olyan sokan kerestetek nálunk.
Talán itt jött az első kudarcom, mert sokkal nehezebben boldogultam a piszkozataimmal, mint azt valaha is gondoltam volna, ugyanis a legtöbb képet már nem találtam, átmentve pedig, miniatűr változatban lett csak látható...
És itt is külön köszönet azoknak a kedves olvasóimnak, akik blogom zártsága ellenére nem voltak restek segítséget kérni tőlem, amit legtöbbször igyekeztem is teljesíteni.
Azoktól viszont, akiktől egy kis türelmet kértem és még nem válaszoltam, most válaszolok, illetve elérhetővé tettem számukra is a kért témákat, oldalakat.
Nem is olyan egyszerű bezárni egy blogot, most már rájöttem, ráadásul még csak egy hivatkozási linket sem tudtam magamra beilleszteni...
- így tehát meghoztam a döntést, hogy ismét kinyitok és más formában, de itt folytatom a blogírást.
Persze ehhez szükséges egy kis megújulás is, illetve a Zsófi és Lucát mint blog címet is szeretném megváltoztatni, ami talán jobban illik majd a két flamingóhoz, egy általam vágyott semleges oldalhoz.
Na jó, vállalom, hogy hülyét csináltam magamból, mert így meg az új blogot kell majd bezárnom, de két felé meg semmiképpen sem szeretnék szakadni, meg nem is fogok.
Így lehetséges, hogy a közeljövőben egy kicsit több bejegyzéssel jövök itt, mert be szeretném pótolni a már meglévő munkáinkat
elmaradásunkat és időközben természetesen pár igazán jó képet is sikerült készítenem, amit vétek lenne kihagyni.
Hát ennyit a mostani helyzetről!
Nagyon meleg van, és ne felejtsétek, már bodzát is lehet szedni, igaz mire elkészül a hűsítő ital, addigra már a forró tea lesz sajnos megint aktuális...
