Környezet ismeret

Már régóta tervbe van véve, hogy a lányok óvodás csoportja, egy délelőtti foglalkozásukat, házon-kívül, azaz nálunk a kertünkben töltik.
Egészen pontosan a tónál.
Szerencsénkre a tavunkban remekül működik a biológia, így testközelből ismerkedhetnek a gyerekek a vízinövény és állatvilágával...
Alaposan felkészültem a gyerekek fogadására, amit nagyon bántam volna, ha az időjárás miatt kellett volna lemondanunk.
Szerencsére mint mindig, az égiek most is nagyon kegyesek voltak hozzánk, bár az utolsó pillanatban hatalmas sötét felhők gyülekeztek az égen, amiből rendszerint eső is szokott érkezni...
Alig érkezett meg a kis-csapat, amikor hatalmas cseppekben hullani kezdett az eső, de ezt ők a nagy játék hevében észre sem vették, igaz a hatalmas fák alatt, alig volt érezhető.

Előző esténk picit hosszabbra húzódott az átlagosnál, mire sokadszorra is átbeszéltük a lányokkal másnapunkat.
Nagyon nem örültem volna annak, ha vitáznak a többiekkel azon, hogy ki fogja ki az aranyhalat...
/ezért délután tartottunk egy rövidke beetetést, /edzést/ hogy a következő nap gond-nélkül
teljen el.

Okosan megértették, hogy nekik minden nap van lehetőségük kiélni eme vizes szenvedélyüket, és a hintájukat is nyugodtan átengedhetik másnak, feltéve, ha egyáltalán jönnek az időjárás miatt...
Viccesen megjegyeztem még nekik, erősen kell imádkozni, hogy másnap jó idő legyen.
Reggel, ébredés után Lucám első szava az volt, hogy -anya, én nagyon imádkoztam- látszott is igyekezete, mert akkor még hét-ágról sütött a nap...


Nagyon élvezték a gyerekek/ a sajátjaimat jóformán nem is láttam/ szépen sorban etették a halakat, dobálták nekik az előzőnap felkockázott 2 kg kenyeret,
/ami a hétvégi ovisbuliról maradt ránk, a cél érdekében/ és hallgatták, hogy milyen csámcsogással tüntetik el a finom falatokat.
A teknősökből is előkerültek az éhesebbek, de a legnagyobb sikernek mégiscsak a piócák örvendtek.
Édesek voltak ahogy sikongattak /a lányok/ mert azt hitték, hogy vízisikló, pedig csak egy pár centis példányról volt szó...
:D
Még szerencse, hogy van néhány pár gumicsizmám, mert ezen a napon igencsak nagy hasznunkra voltak, ráadásul a fiúknak sem volt ellenvetésük a rózsaszínű lábbelikkel, elvégre a cél szentesíti az eszközt...
:)

Szépen sorban hálóztak, voltak akiknek sikerült kifogniuk az aranyhalakat, de a legtöbben az ebihalakra szakosodtak.
Nagy volt az örömük amikor megjelentem az 5 literes befőttesüvegemmel, akvárium gyanánt.
Került abba mindenféle, a hínártól kezdve a piócáig, néhány kavics is a lányok kedvéért, na és sok-sok ebihal, különböző méretekben...
Azt, az óriási csatkiáltásnak megfelelő hangzavart, amit több mint 20 gyerek tudott produkálni akkor, amikor az óvónénikkel közösen bejelentettük, hogy elvihetik friss fogásukat...
Túlságosan hamar repült el ez a vidám, ismeretterjesztő délelőtt, amit biztosan nem felejtenek el egy darabig, ezért sem csodálkoztam, hogy kissé nehezükre esett visszarázódni a hagyományos óvodai életbe...
Mire a csoport visszasétált az oviba, Gábor is megjelent, vállalva a fuvaros szerepét, rögtönzött akváriumuknak, ami az íróasztalon, középen, kapott helyet az óvónénik asztalán...


Azt hiszem a délutánt Gáborral szívesen kihagytuk volna, de előző esti könnyelmű ígéretemet a lányok könyörtelenül behajtották rajtunk.
Nem tudom hogyan történhetett meg, hogy csónakázást ígértem...
Tulajdonképpen nekem már teljesen kiment a fejemből, de csak nekem, mert a lányok nem felejtettek...
A lányok lelkesedése átragadt ránk is. Jókedvűen szálltak vízre, alaposan fel/beöltöztetve, míg én a parton, tövig rágtam körmöm nagy izgalmamban, nehogy borulás legyen a nagy viháncolás vége.
nem egyedül szorítottam értük...
az imádott "gyerek"

na, ezekért a mosolyokért megérte azt a pár ősz hajszálat...
kokárda, mint kötelező "dísz"viselet Lucánál
mire való a gumicsizma...
-szerintem dísznek!
egy kis hintázás...
-miközben úgy elrepült az idő, hogy bekapcsolt az öntözőrendszer.