Ezekhez a tárgyakhoz ragaszkodunk, még akkor is, ha jelenlegi életünkben haszontalan porfogókról, szekrény mélyén megbúvó, ám annál kellemesebb emlékeket ébresztő...
- esetemben most, egy palacsintasütő a múltidéző.
Nem nagy dolog. Hiszen a legtöbb háztartásban előfordul, ráadásul manapság már különböző mértetekben is
Először is mert az enyém-ugyebár...
A múltamhoz tartozik, az édesanyámhoz kötődik.
Még ennyi évtized távlatából is, ha egy pillanatra becsukom a szemem, érzem számban a palacsintája ízét. Tisztán látom gyönyörű, selymes-kezét,
Több mint negyed évszázada érintetlen állapotban, ahogy Ő azt hagyta.
Azóta, bármerre sodort engem az élet, A palacsintasütő jött velem, és bár igaz, hogy legtöbbször méltatlanul egy szekrény mélyén pihent, mintha csak tudta volna, hogy egy szép-napon eljön az Ő ideje...
Apukám tányérgyűjteményét is sikerült
Ez a harmadik óra, amit az elmúlt hetekben készítettem, az utolsó és egyben legemlékezetesebb...
zseniális vagy
VálaszTörlés(én nem mertem volna serpenyőfeneket suvickolni:))))
Katalin!
TörlésÉn se suvickoltam! :)))
Az idő, no meg a vasfoga, akarom mondani az pont nem, de ilyen igazi antik, festett hatásúvá tette...
sajnos a képen nem látszik jól, nem tudtam jól fotózni!
:)))
:)))
VálaszTörlésÉn csak örülök, az ilyen ötleteknek, nálam is van az ebédlőben egy hely, ahol elférnek a mai berendezéssel.
VálaszTörlésRózsa, már csak egy kis, kék zsírosbödönt kellene valahonnan szereznem...
VálaszTörlés-utána meg zsírt, vagy hájat!
:)))
Hát.. gombóc van a torkomban. Csodás.. :)
VálaszTörlésKöszönöm!
Törlés:)
Nagyon megható bejegyzés...Nekem azonnal megjelent a szemeim előtt dédim kockás plédje, a mozsara, a szakácskönyve, a palacsintasütője...és azok a felejthetetlen ízek, amelyek csak az ő konyhájában jöttek létre. Igen a régi és az új tökéletesen megférnek egymás mellett. Sőt talán sokkal jobban meg kellene őriznünk a múltunkat...
VálaszTörlésFélelmetes a felelősségünk súlya, hogy gyermekeinknek mindezt jól átadjuk...
TörlésÉn is meghatódtam Móni! No ha valaki, hát én megértelek. Zoltán szüleitől, déditől, nagyszüleimtől érkeztekhozzánk tárgyak, amiktől sosem tudnánk megválni. Érdekes, hogy van, akinél ez könnyen megy, csak tárgynak tekinti ezeket. Pedig amikor rájuk nézek nekem is mesélnek.
VálaszTörlésÁgi!
TörlésEgy nemes "cél" érdekében bármikor megtenném, megteszem, de amúgy biztos, hogy nem herdálnék el semmit a múltamból...
-mert az hozzám tartozik, egy kicsit én is benne-vagyok!
:)
Először nem értettem mi az a palacsintasütő alján... Nagyon jó!
VálaszTörlésEleinte nekem is fura volt, de hamar hozzászoktunk!
Törlés:)