Utolsó ovis farsangunk

Nehéz éjszakán vagyok túl. Nem tudtam jól aludni a gyötrő fejfájás miatt, amit feltételezésem szerint ennek a szeles időjárásnak köszönhettem. Sokáig hallgattam a szél zaját, gondolataim, legalább ilyen viharos sebességgel kavarogtak a fejemben, majd egyszer csak, csörgött az ébresztőm...
Akár fordulhattam  is volna nyugodtan a másik-oldalamra, hogy egy órácskát még ráhúzzak az éjszakából kimaradt álmomból, tulajdonképpen akkor-se maradunk le semmiről, legfeljebb nem tartom magam az könnyelműen tett ígéretemhez...
Nem szerettem volna a lányoknak csalódást okozni, hiszen olyan nagyon várták ezt a mai napot, az ovis farsangot, amiben ráadásul most utoljára lehet részük.
Itt jönne az ígéret része, már ami a könnyelmű részét érinti!
A legtöbb helyen, így nálunk is, a farsang zártkörű buli.
Márpedig én megígértem a lányoknak, hogy ott leszek, velük leszek, de mint mindennek, ennek is ára van...
Na jó, csak képletesen, mert  fondorlatosan, azt a cselt ötlöttem ki, hogy frissen sütött fánkkal lepem meg a csoportot, és ha már egyszer ott vagyok, akkor ott is maradok!
Ki, talán mégse rúgnak!
Mindezért volt hajnali ébresztőm, a kézi dagasztás, majd csendes konyhai sertepertélés.
Azt nem tudom, hogy a szeles időjárás, vagy a nagy nap izgatottsága miatt, de rövid időn belül benépesült a ház és lőttek a nyugodt készülődésnek...
Időzítésem nem volt  éppen tökéletes a  tészta kelésével, így abban a fázisban, amikor a lányok nejlonharisnyájának feladásában kellett volna segédkeznem, éppen fánkokat szaggattam.
Az öltöztetőnő szerepét Gábor vállalta magára, ami a lányok elmesélése alapján eléggé viccesre sikeredett, de szerencsére épségben, szakadás mentesen került rájuk a nagy becsben tartott ruhadarab.
Második kelesztésnél, volt időm copfot fonni, kontyot készíteni, útjára engedni a felpörgött társaságot, majd egy szusszanásnyi idő után, jöhetett  a munka nehezebbik része, a  fánksütés.
Számomra azért ez a legnehezebb része a munkamenetnek, mert  aprócska, falatnyi fánkokat szoktam készíteni, ami pillanatok alatt átsül...
Nem is tudom, hogy ilyenkor, hogy vagyok képes robotgép fokozatra kapcsolni, de az biztos, hogy sok időm nem jut gondolkodni, -miközben bal kezemmel folyamatosan rakosgatom a forró olajba a kiszaggatott fánkokat, míg jobb kezemmel fordítom és szedegetem ki, közben még a megsülteket porcukrozom...
Arra, hogy ilyen tempó mellett hány darabot sikerült röpke fél óra alatt kisütnöm, nem tudom a választ, pedig érdemes lett volna megszámolni, de arra már végképp nem volt időm mert a végénél, már igencsak izomfájdalmat érzetem a karomban.

Rohanás az oviba, de előtte még egy gyors zuhany, mert  fánk olajszagúan mégse bűzölögtetek egész délelőtt.
Mire beértünk, az összes gyerek jelmezbe öltözve, csak a mi gyerekeink voltak még civil ruhában, de a fogadtatásunkat látva, ez őket szerencsére egy cseppet sem zavarta.
Nem mentegetőzésként, de nem mi késtünk, hanem az ilyenkor szokásos kiszebáb égetés az óvoda udvarán a szeles időjárás miatt elmaradt.
Sebaj, mert rengeteg játékkal, énekkel, mondókával készültek a gyerekek amit így is előadtak, egy rögtönzött, csoportvándorlási formában...
Anyuka, aki minden apró részletre odafigyel, becsomagol, elkészít, és igyekszik semmit nem elfelejteni, csak a fényképező feltöltését hagyta ki...
Képek azért vannak bőven, csak a végéből maradtam ki!