Hűtőmágnes készítése /kupakokból/

Tényleg nincs új a nap alatt!

Bevallom láttam már söröskupakokból készített hűtőmágnest, tetszett is pár igazán fantáziadús ötlet, de ilyennel, ehhez hasonlóval még nem találkoztam!
Most egy kicsit más tollával ékeskedek, mert amikor megláttam, majdnem fel kellet mosni a földről!
-hogy miért ilyen különleges ez a befőttesüveg tetejéből készített alkotás?
Számomra többek-között azért is, mert készítője saját kútfejéből merített ötlet és technika ötvözésével született meg. Egészen biztos vagyok abban, hogy 100% saját találmány és nem az internet ihlette alkotóját, aki zsenge kora ellenére, igencsak meglepett kreatív munkájával. A számítógépezés nem az Ő műfaja, hiszen még a betűkkel is hadilábon áll, az utat pedig, amit maga választott, a lehető legjobb irány felé vette...
Azt hiszem,jelen esetben megengedhetem magamnak az elfogult szülő, anya szerepét, aki büszke lányaira, de itt most legfőképpen elkövetőnkre, Lucára.
Pár hete, mikor még gőzerővel készültünk az iskolai felvételire, Lucámnak akadt egy lyukas órája. leleményesen kihasználva az alkalmat, amit igen csak aktívan, csendben, hogy Zsófival minket ne zavarjon a tanulásban töltött el.
Bevallom fel se tűnt, hogy a konyhapulton felejtett befőttesüveg tetejét mikor, milyen célból csente el, magam már csak a kész remekművel találkoztam, amikor büszkén, ragyogó arccal megmutatta. Hiába faggattam az elképzelése megvalósításáról, alkalmazott kaparós technikájáról és arról, hogy minként gondolta hűtőmágnesként kivitelezését, nem tudta megmagyarázni: -minden, csak jött a fejemből- válaszokat kaptam.

Azt, hogy magától intézte még a mágnest is abból a dobozomból, ahová a törött, ragasztásra váró hűtőmágnesek és egyéb apró kacatok mágnesek vannak, külön kedves a szívemnek, hiszen így még ragasztania se kellett a kis művészemnek...
Talán az egyedüli amin nem lepődtem meg, az a ló ábrázolása volt.

Azóta lassan, de biztosan gyűlnek a kupakok, amiknek hasonló újrahasznosításáról  még biztosan beszámolok, mert nekem is nagy kedvem lett az ötlet kipróbálásához!

A hét gondolata

Altair játékot indított bloggereknek, részletekért  ide katt!
Ez egy kötetlen, szórakoztató játék, bárki bármikor csatlakozhat a hét gondolatához, ami ez esetben a hobbiról szól, tehát erről fogok írni, én is.

Jelenlegi, hobbimnak tartott tevékenységeim boncolgatása előtt viszont, egy kicsit visszamennék a múltba.
Gyerekként, úgy nőttem fel, hogy édesanyám  kezében gyakran láttam horgoló, illetve kötőtűt szabadidejében.
Akkor, valahogy nekem természetes volt, hogy álomszép kötött ruhákban járhattam, talán pont ezért eszembe sem jutott, az elmúlás, hogy majd valamikor, bánni fogom ezt a fajta hiányosságot...
Ma már persze teljesen másképp vélekedek a kötés-horgolásról, de mint mindenhez, ehhez is  fel kellett nőnöm, meg kellett érnem.
Nem tudok horgolni, nem tanultam meg kötni, bár kötni, kötöttem az utóbbi időben ,- igaz új kapcsolatokat, meg cipőfűzőt, -de ez nem az, amire hobbi szinten vágyom.

Sokáig volt nagy szenvedélyem kert híján a különböző cserepes dísznövények szaporítása, majd jött egy újabb  korszak az életemben, mikor elhatároztam, hogy festő leszek.
Na jó, nem gondoltam én ezt véresen komolyan, de nulla előképzettség mellett, jó volt látni kezeim alól kikerült remekműveket, amik egyébként a mai napig színfoltját képezik a ház különböző rejtett részeinek.
A lányok megszületése után, viszont nem csak az addig féltve őrzött több száz virágaim jutottak mostohasorsra, hanem az addig használt festőállványom is egyre porosabb, mellőzött lett...
Akkoriban, már maga a - hobbi- gondolata is teljesen ismeretlenül, idegenül csengett fülemnek a két apróság mellett.

Lányaim növekedésével, akarva,- akaratlanul cseppentem bele a kézművességbe, amit természetesen festéssel kezdtünk el...

Rájöttem, hogy ami nekik is jó, az nekem is jó vagy még-jobb mert kikapcsol olyankor az agyam, és levezetve a bennem felgyülemlő napi feszültséget, feltöltenek az alkotással töltött, egyre hosszabbodó időszakok órák. Mára, már eljutottunk arra a szintre, amikor kimondottan igénylik, sőt maguktól kérik a kézműves elfoglaltságot. Gondolom, nekik is egyfajta napi feszültség levezetéseként szolgálnak ezen időszakok, ami külön jó dolog, mert ilyenkor együtt vagyunk, jókat beszélgetünk, jobban odafigyelünk egymásra. Természetesen magán akcióim is szoktak lenni, vannak technikák amit a lányok nélkül szívesebben készítek el, nyugiban, saját kedvtelésből, gondolataimba mélyedve. Konkrétumot most azért nem írok, mert aki nyomon-követi életünket, látja, hogy a kreatív kézművesség milyen sokszínű lehet...
Nincs kedvenc technikám, vagyis gondolom, hogy mindig az aktuális, utolsó munkám lenne az, amit ilyenkor illene megemlítenem. 
Az elmúlt évek alatt, egyre több különböző alapanyagot, festéket, kiegészítőt, szerszámot sikerült éppen ezért felhalmoznom, amik egy külön szobában kaptak helyet. Gyűjteményem rendben tartása nem mindig könnyű, néha sokkal egyszerűbb megoldás számomra, ha az ajtót bezárom, akkor legalább nem látom...

Másik, szezonálisnak mondható hobbiként, megmaradtak a virágok, kert tervezés.
Tavasztól-őszig, szívesen időzök kint a szabadban, mert nem csak munka, és testedzés de újabb kivitelezésre váró feladat is folyamatosan akad, eszembe jut, vagy egyszerűen csak kitalálok.
Gyakran játszom családom idegeivel, mivel szerintük, kedvenc szórakozásom közé tartozik a balról-jobbra, jobbról-balra történő, csoportos virágátültetés, évről-évre...
Jelenleg is nagy terveket dédelgetek, egyenlőre csak magamban.
Merek nagyot álmodni, olyat, ami látványosan megváltoztatná a kert eddig megszokott képét. Határozott elképzelésemtől, még a fizikai munka gondolata se riaszt vissza, hátráltatni pedig csak az időjárás tudna...
Közelgő favágó akciónk, nem álmaim netovábbja lesz, amiről majd itt is beszámolok, azt a kényszer, illetve a szélsőséges időjárás miatti kényszer hozza.

Jelenleg azt hiszem, hogy legújabb, nemrégiben elkezdett harmadik hobbimat  is megemlíthetem itt, amire még nagyon büszke vagyok. Nem tudom, hogy miért de valahogy évtizedek óta úgy gondoltam, hogy a konyhatündérkedés közül, a sütés nem erősségem, illetve inkább úgy fogalmaznék, hogy a legnagyobb ellenségem volt.
Alig 2-3 hónapos múlttal a hátam mögött, már rengeteg kelt-tésztás süteményreceptet kipróbáltam, kenyeret sütöttem. Gondolom ezek után, nem nehéz kitalálni a fent említett tevékenységeim közül, családom számára melyik lehet a  legnépszerűbb elfoglaltságom.

Nekem ezek a dolgok jelentik a hobbit, ami családom nélkül kikapcsol, velük közösen töltve, pedig mindannyiunkat szórakoztatnak.

Óraátállítás!

Reggeli ébresztéshez, telefonunkat használjuk. Találtunk is egy számunkra kellemes csengőhangot, ami elég lenne ahhoz, hogy korai ébredésünket, ne heves szívdobogással kezdjünk, amit az ébresztő zene okozott, legkedvesebb álmunkban...
Napi rendszerességgel, mégis más ébresztőre, pontosan kelünk fel. Ezt az ébresztőt nem lehet kikapcsolni, nem lehet lenyomni, nem lehet szundi állapotba kapcsolni, mert nem hagyja magát.
Pontosan az ébresztő megszólalása előtt 2-3 perccel korábban kezdi nyomulását, dorombolását.
Idő közben sikerült tökélyre fejlesztenie leghatásosabb ébresztését is a  bajusz csiklandozást, amit egy jól irányzott mozdulattal, nemes egyszerűséggel az orrunkba nyom...
-na, ez szokott lenni az a pillanat amikor garantáltan felébredünk még az óra csörgése előtt.

 
Nem tudom holnaptól mi lesz szegény Mattikával, Mattilda mennyire fogja magát mellőzöttnek érezni...
Mindenesetre őt nem tudom átállítani!

Ma van a Víz Világnapja!

Óvodánkba, többek között ezért is fektettek nagyobb hangsúlyt a környezetünkben élő vízi állatok megismerésére, bemutatására, ami egy hetes programsorozat mellett zajlik.
A tavaszi időjárás kiszámíthatatlansága, no meg a hideg tóvíz miatt, tavaly is későbbre tettük a csoport környezetóráját, amit azóta is gyakran emlegetnek a gyerekek.
Éppen ezért teljesen természetesnek vettük volt az óvónők részéről a kérést, hogy ezen a napon mi aranyhalakkal járuljunk hozzá a bemutatóórákhoz.

 Mivel idén, nem szerettem volna befőttes üvegben szállítmányozni és tárolni a bemutatásra szánt aranyhalakat, egy nagyon kedves ismerősünktől kölcsönöztünk egy kisebb akváriumot pár napra. Nem csak esztétikailag kellemesebb látvány, de így legalább a halak miatt sincs lelkiismeret-furdalásunk, mert tökéletesen elférnek...

Már korán reggel nagy volt az izgalom, nyüzsögtek ezerrel a lányok, alig bírták kivárni az időt az induláshoz.
Persze, okos szülők mikorra tervezik a halfogást, mint reggelre...
Amit ma is megtehetsz, ne halaszd tegnapra!
Gumicsizmában, kenyérrel és hálókkal felszerelkezve levonultunk családilag a tóhoz.
Utólag majd úgyis kiderül, mit gondolhattak szomszédaink a tőlünk szokatlan viselkedéshez, miszerint már 7 óra után, kisebb hangzavarral sikerült fellármáznunk a környéket...

A gyerekekért mindent! Így, hogy teljes legyen sikerünk, némi hasztalan próbálkozás szép szó után, lelkes asszisztensünket, kénytelenek voltunk kivonni a forgalomból.
Állatvédők figyelmét felhívnám itt, hogy a kutyát rendszeresen  nem a vízben etetjük!

Miután ezt a kisebb zavaró tényezőt Iza Takahasit kiiktattuk, látványos sikereket értünk el a sport-halászatban, mondjuk időt nem mértem, de azt hiszem, hogy így is csúcsot döntöttünk. A sajátunkat legalábbis biztos, ráadásul úgy, hogy még alig kezdődött el az idei szezon...

Békát esélytelenek voltunk fogni, igaz ezt nem is ígértünk, de helyette találtunk békapetét, ami a fejlődési folyamatok szemléltetésére kitűnő lesz, ráadásul még szakirodalmat könyvet is tudunk mellékelni hozzá.
Egyébként pont múlthétvégén lett a tó lehálózva a rengeteg békapetétől, így kész csoda, hogy ezt is találtuk...
-ebből is látszik, hogy dolgozik a természet rendesen.

Mondanom sem kell, mekkora öröm, üdvrivalgás volt a csoportszobában mikor megérkeztünk.
Gépet nem vittem magammal, sebaj, majd délután bepótolom!

Zsófia

Se névnap, se születésnap, ez a bejegyzés mégis róla szól...
- mert megérdemli!

Végre eljött az Ő napja, amire már mondhatni, mindannyian régóta vártunk. Hiszen,  nem csak az első fogak kibújása okoz örömet a szűkebb család számára, de legalább ilyen nagy öröm, az elő fogacska elvesztése is, pláne úgy, hogy a témában kemény riválisa is akad... Ez, egy időre  az önérzetén is alapos csorbát ejtett, hogy az eddig megszokott elsőbbségéből, "A" magzat, első szülött, 2 perc előnnyel!!! háttérbe került, de mint említettem, -ez csak egy rövidke ideig tartott, -utána minden visszaállt a régi  domináns kerékvágásába.
Már nem voltak sóvárgó pillantások, testvére folyton hulló növő fogai  és a fogtündér ajándékai miatt, egyszerűen elfogadta a tényt, hogy nála, ez később következik be, nem egyformák.
Nem tévesztettük addig sem szem elől, folyamatosan nézegettük, keresgéltük a szájában megbújó parányi fogak között a duzzanatot, hátha...-míg egy nap, megláttuk a várva várt csodát.
Azt hiszem, hogy mint minden csoda, ez is "csak" három napig tartott, és mire felocsúdtunk, a hirtelen jött örömünket, kétségbeesés váltotta fel. A parányi kis duzzanatból, egyre nagyobbacska fog lett, ami második sorba kezdett nőni úgy, hogy az első fogakat kezdte teljesen szétnyomni, de nem kimozdítani eredeti helyéről. Zsófikám makacs foga, nagyon ragaszkodott gazdájához. Heteken keresztül, hiába tettünk erőfeszítéseket meggyengítésére, sikertelenül, mozdulatlanul állta a megpróbáltatásokat. Mikor már végső elkeseredésemben, a fogorvosi beavatkozást tartottam az egyetlen lehetséges megoldásnak, problémánk megszüntetéséhez, láss csodát minden gondunk megoldódott egy erőteljesebb rántással. aminek elkövetője természetesen szerénységem volt, ráadásul a születésnapom szent estéjén, így duplán felejthetetlen emlékben részesültünk
A képek azon a bizonyos nap reggelen, eredetileg más célzattal  cipőfűző bekötés készültek, estére viszont teljesen más értelmet kaptak...

Imádom, amilyen könnyedén tudja tenni-venni magát a fényképező előtt, persze csak akkor ha van hozzá kedve. Most volt...

Állati...

Szeretjük az állatokat ez kétségtelen, ám mint mindennél, itt is szigorú határokat próbálunk húztunk.
Ezek a határvonalak leginkább a lányok miatt voltak fontosak, mert ha rajtuk múlik, akkor bizony jókora kis állat szaporulattal rendelkezünk, mert úton,-útfélen, összeszednének bármit, ami mozog...
Volt kitől örökölniük az állatok iránti rajongást, bár a magam részéről, inkább a szőrösebbik fajtát, abból is a négylábúakat, bizonyos mért felettieket favorizálom, nekik viszont teljesen mindegy, jobb híján, jöhet bármilyen csúszó-mászó.

Emlékszem, még javában a totyogó korszakukat élték lányaim, mikor a kerti munkálatok folyamán a gilisztákat pfuj gyűjtögették kis kezükbe, majd megunva csiklandós tekergésüket, nekem nyújtották át... áááá
Nem mondhattam, hogy undorodom, nem mondhattam, hogy utálom az undorító, ám annál hasznosabb gilisztákat, de csalódást se szerettem volna okozni lányaimnak, ezért megpróbáltam mindig a legkézenfekvőbb megoldásokat felkínálni, az adott szituációban. tenyerem helyett például a talicska, vagy egy homokozóvödör sokkal jobb megoldásnak tűnt. Számukra, még a mai napig sem köztudott, jól álcázom ebbéli hiányosságaimat, amit egyszerűen nem tudok leküzdeni, igaz, az idők folyamán rengeteg fejlődésre tettem már szert, mert békát, kígyót  például fogtam, de azt is csak az Ő kedvükért, összeszorított szájjal és az előbbiből is a nagyon mini változatot.
Úgy gondolom, hogy Zsófi és Luca, amolyan fiús lányok, akik nem rettennek vissza sikongatva egy méretesebb pók látványától, és elsőként fogják meg, majd rakják ki a szabadba, mert nem a házba valók.
Azt hiszem egy egérrel is bátran megküzdenének, míg nekem elsődlegesen egy macska felderítése lenne elsődleges gondolatom, mint amire már volt is egyébként példa, annyi különbséggel, hogy hirtelen egy tejfölösszájú, behízelgőmodorú, folyton-éhes példány nem volt a közelemben...

Ezek után nem csoda, hogy minden beszélőkénkre szükségünk van amikor egy-egy utunk sétánk során szembetalálkozunk különböző állatfajokkal, akik nem házba valók, legfőképpen, nem gyerekszobába.

Legutóbbi sétánkon történt, -amikor nem használt a jó-szó, nem értek semmit az észérvek, amikor két könnyes szempár könyörgő, kérlelő tekintettel néz ránk, hogy vigyük magunkkal, ha csak rövid időre is a legújabb szerzeményünket, -engedtünk a kísértésnek, tudván, hogy ismételten egy gonddal többet vettünk a nyakunkba...

Hirtelenjében, még ha ideiglenesen is, így lettünk sün tartók, de a lányok fogalmazásában inkább  tulajdonosi viszonyként került megfogalmazásba.
Sününknek hála, előkerültek a plüss és nyomtatott formában kiadott történetek, ezzel keltünk, ezzel feküdtünk.

Mondjuk az első éjszaka eléggé viccesre sikeredett mikor megfeledkezve újdonsült lakótársunkról, arra riadtam legkedvesebb álmomból, hogy valaki járkál a nappaliban, majd úgy 5 percnyi bátorsággyűjtés után kimerészkedtem és megnéztem a tettest...
Azt hiszem az is a furcsaságok közé sorolható, hogy  vasárnapi ebédünkből leeső rántott-húsis csontokra, most wellness vendégünk jogosult, csalódást okozva ezzel a többi családtagként nyilvántartott négylábúnak.
Mikor lakosztályát berendeztük és első vacsoráját feltálaltuk, automatikusan magvakat napraforgó, tökmag és mazsola is került a tányérkába, majd mielőtt nekiláttam az alma felszeleteléséhez, jutott eszembe, hogy pontosabban utánanézzek a sünök etetésének google, és milyen jól is tettem...

A sünik ugyanis nem szeretik az almát, se a körtét, pedig milyen jól mutat az őket ábrázoló képeknél a hátukon, csak a kukacok miatt cipelik magukkal...
Ezzel is új dolgokat tanultunk a kedves tüskés barátainkról. Nekünk szerencsénk volt, mert egy igazi, kis életrevaló, de annál barátságosabb példányt sikerült kifognunk, akit bátran meglehetett fogni, kézből lehetett etetni. Pár napig tartott csak a csoda, mert úgy szólt megállapodásunk a lányokkal, hogy a születésnapomon elengedjük, illetve, ha látjuk rajta, hogy nagyon szomorkodik családja miatt nem habozunk megválni tőle...
Pár napja már nincs velünk, szabad lett ismét, csak remélni tudom, hogy neki is olyan kellemes emlékek maradnak emlékezetében, mint amilyet jelenlétével nekünk okozott...

Gurigából, adventi naptár- húsvétra

Talán senki nem lepődik meg azon, hogy  a nálunk már hagyományossá vált adventi naptár, nem csak karácsonyra készül a gyerekeknek, hanem húsvétra is.
Kifejezetten igénylik, kérik lányaim ezeket az apró meglepetéseket rejtő csomagokat, amiket évről -évre, változatosan próbálok számunkra elkészíteni.
Nem csoda, ha már januárban azon töröm a fejem, hogy mivel lehetne Őket  majd meglepni.
Élvezem a kihívást ami lázba hoz, inspirál.
Így, viszont nagyon nehéz elvonatkoztatnom kedvenc karácsonyi adventi naptárunktól, amiket guriga felhasználásával, rém egyszerűen, lehet, akár sorozatban is gyártani.
A gurigákat már elég változatos formákban használtam különböző dekorációs célzattal, most is ez lett volna a cél, terv csak egy kicsit másképp, mint az eddig megszokottak.
Persze nyuszit nem szerettem volna, mert az olyan elcsépelt kézenfekvő, ráadásul, ennyi idő távlatából, már sok fantáziát se látok benne.
Bocsánat, ha ezzel  a fenti sorral valakit megbántottam, de úgy érzem, hogy mi már túlnőttünk a guriganyulakon és nem szeretnénk itt leragadni...
A lényeg, hogy valóban elég nehéz megfelelő új témát találni a húsvéthoz, mert adottak a szimbolikus állatok, nyúl, csibe, esetleg bárány és a kihagyhatatlan hímes tojás.
Pár perc erejéig vicces kedvemben elgondolkoztam azon is, mit szólnának sonka, csülök, spenót formájú naptárakhoz a lányok. Biztos nem tudnák mire vélni az egészet, ha csak hasukat féltve esetleg azt nem gondolnák első felindulásból, hogy éheztetni akarom Őket, a hátralévő napokban...

Nyuszink lesz, legalábbis remélem, hogy idén is eljönnek hozzánk mint minden évben eddig így az tűnt a legkézenfekvőbb ötletemnek, hogy -gombhoz a kabátot- elveket követve kedvenc, ropogtatni-való csemegéjüket, répákat készítek adventi naptár gyanánt.
Kacatjaimat rejtő hobbi  vendégszobában  először a festékes dobozomban kerestem sárgarépaszínt, majd a kereppapírok között matatva, szintén találtam megfelelőt, így a festés témát gyorsan el is vetettem.
Természetesen az utóbbi megoldás sokkal egyszerűbb, gyorsabb a kivitelezés szempontjából, mindenkinek csak ajánlani tudom.
Nem kell méregetni, centizni, annál jobb minél szabálytalanabbra sikeredik a répaföldünk.

Húsvéti adventi naptárunk nem csak külsőleg, de belsőleg is formabontóra sikeredett, ez utóbbi leginkább a lányok ötletességének, vágyainak köszönhetően. Magam-részéről én maradtam volna a hagyományos meglepi cetliknél, esetleg nagyon apró ajándékoknál, édességeknél, amiket egyébként is képtelen leszek azokban a napokban kiküszöbölni. Szerencsére a lányok úgy gondolták, hogy most kivételesen ők adnak nekünk ajándékot, felajánlásokat a várakozási időszakban.
Amennyiben ez az idén beválik, úgy jövőre egy egész hónapos naptárral fogom meglepni Őket, azaz magunkat...
Kérésük olyan csekély dolgokban merül ki mint a mosogatás iránti vágyakozás, egyedüli zuhanyzás, ablakmosás, porszívózás. Nagyszerű dolgok ezek, hogy most lenne rá igényük és félő, hogy pár év múlva mikor fordul a kocka már nem lesz kedvükre való a kötelezőnek tűnő feladat. Mit tehettem, engedtem kérésüknek, vállalva magamra ezzel a plusz munkát, mert biztos, hogy hatalmasat pancsolnak majd...
Az ablaktisztítást majd igyekszem lecserélni egy kisebb méretű tükrös felületre, míg a tusolást szigorúan zuhanykabinra szűkítem. Kívánság listájukon szereplő, talán a legmeglepőbb Luca szájából hangzott el, miszerint  megígéri, hogy jó és szófogadó gyerek lesz, pont Ő az akivel soha nincs gond míg Zsófikámtól az általam kiválasztott ruha reggeli, vita nélküli felvételére tett ígéretet.
 
Lehet, hogy korai volt még részemről a répák "kiültetése", ugyanis nemvárt látogatónk érkezett a játékoskosárból. Szerencsére még idejében rajtakaptam a kis tolvajt, így sikerült megmentenem és áthelyeznem az adventi naptárakat, de hiába, mert ott is megtalálta a kis bestia...

Gurigából tojások- húsvétra

Milyen jó, hogy egyszerűen csak elő kell vennem a tavaly készített tojásokat  és pik-pakk  feldíszíthetem vele a csupasz fűzfaágat. Ezzel az egyszerű és gyors dekorációval,  nem csak a tavasz, hanem húsvéti várakozásunk is megkezdődött...

Szezonnyitó

Hétvégén a remek időjárásnak köszönhetően kinyitottunk!
Mármint a homokozót.
A szánkók helyet-cseréltek a biciklikkel és a lányok legnagyobb örömére az első aranyhalat is sikerült kifogniuk.
Lassan, de biztosan alakul a kert, fejemben meg a rengeteg újítási lehetőség a még kihasználatlan terület beültetésére...
Túl az első izomlázon, amit rejtett izmainknak és a kertben eltöltött aktív munkának, játéknak köszönhetünk,  nagyon várjuk a folytatást...