2013. április 15., hétfő

Egyszer majd, valamikor...

Az elmúlt hétvégénkre azt hiszem elég sok-mindent rá lehetne fogni, de azt, hogy pihentető volt, azt semmiképpen...
Akinek kertje van az tudja, hogy miről beszélek.
Sajognak eddig szunnyadó, téli álmot alvó izmaim.
Mondjuk azt nem mondanám, hogy nem esett jól a szabadban történő testmozgás, de a bemelegítésnek  más módját is eltudtam volna képzelni...
Azt sajnálom a legjobban, hogy nem a munka megkezdése előtt mentünk el családilag biciklizni, mert bizony pár kilométer után majdnem lefordultam a drótszamár hátáról...
Végül is mindegy, mert túléltem és mindenki boldog volt.
Ma, miután végre sikeresen összeszedtem, elpakoltam a télre emlékeztető ruhatárunkat és előtérbe kerültek a lengébb ruháink, rá kellett jönnöm, hogy bizony itt is alaposabb szelektálásra lesz szükség.
Nem is értem, hogy miért vannak még meg olyan ruháim, amiket évek óta nem vettem fel, mert -van másik...
Valamikor azt hiszem a gardrób szekrényt is rendbe kellene tennem, de kinek van kedve ilyen szép időben a házban molyolni, miközben odakinn hétágról süt a nap...
-egyébként is rá kell dolgoznom az izomlázamra.



4 megjegyzés:

  1. De azért ez már olyan jóleső fáradtság.., nem????:-)

    VálaszTörlés
  2. Aha, aha, ... a gardrób. Én is felemlegetem ókor, azután marad a francba. :)

    VálaszTörlés
  3. Tudom, mit érzel! :o) Mi is kinn jártunk Tanyafalván. Aztán tegnap bár úgy éreztem, fogni se tudok a sok gereblyézés, ásás, betonsöprés, farakás készítés után, mégis rádolgoztam a gyurmateremben, és ma mozdulni se tudok. :oD

    De azért tényleg jóleső fáradtság.

    VálaszTörlés
  4. Jön a hétvége, most egy kicsit megint rágyúrhatunk az izmainkra...
    :D

    VálaszTörlés

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails