Túlélés...

Először is azzal szeretném kezdeni, hogy szerencsésen túléltük a lányok születésnapi buliját. Nem volt egyszerű történet, már maga a rákészülés sem a 20 gyerekre, de a regenerálódásunkhoz is szükséges volt pár nap...
Egyébként fantasztikus buli volt, rengeteget nevettünk, nagyon jófejek voltak a gyerkőcök és csak 4 poharam bánta.
Nem! Nem voltam olyan felelőtlen, hogy üvegpohárból itassam őket, ezek a játékok kellékei lettek volna, amik idő előtt leamortizálódtak. Teljesen otthonosan éreztem egyébként magam a bulin, vagy felmostam, vagy porszívóztam.  Rengeteg játékkal készültem, mert biztosra szerettem volna menni, hogy tombolás-mentesen megússzuk az estét. A játékos feladatokhoz előre kikészítettem mindent, hogy ezzel már akkor ne kelljen foglalkozni, ne legyen idejük a rendbontásra. Így, már csak a buli végén vettem észre, miután mindenki elment, hogy a földön, szanaszéjjel hevernek az üres sörös-dobozok. -Na, gondoltam is magamban, hogy a vendéggyerekek most voltak nálunk először és utoljára, mert a szülőknek biztosan megvan a véleményük rólunk, mivel múlattuk az időt...
-pedig csak a játékokhoz kellettek volna, amire időhiányában már nem kerülhetett sor.
Rengeteg fénykép is készült, amit most kivételesen nem én készítettem, hanem profi szakemberre bíztam. Mondjuk így könnyebb volt, mert családban marad, és a fényképek is jobbak.
Majd mutatok pár fotót az önfeledt pillanatokról, amikor már nálam lesznek a képek!

Szóval, most, hogy már elméletileg kipihentem magamat, belecsaptam a lecsóba. Elkezdtem az adventi készülődést. Lassan de biztosan haladnék is, ha nem találnék ki újabb, és újabb dekorációt, festést, némi-nemű átalakítást,  meglévő dísztárgyainkon. Az adventi naptárakra is ki kellene találni valamit, mert a gurigásat nagyon unom, pedig az jött be eddig nekem a legjobban. Pont ma reggel teljes kétségbeesésemben kérdeztem a lányokat, hogy idén milyet szeretnének. Nagyon meglepett, hogy egyáltalán válaszoltak, pontosabban Luca válaszolt, és még ötletet is adott. Most kezdték el a szorzótábla tanulását, tehát a lelkesedés adott, így kívánságára, szorzótáblás adventi naptárakat gyárthatok. Szegénykék, pedig ez nekem biztosan nem jutott volna eszembe. Elég idő az is amit matematikával foglalkozunk, hát még a reggelünket is ezzel kezdjük majd?
Mindenesetre számolni jó...
-visszaszámolni, és karácsonyig!