2015. március 9., hétfő

Életveszélyben, nap mint nap

Azt, hogy a háztartási balesetek hány százaléka tragikus kimenetelű nem tudom, azt viszont igen, hogy első helyen áll a statisztikában. Meglepő módon megelőzve a munkahelyi, közlekedési és sportbaleseteket.
Legvadabb álmomban sem gondoltam volna, hogy egy ügyetlen mozdulattal képes leszek és tovább rontom a háztartási balesetek statisztikáját, amit egyszerűen a reflexeimnek köszönhetek.
Nyugi, nem rázott meg az áram mondjuk akkor már sanszos, hogy nem írhatnék blogot, nem csúsztam el a kádban, vizes kövön, nem égettem meg magam, rásadásul egy csontom se törött.
Egyszerűen, csak mosogattam, úgy mint ahogy teszem ezt, nap mint nap. Nem voltam fáradt, nem voltam ideges. Szóval minden zavaró tényező kihúzva.
Úgy csináltam mindent, ahogy szoktam. Ráadásul egy szép vasárnap délelőtt...
Szóval, ahogy teszek, veszek, mosogatok, egyszer csak, megcsúszott a kezemben az egyik coca-colás pohár ilyenkor sajnálom, hogy nem Amerikában élünk, mert simán beperelném őket és a csapba esett...-én pedig olyan szerencsétlenül kaptam utána, hogy a csuklómat elvágta.
Egyből éreztem a szúró fájdalmat, majd egy gyors szemrevételezés után láttam, hogy ez bizony nagyon szétnyílt és vérzik is. Azonnal lenyomtam a másik kezemmel, ujjammal nyomókötést alkalmaztam majd kiabáltam Gáboromnak, hogy azonnal hívja a mentőket, mert elvágtam a csuklómat. Azt hiszem, ezzel a pár másodperces mutatványommal, teljesen sikerült feldobnom az amúgy nyugalmasan induló, már-már unalmasnak is mondható napunkat. Hirtelen nagy nyüzsi lett a házban. Még szerencse, a szerencsétlenségben, hogy gyermekkori barátnőm nálunk volt, és így legalább a lányokra nem volt gondom mert ha nem is mentővel, de cirka 15 perc alatt, megfelelő kezekbe kerülhettem. A kórházba vezető úton még volt időm azon is aggodalmaskodni, hogy mi lesz akkor, ha nem fogják elhinni az orvosok a mosogatásos sztorit és egy öngyilkosjelölt hisztérikának tituálnak. Hisztérika  valóban lettem de, már csak a váróban, mert akkor kerültem sokkos állapotba.
Magyarázkodásra semmi szükségem nem volt, bár láttam némi kételyt a doki szemében, mikor a mosogatást, mint baleset okát említettem, viszont ő meg szerencsére észrevette a rengeteg üvegszilánkot a kezemen. Nem örömködtem akkor sem, amikor a műtétet emlegette, ott rögtön, máris, azonnal, egy gyors röntgen előtt...
Aznap öt új cicabajúsz, ha nem is boldog tulajdonosa, de ideiglenes befogadója lehettem, még 10 napon keresztül...
Azt eddig is sejtettem, hogy minden nap életveszélynek teszem ki magam a családomért több millió nőtársammal együtt, és milyen áldozatot követel nap mint nap a háztartási munka de, hogy ennyire?
Sajnos azóta kicsit tartok a mosogatástól, bár azt kétlem, hogy pont velem ugyanez, mégegyszer megtörténne de, ki tudhatja...
-az biztos, hogy a lányoknál, egyenlőre tilalmi listára tettem.
Mos, már csak egy megbízható mosogatógép-szerelő kellene keresni!



9 megjegyzés:

  1. vagy tenni puha alátétet a kagylóba...

    tejóég, megijesztettél

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerencsére a bal kezemmel történt, bár, az is igaz, hogy azóta még mindíg nem tökéletes, nem tudok vele úgy fogni...
      -pedig "csak" kb 3 cm sebről van szó!
      :(
      Vigyázzunk magunkra! :D

      Törlés
  2. Ó jaj! Erre nem is gondol az ember! Tényleg vigyázzatok, vigyázzunk magunkra!((()))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bizony, nagyon észnél kell lennünk a házimunkáknál!
      :D

      Törlés
  3. Júj, ez nagyon meredek! Gyógyulj gyorsan!

    Egy pillanatra sem merült fel az orvosban a szándékosság. Ha valaki ily módon akar kárt tenni magában, az nem egy egyszeri vágással teszi, hanem ... no.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mondjuk teljesen igazad van, akkor viszont, nem ez volt az első gondolatom!
      :D

      Törlés
    2. Azt bizony elhiszem, Mónika!

      Jobban vagy? Vannak még fájdalmaid?

      Törlés
  4. Sokszor mondtam már a családomnak, hogy milyen veszélyeket rejt a házimunka, így én inkább elkerülöm. (Csak viccelek. De pár éve egy széket ejtettem úgy a lábamra, hogy a balesetin kötöttünk ki.) Gyógyulj meg mihamarabb, és ne mosogass többet! :)))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mi majd minden nap, úgy válunk el egymástól Gáborommal, hogy aggódunk egymásért. Tényleg, komolyan gondoljuk azt, amikor mondjuk a másiknak, hogy
      -Vigyázz magadra!!!
      Erre, eddig én a legtöbbször cinikusan azt válaszoltam, hogy
      -ugyan, mi történhet velem? (fejemre esik egy fél tégla a házban?)
      Most már tudom, hogy bármi előfordulhat...
      ;)

      Törlés

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails