Elvan a "gyerek" ha játszik...

Tegnap, késő este, miután a lányok már az igazak álmát aludták "teszteltük" a karácsonyi ajándékukat, amit közösen kapnak majd...
Apuka belefeledkezve a játékba, tátott szájjal koncentrált a "bonyolult" feladatokhoz...
Péntek estére kihívtam egy "versenyre"
(legalább addig belerázódunk, mire a Jézuska átadja az ajándékokat...)

Mini fenyőfák

Hóesésre ébredtünk.
Mennyivel jobban kezdődik el így a napunk, milyen jó hatással van a lányokra is...!

Alig várják, hogy szánkózhassanak, kezükbe foghassák a havat...

-ezt ők mondták!

Figyelemelterelésként mai kézműves "foglalkozásunkon", fenyőfa készítés volt a feladatuk...

Rém egyszerű az egész...
zöld kartonból (sötétebb és világosabb zöld ) különböző méretű háromszögeket vágtam ki...
(jó sokat, hogy szép nagy fát készíthessenek )
ezeket alulról haladva húzogatták fel a hurkapálcikára, míg elérték a megfelelő nagyságot...
(természetesen lyukasztani nem engedtem őket, ezt én oldottam meg egy kisolló segítségével...)

Az elején szaporán ment a munka, szorgosan fűzögettek a lányok, ám egy idő után azt vettem észre, hogy szemükkel folyamatosan az ablakot lesik...
Rövidke pihenést rendeltem el, amit az erkélyajtóban töltöttünk, miközben gyönyörködtünk a hóesésben...
Annipanni hull a hó!-kedvenc könyvsorozatukból idézgettünk részleteket, majd előkerült maga a könyv is és kitudja hányadszorra olvastam el a lányoknak, akik velem együtt mondták, az általuk már jól ismert szöveget...
Fenyőfájuk ezután a kellemes pihenés után, pillanatok alatt elkészült, viszont hosszabb időt a megfelelő gyöngy kiválasztása vett igénybe, amit "csúcsdísznek" használtunk.
Egy-egy gyertyatartóba gyurmával rögzítették munkájuk termését a két csodálatos fenyőfát.

Apjuknak,(aki idő közben egy villámlátogatásra hazaugrott) büszkén dicsekedtek azzal, hogy:

-megmutassuk milyen szépet csináltunk megint?

Dicséretű(n)k nem maradt el, de számomra legnagyobb örömöt még is csak az okozza, hogy szívesen vesznek részt az itthoni "kézműves" foglalkozásokon.
(igaz, nincs is választási lehetőségük!!!)
:)

Minél inkább havazik, annál inkább hull a hó

Minél inkább hull a hó,annál inkább havazik, hull a hó és hózik...

Bent a házban is havazik(nálunk), na nem azért mert valahol lyukas a tető...



Tavaly készített hópihéim, most egy kis renoválásra szorulnak, ebben segítségemre voltak
"nagylányaim"

Kaptak egy-egy hatalmas tűt kezükbe, ebbe fűzték bele a damilt és varrták össze a hógolyó méretű "hópihéket".

Alaposan koncentráltak a feladatukra...
-közben a damil többször is önálló életet élt, kicsúszott a tűből, amit újból vissza kellett fűzniük...
-jó móka volt, elég sokáig lekötötte őket
-mikor már unalmasnak érezték, varrás helyett a hókígyókat húzogatták és játszottak velük a földön.
(addig én befejeztem a maradék varrását)

A "hópihéket" vattából készítettem.
A legolcsóbb (tescós a legjobb) vattát apró szálaira szedtem szét, amit közben még amennyire tudtam "széthúzogattam" azért, hogy utána összegyűrjem...
( én se vagyok normális)
Na, jó nem gyűrtem, hanem lazán a tenyerembe addig tekergettem, gurigáztam amíg elérte a kívánt gömbölyű formát...
Az előre széthúzogatott szálakból mindig csak apró darabokat téptem le, egy-egy golyó elkészítéséhez, ( kisebbeket és nagyobbakat egyaránt készítettem)
miután elkészült az összes ( ez csak "pár" estét vett igénybe, addig egy dobozba pihentek)
-először cérnával kezdtem felfűzni ...
( nem jó mert könnyen összegabalyodik, ezeket kellett most renoválnunk)
-hála, még idejébe eszembe jutott a damilos megoldás, így a többit már ezzel rögzítettem...
Egyébként nagyon mutatósak fellógatva és nem ördöngösség az elkészítése sem!


Ismételten feladatuk akadt lányaimnak, sorba kellett rakosgatniuk, és segíteni kellett a dekorálásba
( ők adogatták fel nekem a létrára a felfűzött hópihéket, legalább addig se veszekednek...)

Tavaly ilyenkor már régen elfelejthettem a díszítést, most még nem tartok a közepénél sem!
Nagyban visszavet munkám befejezésétől, hogy itthon vannak a lányok...
( ez már a negyedik hete)
Kevés az időm, hogy délben miután lefekszenek, be tudjam fejezni, este pedig már a hátam közepére se kívánom, az ilyenfajta munkát...
( örülök, ha egy gyors zuhany után bekúszhatok az ágyba)

Lényeg, hogy végre havazik és most már nem csak kint...

Luca napja

Írhatnám azt is, hogy fergeteg partival köszöntöttük Lucát névnapja alkalmából, ami nem is lenne távol az igazságtól...
Mivel a tegnapi meglepetésbuli úgy lett beharangozva, hogy Luca napot tartunk (arról tudott Kriszti) a meghívott vendégek voltak annyira figyelmesek, hogy nem csak a születésnaposra gondoltak, hanem a kisnévnaposra is.
Zsófikám lubickolhatott Luca (névnapja) árnyékában, mert mind a ketten kaptak ajándékokat.
(erre nem számítottam, nagyon jól esett az ismeretlen ismerősöktől)

Köszönjük!

Bulihoz semmi hangulatunk nem volt,(bocsi Luca) de még így se úszhattunk meg pár névnapi köszöntést...

Már előre bejelentkeztek Lucám keresztszülei és szomszédaink is...

A délelőtt java-része a romok eltakarításával zajlott, amiben segítségünkre volt a tegnapi ünnepelt is (technikai okok miatt nálunk aludtak)
:)
Elszállításra kerültek a kölcsönkapott székek, tányérok stb
(ezeket Peti intézte)
A közösen elfogyasztott ebéd után búcsúztunk csak el tőlük...

Sajnos nem sikerült búzát szereznem, ezért az idei Luca búza vetése elmaradt...

Ne haragudj Luca, hidd el megpróbáltam...
(még Petit is megkértem, hogy nézzen szét pár helyen miközben vissza fuvarozta a székeket...)


Rövidke délutáni pihenő után folytattuk az ünneplést...

Lénának nagyon örültek a lányok.

Élvezik, hogy ők már nagyok, végre van tőlük kisebb is a társaságban...
Közben szomszédaink is befutottak...
Tarthattunk egy kis morzsa parit (annak azért nem nevezném...)

Jó társaságban repül az idő, hamarosan mindenki hazament, mi pedig végre lefekhetünk aludni, hogy kipihenjük ennek a bulizós hétvégének fáradalmait.

Soha rosszabb névnapot, kívánok neked Lucám!



Csülökre gondolni se szeretnék egy darabig!!! Ebben az évben már biztos nem!

Telt ház!

A délelőttöt próbáltam nyugodtan (már amennyire lehetett) a lányokkal tölteni...
Igyekeztünk, némi "apróságot" készíteni a születésnapos számára.

Ahogy haladt az idő, lettem egyre idegesebb...
Idő közben kiderült, hogy nem lesz elég a tepsim,
nem fogom tudni egyszerre megsütni a csülköt...
Nagyon, nem is értem miért csodálkozok ezen, hiszen 8 kg-ot kell a tepsikbe gyömöszölnöm.

-ez már ipari mennyiségnek számít!
?
A kölcsön tepsi pedig, kicsi a sütőmhöz...
:(
:(
:(

Pedig mindent olyan jól kitaláltam...!

Mára nem hagytam mást, csak a krumplinak az elkészítését, ami meg gyerekjáték...
-ha van tepsi és hely a sütőben...
-ha előre (tegnap) megsütöm a csülköt...
-késő bánat!

Miért akartam mindent frissen sütni???
Volt idő amikor elkeseredtem, de nem adtam fel!
Addig küzdöttem, pakolásztam a húsokat, krumplikat, míg minden a helyére került.
(közbe meg vért izzadtam és minden létező edényt összekoszoltam)

Végre megterítettük a lányokkal közösen az asztalokat, amit a nappaliban állítottunk fel.
A terítésből nem lehetett kihagyni őket, addig nem akartak menni aludni...
-mit tehettem volna?

Egy gyors zuhany, nem csak frissítőleg, de nyugtatólag is hatott rám...
Épp, hogy elkészültem magammal...


Jöhettek a vendégek...!

Szépen sorba megérkezett mindenki...
(előzőleg pontos cím és telefonszámmal ellátva, ha esetleg valahol elakadnak, engem hívjanak)

Mivel mindenki autóval érkezett, ezeket is feltűnésmentes helyre kellett parkírozni, ami a szomszédos utcába volt megbeszélve az egyik lakóval...
(figyeltünk a részletekre)

Minden vendég egy célból érkezett, ami pillanatok alatt összekovácsolta a titkos csapatot.

Izgatottan vártuk az ünnepelt érkezését...
A vendégeket addig a fürdőszobába tömörítettük be...valahová el kellett dugni őket...
(ez csak pár perc volt, amit bent kellett tölteniük)

Mikor megérkeztek, nem volt feltűnő Krisztinek a megterített asztal (megszokta a nagy bulikat nálunk)
A lányok rohantak volna vele megmutatni az elbújtatott vendégeket, amit gyors elterelő hadművelettel próbáltam húzni...

A szaunához hasonló fürdőszobában, izzadtak a vendégek( 22 en lihegték tele)

Megsajnáltam őket, és kinyitottam a fürdőszoba ajtót, ahol bent sötét volt...

Krisztinek feltűnt, hogy a fürdőszoba felől valami motoszkálás félét hall, de még ekkor is gyanútlanul álldogált, miközben én, még mindig próbáltam szóval tartani...

Ekkor felkapcsoltam a világítást, miközben az ünnepeltünk még mindig csak állt és nem esett le neki, hogy mi is történik körülötte...

Szépen lassan dolgozta fel az egészet...
-ismer mindenkit... (nem volt gyanús)
-ezek nem a többiek...(megszokott társaság, keresztszülők)
-mit keresnek nálunk a kolléganői???- ekkor már valami nagyon nem stimmelt nála, de még mindig nem sejtett semmit ...

És akkor mint derült égből villámcsapás kiáltották egyszerre a többiek...

-Boldog születésnapot!

Volt nagy sírás, és öröm is!

Nem részletezem tovább...

Fergetegesre sikeredett meglepetésbulinkon mindenki remekül érezte magát!

-voltak akik jégtörőnek képzelték magukat, és csobbantak a majdnem befagyott tó vizében
(kint cikáztak a mínuszok)

-akadtak akik nem szerették a levest (nem voltak levesesek, mégis 2 tányérral ettek)
???
-a zene hatására a párok is felélénkültek és ropták a táncot

-nem voltak klikkesedések (ettől kicsit tartottam)

-Jó volt!
-Jó volt!
-Jó volt!

-Jó volt a házibuli!

Az ételek is fantasztikusan sikeredtek, ezért pár szóban róluk is írnék egy keveset...

"A" leves:
kapros Bakonyi betyárleves
(tartalmas kiadós leves)

Csülök, Móni módra...
-hozzá az elmaradhatatlan lisztes krumplival és savanyúságokkal...

Majd valamikor leírom ezeknek is a receptjét, ahogy én csinálom!
(Móni módra)


De nem most!

Heti termésünk, ami lemaradt

Sütni szerettek volna a lányok.
Semmi probléma, anyuka kivett egy csomag (bolti) tésztát a hűtőből és kezdődhetett is a móka...

Hókifliket készítenek, kellő koncentrációval...

Miközben sült és hűlt az édes "csoda" addig gyertyákat készítettünk.

Újrahasznosítottunk, pár adventi naptárból (szaloncukor formájú WC papírgurigából)
ez volt az alap, erre helyeztük (gyűrtük bele) a sárga és narancs nejlonszatyorból kivágott csíkokat...

Egy gyertya ami maximálisan tűz és gyerekbiztos...

Az "ügy" érdekében,- kegyes hazugság...

mert, meglepetésbulira készülünk Zsófikám keresztanyjának a születésnapjára.

Többeknek megfordult a fejébe, hogy nem vagyok teljesen normális, mikor ekkora terhet veszek a nyakamba.

Még a lányok "családi körben" megtartott születésnapján megbeszéltük Petivel (Zsófi keresztapja)
a meglepetésbulit, aminek mi házunk lesz a színtere.
A szülinapi menüsor sikerére való tekintettel, Peti szerette volna ha megismétlem önmagam, azaz a menüt...

Tehát, várunk 23 vendéget+ 4 fő ha szerény kis családunkat is beleszámítjuk, akkor akárhogy is osztok szorzok 27 főre kell főznöm...
(nyithatnék egy vendéglőt is)
:)

A délelőtti piaci nagy-bevásárlást Gábor oldotta meg egyedül.
Óriási csomagokkal megrakodva érkezett haza, aminek a szortírozása rám várt délután.
(addig amíg a lányok alszanak)
Soha ilyen gyorsan nem készültem el a pakolással és a főzéssel...
Minden nagyon flottul ment...

Gyorsan feltettem a levest főzni,
-közben egy másik lábasban sütöttem a hájat...
-és a csülköt is sikerült bepácolnom, mire a lányok felébredtek...

Nem fáradtam el, ami már csak azért is érdekes, mert reggel óta nem volt megállásom...

Titka a titokban rejtőzik...

Hihetetlen mennyi erőt adott, hogy meglepetést készítek elő!
Nem éreztem kényszernek, mert önszántamból vállaltam be egy olyan embernek akit szeretek, fontos nekem!
Próbáltam kitalálni (belegondolni) hogyan fog reagálni, ha kiderül számára merényletünk.
Közben pedig folyamatosan vigyorogtam magamban, biztos voltam a sikerünkben.

(én nem szeretem a meglepetéseket, ne is próbálkozzon senki)


Kölcsön asztalokkal, székekkel, tányérokkal és evőeszközökkel felkészülve várjuk a nagy napot!

Krisztinek még csak egy hét múlva lesz a szülinapja, amit egy kicsit előre hoztuk, némi füllentéssel...

Áldozatunk, úgy tudja, hogy Lucának a névnapjára csődítettem össze megint a keresztszülőket...

Gyanútlanul belesétál a csapdánkba...
-ha, ha , már alig várom!

Izgulok, azért én is hogy minden jól sikerüljön...
-legfőképp a kajával ne lőjek mellé...

A vendégek közül csak egy közös ismerősünk van, a többiek ismeretlenek számunkra, de aki Krisztit szereti, mi is szívesen látjuk!

A lányoknak felhívtuk a figyelmét hogy készüljenek fel arra,
hogy nagyon sokan leszünk a házban és alig fogunk elférni...
(na, ez tetszett nekik nagyon)

Jelenleg még én se tudom elképzelni mit jelent egy légtérben 27 ember a házunkban...

De hamarosan kiderül!

Hóember

Mai projektünk hóember készítés volt.
Muszáj minden nap valami elfoglaltságot kitalálni a lányok számára, különben kölcsönösen egymás agyára mennek...

Szalvéta hóembert készítettünk.
Az alapját előre megrajzoltam, be (szilikon) ragasztóztam, erre nyomkodták fel az apró darabokra tépkedett szalvétát...

-szemek és gombok, fekete borsból lettek ráragasztva,
- majd jöhetett az orr és kalap, amit az adventi naptárból hasznosítottunk újra...

Sokkal hamarabb elkészültek a munkával a lányok, mint gondoltam volna...
Nem volt kihívás számukra, de egy kis lazításnak jó volt...

(legalább addig nem veszekedtek)

Mikulásvonat

Először miskolci barátainktól hallottunk a mikulásvonat létezéséről, majd rá pár hétre ismételten a (Nemzeti vágtán) került szóba, amikor a városokat népszerűsítő pavilonok között gyűjtögettük a prospektusokat.
Már akkor elhatároztam, hogy utána járok az egésznek és ha elérkezik az idő, akkor személyesen megyünk el meglátogatni magát, a mikulást...
( akkor még olyan távolinak tűnt az egész)

Körülbelül egy hónapja kezdtem jobban figyelgetni a vonatindulást, egyeztetni Gáborral a megfelelő időpontot.
Választásunk december 7.-re esett, tehát mikulás után egy nappal jött el az utazásunk ideje.
Most, hogy a lányok itthon vannak (ez már a harmadik hete) nem tűnik elcsépeltnek, unalmasnak a mikulásozás.
(pénteken az óvodai ünnepségből is kimaradtak, kárpótlást számukra a cirkuszi mikulás nyújtott egy-egy szaloncukor fejében, majd a "házi" mikulás következett)
Délelőtt útra-kerekedtünk, és mire delet ütött az óra, már egy hangulatos kis étteremben ültünk Miskolcon, ami a Diósgyőri vár szomszédságába található.
( ez volt legközelebb a kis vonathoz)
Ebédünk elfogyasztása után egy gyors (be)öltözés következett még az étterem parkolójában, felkészülve a hidegben töltendő pár órára...

Nagyon színvonalasan voltak a vagonok(kocsik) kívül-belül feldíszítve, ami előtt nem tudtam megállni, hogy egypár képet ne készítsek csemetéinkről.
Nekem, mint született Miskolcinak, nem újdonság Lillafüred lenyűgöző szépsége, most mégis ámulatba ejtett a gyönyörűen feldíszített "végállomás".
Utunk során krampuszaink szórakoztatták a gyerekeket
( minden kocsinak saját krampusza volt, akik végig mellettünk maradtak, segítettek, terelgettek)
Énekes, táncos előadással fogadtak minket "mikulásországban" ahol nem váratott minket sokáig a "nagyszakállú" sem.
Izgatott gyerekzsivaj töltötte be a teret mikor felhangzott a jól ismert -
-HO-ho-ho -hO!- és valódi "nagyságában" megjelent télapó!
Olyan szerencsés helyzetben voltunk, hogy a mi "csoportunknak" jutott az a megtiszteltetés, amint elsőként nézhetjük meg, mikulás" játékkészítő gépét"
Ezután "körforgásban" haladtunk, meséről,-mesére...
Megismerhettük Óz a nagy varázsló meséjét, ami nagyon felkeltette lányaim érdeklődését
-eddig túl kicsinek (bocsi lányok!) tartottam őket hozzá...
Találkozhattak Micimackóval és barátaival...
-természetesen, Süsüt se szeretném kihagyni a felsorolásból...
Ezek a rövidke előadások annyira lekötötték a gyerekek figyelmét, hogy szinte elrepült az idő amit kint a szabadban kellett eltöltenünk.
Habár alaposan fel voltunk öltözve, én egy idő után azon vettem észre magam, hogy fázom...
Az előadások pont olyan hosszúak voltak, amit a gyerekek minden gond nélkül FIGYELMESEN végig tudtak nézni.


Köszönetnyilvánítás:

-dicséretet érdemelnek azok a színészek és egyetemisták akik munkájukkal felejthetetlen élményt nyújtottak nekünk
-dicséretet érdemelnek az alaposan befűtött vasúti kiskocsik, látszik mennyire figyelmesek voltak a gyerekekhez, és szüleikhez is!
-külön dicséret az időjárásnak amiért lehetővé tette számunkra a szabadtéri programot...
(nagyon izgultam, mert esőt mondtak mára)

Dicséretet azért írtam köszön(jük)öm helyett, mert már lassan az elcsépelt szavak közé tartozik...
Dicséretes Miskolc város igyekezete, színvonalas programjaiért, turista csalogatásaiért.
( nem vagyok elfogult, pedig lehetnék...)
Jó volt tudni, hogy nem csak mi tettünk meg hosszú utat, hogy személyesen is találkozzunk a mikulással, voltak akik Pécsről!!! érkeztek, hogy táthassák a műsort.

Megérte a hosszú utat!

Mi biztosan megyünk még!
:)

Találkozzunk jövőre, ugyanitt!

Télapó itt van...

Mozgalmas nap van a hátunk mögött.
Délelőtt cirkuszba mentünk... ahol kivel találkoztunk?
-a télapóval!

(a cirkusz egyébként csalódás volt a lányok részére, mert nem voltak lovak és oroszlánok)
Tudtam, hogy "húzós" lesz a napunk, hiszen jegyünket a cirkuszba már egy hónapja megvettük,
este pedig személyesen is tiszteletét teszi nálunk a nagy szakállú Télapó.
(aki nem más, mint Zsófikám keresztapja, Peti)

Érkezését izgatottan várták, de rengeteg kétség is volt bennük, vajon elég jó gyerekek voltak ahhoz, hogy ajándékot (csokit) is hozzon nekik...

Nagy volt a riadalom amikor bekopogott az ajtón.
Eleinte szégyellősen bújtak apjuk menedéket nyújtó karjába, majd szépen lassan feloldódtak, addig-amíg már egy mesét is közösen olvastak a télapóval (abból a könyvből amit nekik hozott)
Ígéretet tettek neki, hogy kevesebbet fognak veszekedni, és mindig szófogadó gyerekek lesznek...
Nagy volt lányaink öröme ennyi édesség láttán, hiszen nálunk ritka " csemege" a csokoládé.
Este elalvás előtt boldogan elevenítettük fel a mikulással folytatott beszélgetésüket.

Azóta,csak figyelmeztetnem kell télapónak tett ígéretükre...

-Jó hogy itt voltál Télapó!!!

(remélem, hogy nem csak három napig fog tartani ez a csoda)