Mikulásvonat

Először miskolci barátainktól hallottunk a mikulásvonat létezéséről, majd rá pár hétre ismételten a (Nemzeti vágtán) került szóba, amikor a városokat népszerűsítő pavilonok között gyűjtögettük a prospektusokat.
Már akkor elhatároztam, hogy utána járok az egésznek és ha elérkezik az idő, akkor személyesen megyünk el meglátogatni magát, a mikulást...
( akkor még olyan távolinak tűnt az egész)

Körülbelül egy hónapja kezdtem jobban figyelgetni a vonatindulást, egyeztetni Gáborral a megfelelő időpontot.
Választásunk december 7.-re esett, tehát mikulás után egy nappal jött el az utazásunk ideje.
Most, hogy a lányok itthon vannak (ez már a harmadik hete) nem tűnik elcsépeltnek, unalmasnak a mikulásozás.
(pénteken az óvodai ünnepségből is kimaradtak, kárpótlást számukra a cirkuszi mikulás nyújtott egy-egy szaloncukor fejében, majd a "házi" mikulás következett)
Délelőtt útra-kerekedtünk, és mire delet ütött az óra, már egy hangulatos kis étteremben ültünk Miskolcon, ami a Diósgyőri vár szomszédságába található.
( ez volt legközelebb a kis vonathoz)
Ebédünk elfogyasztása után egy gyors (be)öltözés következett még az étterem parkolójában, felkészülve a hidegben töltendő pár órára...

Nagyon színvonalasan voltak a vagonok(kocsik) kívül-belül feldíszítve, ami előtt nem tudtam megállni, hogy egypár képet ne készítsek csemetéinkről.
Nekem, mint született Miskolcinak, nem újdonság Lillafüred lenyűgöző szépsége, most mégis ámulatba ejtett a gyönyörűen feldíszített "végállomás".
Utunk során krampuszaink szórakoztatták a gyerekeket
( minden kocsinak saját krampusza volt, akik végig mellettünk maradtak, segítettek, terelgettek)
Énekes, táncos előadással fogadtak minket "mikulásországban" ahol nem váratott minket sokáig a "nagyszakállú" sem.
Izgatott gyerekzsivaj töltötte be a teret mikor felhangzott a jól ismert -
-HO-ho-ho -hO!- és valódi "nagyságában" megjelent télapó!
Olyan szerencsés helyzetben voltunk, hogy a mi "csoportunknak" jutott az a megtiszteltetés, amint elsőként nézhetjük meg, mikulás" játékkészítő gépét"
Ezután "körforgásban" haladtunk, meséről,-mesére...
Megismerhettük Óz a nagy varázsló meséjét, ami nagyon felkeltette lányaim érdeklődését
-eddig túl kicsinek (bocsi lányok!) tartottam őket hozzá...
Találkozhattak Micimackóval és barátaival...
-természetesen, Süsüt se szeretném kihagyni a felsorolásból...
Ezek a rövidke előadások annyira lekötötték a gyerekek figyelmét, hogy szinte elrepült az idő amit kint a szabadban kellett eltöltenünk.
Habár alaposan fel voltunk öltözve, én egy idő után azon vettem észre magam, hogy fázom...
Az előadások pont olyan hosszúak voltak, amit a gyerekek minden gond nélkül FIGYELMESEN végig tudtak nézni.


Köszönetnyilvánítás:

-dicséretet érdemelnek azok a színészek és egyetemisták akik munkájukkal felejthetetlen élményt nyújtottak nekünk
-dicséretet érdemelnek az alaposan befűtött vasúti kiskocsik, látszik mennyire figyelmesek voltak a gyerekekhez, és szüleikhez is!
-külön dicséret az időjárásnak amiért lehetővé tette számunkra a szabadtéri programot...
(nagyon izgultam, mert esőt mondtak mára)

Dicséretet azért írtam köszön(jük)öm helyett, mert már lassan az elcsépelt szavak közé tartozik...
Dicséretes Miskolc város igyekezete, színvonalas programjaiért, turista csalogatásaiért.
( nem vagyok elfogult, pedig lehetnék...)
Jó volt tudni, hogy nem csak mi tettünk meg hosszú utat, hogy személyesen is találkozzunk a mikulással, voltak akik Pécsről!!! érkeztek, hogy táthassák a műsort.

Megérte a hosszú utat!

Mi biztosan megyünk még!
:)

Találkozzunk jövőre, ugyanitt!