Rohan az idő...

Egy picit elszomorodtam, mikor jobban belegondoltam, hogy megint búcsúztatnunk kell egy évet.

Eltelt egy év???

Na, nem mintha panaszkodnék az idei évre és annak tartalmasságára, a rohanó napok, évek okozzák aktuális szomorúságomat.
Úgy érzem soha nincs elég időm mindenre, túl sokat várok el magamtól...
Visszasírom a lányokkal töltött előző éveket, amikor még olyan picik voltak...
-Hol van az már?
Mára önálló nagylányok lettek, akik betöltötték a negyedik évüket, és ha így rohan az idő maholnap arról kell beszámolnom, hogy már az ötödiken is túl vagyunk.
Na, de ennyire azért nem rohanjunk!
Ha tehetném, egy kicsit megállítanám az időt...!
Legtöbbször az idő múlása okozza szomorúságomat, főleg mióta anya lettem...
(gondolom más is így van ezzel)
Minden percüket szeretném a lányokkal együtt tölteni, de tudom, hogy ezt nem tehetem.
Örültem is annak, hogy novembertől itthon lehettek velem.
(remélem a másik oldal is így gondolná, ha valaki megkérdezné őket)


Ebben az évben sok szép közös élményben lehetett részünk.
-voltak utazások,
(igaz, hogy az ország különböző városaiban, de nekünk ez tökéletesen megfelelt)
-volt nyaralás, élményfürdős és vízparti is egyaránt
(életükbe először idén "úsztak" a lányok a Balaton vizében, ami nagyon bejött nekik)
-szórakoztató ipar közül megemlíteném a mozit, cirkuszt, vidámparkot és különböző állatokkal kapcsolatos helyeket.
-születésnaposok ünnepléséből is bőven kivehettük részünket
( nagyszerű szülinapi "bulikon" vehettünk részt, tarthattunk meg)
-családunk létszáma tavasszal két fővel gyarapodott, igaz, csak egy hónapig élvezhettük egymás társaságát
(két gyönyörű nyuszit nevelgettek, "babusgathattak" a lányok)
-kisebb, szinte említésre se méltó betegségeken vagyunk túl
( mint mindenki akinek gyermeke van)
-részese lehettem életem első anyák-napi köszöntőjén az óvodában
(még most is beleborzongok amikor visszagondolok arra, hogy egyszerre ketten rohantak felém
szinte versenyt futva egymással, hogy átadják kis virágukat és belebújva ölembe puszilgattak, engem, az édesanyát)
- volt sok színezés, gyurmázás, festés,
( különböző kreatív programokat találtam ki, amivel próbáltam lekötni a lányokat, több-kevesebb sikerrel...)

Ma is festés mellett döntöttek a lányok( most ez az új hobbijuk)


Ennyi jutott hirtelen az eszembe, amivel az idei évet összegezni tudnám.

Ezzel a pár sorral búcsúzom, ami nekem olyan sokat jelent a "borúsabb" napokon.

Ami volt, azt nem lehet újrakezdeni,
ami elmúlt, nem lehet visszahozni.
Ilyesmi csak egyszer fordul elő az életben.
De vannak más élmények,
amelyek legalább annyit érnek,
csak épp mások...