Szülinapra készülünk...

Születésnapra vagyunk hivatalosak, de mivel délután 3 órára kell megérkeznünk, délelőttre valami programot kellett csinálnom a lányoknak.
A hűtő belső tartalmának rendezgetése (takarítása) közben ráakadtam még egy zacskó (maradék) mézeskalács tésztára.
Ez az!
Nagy sikerük volt a mézeskalács mécsestartóknak karácsonykor, ezért most Hannának készítünk belőle egy "igazi" születésnaposat.
A maradékból pedig a babakonyhába is gyárthatjuk a tortákat és sütiket
(amiket "szerencsére" nem kell megennünk)

Rutinos mézeskalács-díszítő lányaim pikk-pakk rádobálták a tésztákat
(amit, az alkalomhoz illően válogattunk ki)

Míg sültek a "finomságok" megkezdődött szenvedésük...

-Anya! mikor megyünk már?

(be voltak sózva, annyira mehetnékük volt...a születésnapra...)
Mivel időnk még így is akadt bőven indulásig, nekiláttak saját szórakoztatásukhoz.
Lucám kényelmesen a földön fekve hangosan olvasta Boribon sorozat valamelyik kötetét.
Zsófikám a konyhában a földön ülve "ollózott" ( nem kis szemét kupacot almozva maga köré, amit szerencsére nem nekem kellett felszedegetnem)

Öltözékükkel kapcsolatba volt egy kisebb összezörrenésünk a lányokkal, mert nehezen értették meg, hogy hiába szülinapra mennek, nem a legszebb ruhájukat kellene felvenni...
Nem mintha nem szeretném azt, hogy csinosak legyenek, de mivel ez egy kreatív (nem hagyományos) buli és(egyébként is!!!) ismerem a lányaimat.
(tuti, hogy a ruhájukba törlik a kezüket)
Mielőtt elindultunk volna azért a fiókból előkerestem köténykéjüket, amiben sütni szoktak.
???
Igen! Néha teszek egy-egy próbát a sütés elsajátítására!
Ja, és van 3! féle süti amit nagyon jól tudok elkészíteni. (egyenlőre csak ennyi)
:)
A születésnapi parti a belváros szívében volt, ahová némi dugó elkerülésével és 5 perc késéssel érkeztünk meg.
A lányok eleinte félszegen bújtak hozzánk, de mikor meglátták a rengeteg szebbnél szebb "csajos" formájú gipsz figurát, semmi másra nem vágytak jobban, minthogy nekivessék magukat az alkotás élményének.

Mi, szülők addig egy kávé mellett élvezhettük a "gyerekmentességünket"
Mivel semmi nem tart örökké, a festésnek is egyszer véget kellett vetni (gyerekeim nagy bánatára)
Büszkén mutogatták alkotásukat a lányok...

Festés közben biztos alaposan megéhezhettek a gyerekek, mert a megérkező pizzát egymás ellen
ették.
Jó volt nézni ennyi "jó-étvágyú" gyerkőcöt egy rakáson (csordaszellem működött)
Néhány levezető kör után következett az est fénypontja ( a vendég gyerekek szemében )
a születésnapi torta.
A torta amivel hasonlóval már egyszer találkoztam, és amit szintén ügyesebb kezű anyuka sütött, most Ági készítette el Hannának a Barbie-s tortát.
Le a kalappal a torta előtt (és Ági előtt is...) aki nem akármivel varázsolta el a kislányok szívét...
Egymást túlkiabálva tartották tányérkájukat, hogy minél előbb megkostolhassák az édes csodát.

Az ajándékok átadása is nagyon ötletesen volt "kitalálva"
Hanna nagyon belevaló kis(nagy)lány aki nem illetődött meg azon sem, hogy egy kis játék formájában juthat hozzá a neki szánt ajándékokhoz.
Ajándékosztás után kezdődhetett az "önfeledt" szórakozás, amit néhányan labdázással táncolással, szaladgálással, célbadobással töltöttek.

Hét órára alaposan elfáradtak a lányok (ennyit számít, hogy kimaradt egy alvásuk délután)
de tele élménnyel és munkájuk "gyümölcsével indultunk haza.

Nagyon jól éreztük magunkat!
Nem győzöm elégszer ismételni magam...

Nagyon boldog születésnapot kívánunk "kicsi" Hanna, egészségben, boldogságban!

Itthon a lányok egész este a gipszfigurákkal játszottak, amit éjszakára még kénytelen kellett megengednem, hogy az ágyukba maguk mellé fektessenek...