Szerencsére jól ismerjük a lányainkat és éjszakára a feldíszített karácsonyfa égői jelzőfényként szolgáltak nekik, mutatva az utat hálószobánk irányába...
Szomjasak voltak... és pisilniük is kellett ezért egymást kísérve, plüssállatkáikkal kezükbe félálomba vonultak szobánkba...
Egy hangos megjegyzést se tettek a csillogó, villogó, illatozó karácsonyfára, miközben visszaterelgettem őket szobájuk felé.
Miután ismételten ágyba bújtam, Gáborral nem tudtuk mire vélni "szótlanságukat" a máskor egyébként cserfes lányainknak...
Reggel halk suttogásra ébredtünk fel...
Mikor már annyira össze tudtuk szedni magunkat, hogy meg is mozduljunk az ágyban, ébredésünket kihasználva kezdtek csacsogni a lányok...
Nagyon boldogok voltak már a karácsonyfa puszta látványától is, semmihez nem hasonlítható mosolyokat kaptunk már korán reggel, így kezdődött a napunk...
Zsófia büszkén mutatta a karácsonyfát,
-anya, nézd meg milyen gyönyörű!!!
Ezzel, egy laza kézmozdulattal megigazított egy angyalkát a fán miközben még azt is hozzátette:
-anya, ezt rosszul tettétek fel!
???
Luca ekkor édesen megjegyezte, hogy Ő látta ám, éjszaka a karácsonyfát, csak nem tudta sokat nézni...
A szívem szakadt bele, ekkora önmegtartóztatás láttán egy 4 éves gyerektől, hogy miért nem tört ki belőle ott és akkor egy örömkiáltás! (vagy valami!!!)
Lelkiismeret-furdalásom van, hogy vajon ez a mi hibánk...?
- miért tettem úgy mintha ott se lenne a karácsonyfa éjszaka?
- miért nem vettük a "fáradságot" és kezdtük (folytattuk) volna a napunkat akár hajnalban?
Nagyon tanulságos volt számomra az idei karácsony!
Már MOST tudom jövőre mit,- hogyan fogok másképp csinálni!
Szerencsére a lányokon semmilyen csalódottság nem látszott, nekik minden úgy volt jó ahogy volt...
Nagyon nem részletezem az ünnepi ebédet, lényeg hogy azt is sikerült elszúrnom!
Ez nem az én napom volt!
Nálunk az ajándékok a délutáni alvás után kerülnek csak a fa alá (akkor jön a Jézuska)
(jövőre ez is változni fog)
Izgatottságukba a lányok nem is tudtak elaludni, de rendesek voltak és legalább csendben feküdtek a szobájukban.
(nem csoda hogy elmaradt a délutáni alvás)
Nem szerettük volna sokáig váratni őket, ezért miután felöltöztek ( némi apai segédlettel) addig a Jézuska (én) már rázta is csengőjét.
Megadva a jelet a szobájukban izgatottan várakozó lányoknak.
Az ajándékok látványára a fa alatt, mind a két lány teljesen megilletődött.
(nem ilyen reagálásra számítottunk)
A lányok mentségére legyen, ők sem számítottak ajándékokra, mert magatartásuk miatt gyakran kellett figyelmeztetni őket.
( miszerint csak a jó gyerekeknek ad ajándékot a Jézuska)
Legalább van önkritikájuk!
:)
Némi noszogatás kellet nekik az ajándékuk felbontásához.
(amibe a végén egészen jól belejöttek)
A csomagolással sokat nem bajlódtam, köszönet a "szuperjó" csomagolóanyagomnak, amit egyszerűen csak meg kellett kötnöm,(furoshiki) se ragasztó se semmi...
Újrahasznosítjuk a felhasznált csomagolóanyagot a lányokkal (MAJD!)
Leginkább "közös" ajándékokat kaptak (amivel tudnak majd szépen együtt játszani)
Persze egy-egy személyre-szabott apróság is került a fa alá, könyvek és társasjátékok közé.
Az est további része játékkal telt mindannyiunk számára.
Gábor száját hagyta el néha (na jó, picit sokszor) egy-egy sóhaj, ekkor egymásra néztünk és csak nevettünk...
:)
Mind a ketten tudtuk, szavak nélkül is hogy az elmaradt halászlé után sóhajtozik...
Társaságomat csak rövidke ideig kellett mellőzniük, amíg elkészítettem a vacsorát:
- harcsapaprikást túrós csuszával
Finom lett.
(vacsora közben a lányok többször is megdicsérték)
Halászlé utáni vágyunkat még ez se (semmi) csillapíthatta...
Ilyenre sikeredett kis családunk szentestéje 2009-ben.
:)
Volt csengő szó, ének, szeretet,
minden ami egy szentestén fontos lehet.
Mi négyen már egy család vagyunk,
csak nekünk, nincs már családunk...
Boldog békés karácsonyt mindenkinek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése