Mikor Gábor napközben váratlanul hazaállított, egy cseppet sem lepődött meg (na jó egy kicsit csak) azon, hogy a földön üldögélve talált engem több tucatnyi, apró darabokra szabdalt gurigával, amiből éppen különböző virágmotívumokkal próbáltam minden talpalatnyi helyet beborítani.
Nem aggódott, még a zárt-osztály gondolata se fordult meg a fejébe,(legalábbis nekem azt mondta) de azért rákérdezett alkotásom tárgyára, mert lássuk be, Ő nem az a fajta vizuális típus.
Miközben én kiselőadást tartottam agyament ötletemről, többször félbeszakította mondandómat különböző kérdéseivel, mire a végén csak annyit mondtam neki, hogy -majd meglátod!
Pár hónappal korábban:Fejembe vettem, hogy a hálószoba puritán egyszerűségét feldobom valamivel, ami új külsőt kölcsönöz számára. Különféle magazinokba epekedve nézegettem a nagy virágmintás tapétákba csomagolt szobákat, de valahogy egyiket se tudtam beleképzeli hálószobánkba. Bevallom több hétvégét töltöttünk barkácsáruházak tapétaosztályán, és akadt is 1-2 ami megdobogtatta a szívem, de mégis lemondtam róla, mert éreztem, hogy ez nem az amire én vágyom. Amilyen gyorsan jött ez a kényszeres átalakítási gondolat, olyan gyorsan ment is a fejemből családom nagy örömére, mert már kezdték nehezen-viselni ezeket a hétvégi "kirándulásokat" de valahol sikerült egy kapcsolót égve-hagynom, mert tudat alatt ott motoszkált a fejemben. És ahogy az lenni szokott, egy szép napon a kreatív cuccaim rendezgetésénél, miközben a WC-papírgurigákat próbáltam egy helyre összegyűjteni, jött az a bizonyos szikra, ami olyan sebesen pattant ki a fejemből, hogy akár fel is kiálthattam volna- Heuréka! Lázas munkám eredménye pár óra alatt összeállt, bár a festés még sokáig váratott magára, de a végeredményt elnézve megért minden alvás-nélkül eltöltött percet...
Elkészítéséről néhány mondatban:
-felhasználtam mindenféle gurigát, legyen az ragasztókról, törlőpapírokról megmaradt különböző nagyságút
-ragasztópisztollyal rögzítettem
-a méretre vágást ollóval, különböző méretekben készítettem, volt olyan guriga amit csak félbe, de akadt olyan is amit 4 vagy több darabra szabdaltam fel
-miután összeragasztottam mindet, azután festettem csak ki (metál- csillogó arany, akrilfestékkel)
- végül, apró pici szögeket vertem a falba és erre akasztottam fel a "képemet"
Nagyon mutatós darab lett, csak azt sajnálom, hogy nem tudom a fotókkal visszaadni az eredeti színváltoztatós színét, ami minden nézetből más-és más arcát mutatja a gurigaképemnek.
Kreatív a család, ez látszik abból, hogy a lányok is vérszemet kaptak a helyes kis virágok láttán és követelték maguknak az apróbb darabokat, szobájuk falára.
Azokat nem adtam, de készítettem nekik is hasonló virágokat azzal a különbséggel, hogy itt a ragasztást megelőzte a festés, mert nem tudtam volna utólag az apróbb réseket befesteni úgy, hogy rendesen fedjenek. Náluk, nagyon csajosra, vidámra vettem a figurát, megbolondítva az egészet egy kis csillámmal, ami utólag belegondolva remek döntésnek bizonyult a zsűri megnyeréséhez, kárpótlására és végül, de nem utolsó sorban a látvány fokozására. Ezek a tarkabarka, vidám, tavaszváró virágok nem a szobájuk falát díszítik, hanem az ablakban, a napsugarak fogadására kaptak helyet. Damilra kötöztem fel a virágokat és rögzítettem a karnis rúdjához. A vidám végeredmény azóta nagy kedvenc lett, amikor egy kis szellő (vagy gyerekkéz) meglibbenti a virágokat, és pörögve, forogva csillogó táncukba kezdenek...
Ui:
Miért nem lepődök meg azon mikor a barátaink beállítanak hozzánk, kezükben egy szatyornyi gurigával, talán túlságosan is jól ismernek?
Azon se lepődök meg amikor a gyerekek óvodai jelénél, a kabátok mellett lóg becsomagolva az a rengeteg guriga, amit nekem küldenek...
-rám is fér, mert terveim még vannak!
További guriga munkáinkat itt is megtalálhatjátok!
