Vasárnap kivettem egy szabadnapot, amit inkább kényszerpihenőnek lehetne nevezni...
Sikerült nekem is elkapnom, valami kórságot....
A közérzetem pocsék!
Minden rosszban, van valami jó?
Tényleg, nézőpont kérdése...
Ha, úgy állok hozzá a megközelítéséhez, hogy nem nekem kellett a vasárnapi ebédet
-előkészítenem,
-megfőznöm,
-elmosogatni és elpakolni...
...hanem Gábornak, akkor mindenképpen jó!
Ebéd után felállni az asztaltól és lefeküdni...(kicsit tévét nézni és aludni)
Miközben apuka terelgeti a lányokat a saját szobájuk felé...
Ez a része is jóóó!
:)
Nagyon nem is emlékszem olyan esetre amikor ezt megtettem volna...
Jó volt kicsit pihenni, igaz sok erőm nem lett volna körülöttük ugrálni...
A fejem volt az egyedüli testrészem ami nem fájt.
Még jó, hogy sok izom nincs benne (meg más se nagyon)
:)
Az egész napi lustálkodás megtette hatását, estére már jobban lettem .
(nem tudtam titkolni, látták rajtam, pedig milyen jó lett volna egy kicsit még szimulálni)
Mivel a lányok is jobban érezték magukat, estére egy kis kézműves terápiát kezdtünk el...
-bemelegítésként a pár napi kihagyás miatt
Persze, még mindig a Valentin napi szívek vannak soron...
Ennek Zsófi nagyon örül, mert ez a jele az oviban, Luca viszont kezdi unni a sok szívecskét, helyette sokkal szívesebben festene napocskát...
Minden szentnek maga felé hajlik a keze...
Lucának kénytelen voltam megígérni,
hogy nyári dekorációként, viszont napocskákkal fogjuk teleaggatni a házat!
-addig, majdcsak kitalálok valamit...
Megint, a jól bevált kartonlapot használtam alapként, ebből lettek kivágva a különböző nagyságú,-formájú szívek.
Direkt nem egyformákat szerettem volna rajzolni, aminek az lett a vége, hogy Zsófikám az egyiknél megjegyezte
-milyen béna ez a szív!
???
:)
Ő már csak tudja! (szívspecialista)
Nagyon hamar befestették a ceruzára kötözött szivacs segítségével, ösztönzőleg hatott, hogy utána következik a csillogózás.
(ha van kedvük)
-Persze, hogy volt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése