Kézműves tábor

Már több mint egy hete , hogy a lányok idei első táborozásán is túl vagyunk, de írni ezidáig még idő hiányában nem tudtam róla.
/nem is tudom, hogy lesz ez, egész nyáron/

Írni tulajdonképpen sokat nem is tudnék, mert tömören, röviden lehetne jellemezni a kézművességgel töltött egy hetet, amit a lányok CSÚCSSZUPER jelzővel illettek.

Az, gondolom senkinek nem újdonság, hogy magam is szívesen alkotok, kézműveskedek a gyerekekkel, de az más, amikor nem az anyával, hanem többedmagunkkal történik az alkotás.
Az önkifejezés ilyen tábori formája nekem is nagyon kedvemre való lenne, és bizony sokszor irigykedtem is a lányokra, a jobbnál jobb programok miatt.

Kriszta aki maga is blogger, ráadásul kétgyermekes anyuka, aki hihetetlen türelemmel, lelkesedéssel, mosolyogva vezette a szentendrei tábort. Nagyon magasra tette a mércét, mert ezt már elég nehéz felülmúlni, nemcsak nekem, hanem a többi tábornak is.
Eredetileg tervbe lett volna még véve a tavalyi hercegnőtábor is, de a lányoknak, akik a kismesterek tábor előtt még nagyon lelkesen álltak hozzá, valamiért elment a kedvük tőle.
Talán ezen a döntésükön én lepődtem meg a legjobban, mert szó sincs arról, hogy kevésbé szeretnék a különböző hercegnős meséket, és még csak azt se hallottam a szájukból, hogy az olyan "babás" lenne, egyszerűen csak alkotni szeretnének.
Vagy mégis nőttek, komolyodnak, érnek?


mindenesetre egyenlőre itthon táborozunk, amit egyaránt mindannyian élvezünk, jaj, csak az a fránya házimunka ne lenne...

Kriszta!
A képekért külön köszönet, na és a picurkákért is, amiket azóta is használunk!

A picurkákra ígérem, hamarosan visszatérek...