2011. november 29., kedd

Elegem van!

Hetek óta egyik betegséget követi a másik. Azt hiszem leginkább engem sújtott a leghosszabb ágyhoz-kötöttség, amivel szépen lassan megbirkóztam...
Már -már azt gondoltam, hogy végre elérkezik egy programokban gazdag hétvége, mivel nagyon hiányzott egy kis kimozdulás az eseménytelen hétköznapokból, ám mint mostanában mindig, most is egy váratlan betegség húzta keresztül a számításainkat...
Zsófikámnál kezdődött péntek este egy kis hasfájás, majd hányás, ami egész éjszakánkat meghatározta. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy "csak" felülről ürült szervezete, így örökbefogadva egy kis-tálat, egészen tűrhetővé váltak az ébren töltött órák. Mivel lázzal nem, csak hőemelkedéssel kellett még küzdenünk a kiszáradás melletti harcban, így egy kissé el is bizonytalanodtam, hogy valóban vírushoz van szerencsénk és nem egy erősebb gyomorrontáshoz, amit viszont semmi sem igazolt volna. Ha vírus, akkor azt mind két gyereknek el kell kapni a sokéves tapasztalat szerint, ám Lucánál, nyomaiban sem lehetett semmilyen betegségre utaló jelet, sőt! Ő volt az, aki órákon keresztül lelkesen asszisztált nekem az adventi koszorú elkészítésében, amit a tavalyihoz hasonlóan, az idén is mézeskalácsból sütöttünk meg.
Nem nagy lelkesedéssel, de még azt is megértette, hogy hétfőn egyedül fog oviba menni, mert Zsófi igaz addigra már sokkal jobban, de elég gyengének bizonyult, hogy ráhúzzon a pihenésre még egy napot. Nem szépítem a dolgokat, mert nagyon nincs is mit, a lényeg, hogy a hétfői óvoda is meghiúsult Luca számára, egészen pontosan a hajnali hányása miatt, majd reggeltől nekem is sikerül csatlakoznom a fogadj örökbe egy /ágy/tálat, nagyon is kihagyható, hétvégi programjához. Lucán enyhébb formában jött, míg nálam szerénynek tűnik még a lakodalmas kutya említése is... Szegény Zsófikám, apjával felváltva töltötte be a kedvesnővér szerepet, amit profi módon láttak el mind a ketten, becsületükre váljék!
Most már megmaradunk és úgy tűnik, hogy a kör Gábor megfertőzése előtt be is zárult.
Most már csak egy halom mosnivaló vár rám mielőtt összekaparom magamat annyira, hogy a lányok iskolaérettségi tesztjének eredményét az óvónők személyesen mondhassák el, az egy hete megbeszélt időpontban.

4 megjegyzés:

  1. Óóóó szegények! Örülök, hogy túl vagytok rajta.

    VálaszTörlés
  2. Drága Móni! Sajnálom, hogy újabb betegséghullám söpört végig a házatokban.A játszóház megnyitóján még nyoma sem volt annak, hogy valami készülődik..
    Ha éttermet nyitottunk volna most aggódnék, hogy miattunk történt de a gipszek nem okoznak ilyen tüneteket. Kitartás és jobbulást, sok grapefruit levet igyatok.

    Puszi
    Ági

    VálaszTörlés
  3. MJ: Most már szerencsére minden jobb!!! :)))

    Ági:Sajnos mostanában nagyon ránk-jár a rúd, de remélem ez volt az idei év utolsó betegsége, ami átment rajtunk...
    A gipsztől viszont még nincs csömörünk, így abból bármennyi jöhetne! :)

    VálaszTörlés
  4. jaj, jobbulást (hosszú távra),

    és köszönöm a nálam tett részvétteli látogatásod,
    aranyos vagy:)

    és nagyon szép a legfelső fotó:))

    VálaszTörlés

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails