2011. március 13., vasárnap

Rózsaszínben látom a világot

és remélem, hogy ez sokáig így is marad!
Emlékszem, régen gyerekkoromból azokra idősödő nőkre /40 felettiek :) / hogy mennyire megszólták azokat a kortársaikat, akik dacolva a kor és kilók számával, bátran viselték ezeket a kislányoknak titulált színeket.
Szerencsére ma már egy olyan korban élünk , ahol többek között ezen lepődünk meg legkevésbé...
Nálam sem volt ez mindig így! Valahogy a lányok születésével jött és szépen észrevétlenül lopta be magát a pink és annak árnyalatai, szívünkbe, változtatta, formálta az ízlésünket...
Bizony, itt jön a többes szám, mert a családunk egyetlen férfitagja is megkedvelte /elfogadta/ és alkalomadtán büszkén viseli is eme színű ruhadarabokat, -amibe egyébként nagyon férfiasan hat!
Leggyakrabban, tavasszal és nyáron szeretem magam körbevenni ezekkel a vidám,
-na jó, legyen,- kislányos, babás színekkel, mert vidámságot hoznak az életembe, elfeledem a koromat /lásd fent/ és mert egyébként is jól mutatnak a napbarnított bőrön...
-bár, ha jobban belegondolok, akkor az első rózsaszín "szerelmem" jócskán a lányok érkezése előtt volt, ami tényleg a színe miatt keltette fel az érdeklődésemet, mert a piros változata nálunk azóta sem /csak ritkán/ kapható.
/kép lent/
Ez a fajta vonzalmam az illat iránt a mai napig kitart/ott/, mert egyike kedvenc parfümömnek...
Amolyan régimódi nőnek tartom magam, aki próbál haladni a kor különböző vívmányaival /lásd blogírás/ de nem tartom fontosnak, hogy a legújabb mobilom legyen amit a piacra dobnak a szolgáltatók és az érintőképernyő sem hoz lázba.
Hosszú évek óta nyúzom szegény telefonomat, ami 2 hete kezdi megadni magát, egyre több bosszúságot okozva nekem vele...
Gábor kb fél évente tesz kísérletet arra, hogy lecseréli egy modernebb, jobb telefonra a régit, de én hajthatatlan voltam és nem engedtem a csábításnak, igaz azt is megjegyeztem nagy mérgembe egy kritikus napon, hogy -nekem ezután egy rózsaszín telefon kell!- mert soha nem találtam, láttam meg -a konyhapulton/se/- meg a táskámba/se/- meg sehol /se/ meg egyébként is...
Már többször is leírtam, hogy mi nem vagyunk amolyan ajándékozós típusok, a szeretetet, szerelmet, ajándékok és alkalmak nélkül is érezettjük a szürke hétköznapokon is egymással, ezért nem újdonság számomra, hogy nincsenek meglepi karácsonyi ajándékok és parfümök, amik egyébként is december /és egyéb ünnepnapok/ elején szoktak elfogyni rendszerint és nem várhat karácsonyig /vagy az adott alkalomig/ az utánpótlás...

Most, mégis rózsaszínben látom a világot és erre minden okom meg van!

Boldognak érzem magam, hogy ilyen családom van, és az égiek ezeket az embereket rendelték körém...

Ajándékot kaptam! -a /számomra/ nem megszokott módon.
Születésnapom van és, hogy -neve is legyen a gyereknek- mondhatni úgy, hogy minden vágyam teljesült!
2in1!
Kaptam egy ilyen csodát, amit diszkréten a fülem mögé helyezve ... -nem, nem hívok fel senkit- hanem illatpermetbe öltöztetem "hab"testemet!
:)

-de ha már a telefonálásnál tartok, akkor erről se feledkezhetek meg, hogy ne mutassam meg, amire remélem ismét évekig hű társamként tekinthetek, mert gondolom, pár év múlva sem lesz ciki, pink telefonnal járkálni...
:)

végezetül, jelen és a múlt egyben...


Tudom, hogy a jelenleg trónbitorló szájfényemmel jól kijönnek majd egymással a táskám mélyén, mert hiszen- rózsaszínben látom én a világot...
:D

2011. március 6., vasárnap

Több is veszett Mohácsnál...















Elbúcsúztattuk a telet immáron másodszorra, tehát Mi minden tőlünk telhetőt megtettünk a téltemetéséhez.
Egészen Mohácsig utaztunk, ezért a nem mindennapi élményért amit több, tőlünk kívülálló ok miatt is különösen emlékezetessé tette a Busójárást...

Télbúcsúztató veszteséglistánk az alábbiak szerint állítottuk fel:

- 9 kabát, 2 mellény + pulcsi, és egy rakás fejfedő, ami a szálló pernye (lyuk) martaléka lett
-ebédünk fénypontját 11 db párizsis zsemle biztosította előételként, majd a fenséges menüt lángossal folytattuk, és az egészet forró teával, illetve borral leöblítve , megspékelve némi hószállingózással, sikeresen zártunk le.
Mohács összes éttermét sikertelenül bejárva az óriási tömegre való tekintettel, alaposan elfáradtunk.

Azt gondolom senki sem vitatja, hogy ettől kicsit más elképzelésünk volt a mai nappal kapcsolatban...

Mohácsi Busójárás


-és ezért összesen 460 km autóztunk...

2011. március 5., szombat

Csak azért is...

elraktuk a szánkókat, majd elővettük, leporoltuk a bicikliket, mert igenis tavasz van!!!
A biztonság kedvéért azért még holnap megadjuk a módját és elbúcsúztatjuk a telet, az idén utoljára...


Luca


A kicsiket (mármint a macskákat) folyamatosan kerülgetni kellett...
Még az "öreg" macskák érdeklődését is felkeltettük annyira, hogy kíváncsiságuk kicsalogatta őket az utcára
Matti(ka) fedőneve Matilda
Ezen a képen Fülöp mintha sejtene valamilyen Zsófi veszélyt...


Ma először szálltak idén vízre a tavunkra vadkacsák, ők a legjobb meteorológusok...
kettő a sok közül

2011. február 27., vasárnap

Az új házörzőink...






még a macskák érdeklődését is felkeltették.
Gyerekbarát és a fogyasztása is minimális...
Aggódósabb gazdiknak póráz is ajánlott!
:D
összesen 3 guriga és némi fonal szükségeltetik megteremtéséhez.
Ja, ez kettőhöz értendő!!!
Hogy honnan az ötlet, hát innen!

2011. február 26., szombat

Gurigából falikép, avagy miért érdemes gyűjteni









Mikor Gábor napközben váratlanul hazaállított, egy cseppet sem lepődött meg (na jó egy kicsit csak) azon, hogy a földön üldögélve talált engem több tucatnyi, apró darabokra szabdalt gurigával, amiből éppen különböző virágmotívumokkal próbáltam minden talpalatnyi helyet beborítani.
Nem aggódott, még a zárt-osztály gondolata se fordult meg a fejébe,(legalábbis nekem azt mondta) de azért rákérdezett alkotásom tárgyára, mert lássuk be, Ő nem az a fajta vizuális típus.
Miközben én kiselőadást tartottam agyament ötletemről, többször félbeszakította mondandómat különböző kérdéseivel, mire a végén csak annyit mondtam neki, hogy -majd meglátod!

Pár hónappal korábban:
Fejembe vettem, hogy a hálószoba puritán egyszerűségét feldobom valamivel, ami új külsőt kölcsönöz számára. Különféle magazinokba epekedve nézegettem a nagy virágmintás tapétákba csomagolt szobákat, de valahogy egyiket se tudtam beleképzeli hálószobánkba. Bevallom több hétvégét töltöttünk barkácsáruházak tapétaosztályán, és akadt is 1-2 ami megdobogtatta a szívem, de mégis lemondtam róla, mert éreztem, hogy ez nem az amire én vágyom. Amilyen gyorsan jött ez a kényszeres átalakítási gondolat, olyan gyorsan ment is a fejemből családom nagy örömére, mert már kezdték nehezen-viselni ezeket a hétvégi "kirándulásokat" de valahol sikerült egy kapcsolót égve-hagynom, mert tudat alatt ott motoszkált a fejemben. És ahogy az lenni szokott, egy szép napon a kreatív cuccaim rendezgetésénél, miközben a WC-papírgurigákat próbáltam egy helyre összegyűjteni, jött az a bizonyos szikra, ami olyan sebesen pattant ki a fejemből, hogy akár fel is kiálthattam volna- Heuréka!

Lázas munkám eredménye pár óra alatt összeállt, bár a festés még sokáig váratott magára, de a végeredményt elnézve megért minden alvás-nélkül eltöltött percet...

Elkészítéséről néhány mondatban:
-felhasználtam mindenféle gurigát, legyen az ragasztókról, törlőpapírokról megmaradt különböző nagyságút
-ragasztópisztollyal rögzítettem
-a méretre vágást ollóval, különböző méretekben készítettem, volt olyan guriga amit csak félbe, de akadt olyan is amit 4 vagy több darabra szabdaltam fel
-miután összeragasztottam mindet, azután festettem csak ki (metál- csillogó arany, akrilfestékkel)
- végül, apró pici szögeket vertem a falba és erre akasztottam fel a "képemet"


Nagyon mutatós darab lett, csak azt sajnálom, hogy nem tudom a fotókkal visszaadni az eredeti színváltoztatós színét, ami minden nézetből más-és más arcát mutatja a gurigaképemnek.

Kreatív a család, ez látszik abból, hogy a lányok is vérszemet kaptak a helyes kis virágok láttán és követelték maguknak az apróbb darabokat, szobájuk falára.
Azokat nem adtam, de készítettem nekik is hasonló virágokat azzal a különbséggel, hogy itt a ragasztást megelőzte a festés, mert nem tudtam volna utólag az apróbb réseket befesteni úgy, hogy rendesen fedjenek. Náluk, nagyon csajosra, vidámra vettem a figurát, megbolondítva az egészet egy kis csillámmal, ami utólag belegondolva remek döntésnek bizonyult a zsűri megnyeréséhez, kárpótlására és végül, de nem utolsó sorban a látvány fokozására. Ezek a tarkabarka, vidám, tavaszváró virágok nem a szobájuk falát díszítik, hanem az ablakban, a napsugarak fogadására kaptak helyet. Damilra kötöztem fel a virágokat és rögzítettem a karnis rúdjához. A vidám végeredmény azóta nagy kedvenc lett, amikor egy kis szellő (vagy gyerekkéz) meglibbenti a virágokat, és pörögve, forogva csillogó táncukba kezdenek...






Ui:
Miért nem lepődök meg azon mikor a barátaink beállítanak hozzánk, kezükben egy szatyornyi gurigával, talán túlságosan is jól ismernek?
Azon se lepődök meg amikor a gyerekek óvodai jelénél, a kabátok mellett lóg becsomagolva az a rengeteg guriga, amit nekem küldenek...
-rám is fér, mert terveim még vannak!

További guriga munkáinkat itt is megtalálhatjátok!

2011. február 25., péntek

Sapka, sál



amire mindenkinek szüksége van ebben a kutya időben...
Modelljeink: Fülcsi (fedőneve Fülöp) és Rozsdi.
Ezt a merényletet a lányok követték el ellenük.
Aki zöld kötött sálban rohangáló macskával találkozik az utcán, ne lepődjön meg!
:D

2011. február 24., csütörtök

Dobozolás

Ki ne emlékezne Tóték dobozolására amit Örkény István oly fantasztikusan, humorral tele megírt kisregényében olvastunk.
Nekem, már fiatalabb koromban is egyik kedvenc olvasmányom volt, mintha a sorsom önbeteljesedése miatt kötődtem volna jövendőbeli életemhez, Tóthékhoz.
A név kötelez?

Tóthék napjainkban ...






LinkWithin

Related Posts with Thumbnails