2012. december 9., vasárnap

Behavazva



Ráadásul, nem is akármivel, hanem cukor-hópihékkel.
Most majd dugdoshatom  a család elől, hogy az iskolai karácsonyi ünnepségre készülő  sütemények dekorálására is maradjon...
Ennivalóak, már most imádom.


2012. december 7., péntek

Picinke madáretető/nk

Még ősszel újítottuk fel ezt  a helyes kis madáretetőt, amit nem mellékesen az egyik nagyon kedves ismerősünktől kaptunk teraszunkra.
Igaz, volt már több évben is etetésre kialakított hely a kert hátsó végében lévő hatalmas fákon, de sajnos eredménytelenül, mert  a madarak bizony, valamilyen rejtélyes okból, messzire elkerülték...
Az idén is már lassan feladtuk a reményt, hogy valaha fogunk tudni madarakat etetni, olyan sokáig árválkodott a nyúlketrec felett felakszatva, a dugig megrakott, vidámszínű, csalogató éléskamra.
Ma végre,  gondolom a havazásnak  köszönhetően,  megérkeztek első vendégeink is. Kissé még bizalmatlanul csipegettek, de remélem, hogy a későbbiekben felbátorodva, több tucatnyi vendéggel is büszkélkedhetünk...
upsz, most lebuktam!

2012. december 6., csütörtök

Jégmécseseink...

-ilyen gyönyörűségesek lettek.




Mire felöltöztünk a mécsesgyújtáshoz,  hatalmas  hóesés lett... 

-holnap újrapróbálkozunk.

Jégmécses

Már megint egy mécsestartó. Lehet, hogy másnak,  kezd .már egy kissé unalmas lenni.
Sajnos nem tehetek róla, én nagyon szeretem, főleg ebben az időszakban... 
Ráadásul az elkészítése kézügyességet sem igényel.
Ilyenkor nagyon sajnálom, hogy a lányok iskolában vannak és nélkülük kezdtem bele. Sebaj, remélem az estére várható végeredmény, kárpótlást nyújt majd számukra.
Tűz és jég...

Reggel, miután befejeztem az ásványvizes flakonok darabolását, rengeteg  leesett hulladékom maradt.
Máskor, rendes körülmények között, ezek a felesleges darabok mennek a kukába.
Most is így lett volna, de szerencsére már olyan felfokozott karácsonyi hangulatba kerültem, hogy minden a dekorációkról szól körülöttem...
A megvilágosodás, talán annak köszönhető, hogy az ablaknál ültem és a havas tájra láttam, talán annak, ahogy a napsugarak beragyogták. Nem tudom. Ekkor  már eszembe jutott  Zsófikám  jégkirálynős jelmeze...
-amin a flakonok, tökéletes jeges hatást keltettek.


Több se kellett, jól rátekertem a kupakokat, és egy kanna víz társaságában kivonultam a teraszra, hogy elkészítsem ezeket a jégmécseseket.
Gyermeki izgalommal várom a fejleményeket.
Tudom, fehér mécsesek lettek volna a legjobbak, de sajnos a cementezéshez az összeset felhasználtuk, így,  most beérjük ezzel az illatosított változattal is.

2012. december 5., szerda

Mi mindent megtettünk


a Mikulás fogadásához. Pontosabban a lányok készülődtek, de nagyon.
Lelkesek és izgatottak voltak, kíváncsi leszek mikor alszanak végre el, ebben a túlpörgött állapotban...
-mert én már legszívesebben, most lefeküdnék.
Emlékszem, volt már rá példa pár évvel ezelőtt, hogy nem bírtuk őket kivárni, és a reggeli ébresztő előtt, szerencsére még időben sikerült becsempészni a csomagokat. Most ilyen elő sem fordulhat, mert az édességet rejtő zsákocskák elhelyezése mellett, össze kell szedni a kívánságlistájukban megírt levelüket is.
Enni, inni az éjszaka közepén biztosan nem fogok de Iza, tuti nagyon boldog lesz, a rendkívüli bundás-kenyér jutalomfalatkáknak...
-mondjuk a teát lehet, hogy még bevállalom.

A háztartásunkban található legkisebb csizmákkal készültek

és a legnagyobb szarvassal
ment a bohóckodás
Kíváncsi leszek, hogy meddig, ugyanis az édességek mellett, számukra egy-egy  levélkével is készültem, vagyis nem én, hanem a mindent látó és halló Mikulás...

2012. december 3., hétfő

Kandallózzunk be!

Azt hiszem, minden szülő rémálma, napközben a tanárnénitől hívást fogadni.
Azt hiszem, azzal se vagyok egyedül, hogy abban a pár század másodperceben míg a telefont remegő kézzel a fülünkhöz emeljük, biztos, hogy nem pozitív gondolatok cikáznak fejünkben, gyermekünkkel kapcsolatban.
Azt hiszem, egy hetet ennél jobban is lehet kezdeni...
-de, nem!
Nálunk, ma pont ez a helyzet állt fenn.
A riasztás Luca miatt szólt, majd 5 perccel később a helyszínre érve, már két sírós, hányástól maszatos leányzó látványa fogadott...
Szerencsére most már jobban vannak.
Őszintén,  nem is tudom, hogy mi lehetett a probléma. Hiszen reggel, még két jókedvű, vidám, egészségesen csacsogó leányzó intett búcsút, most meg...
- hálát  adok annak a több liternyi teának, amit eddig legalább elfogyasztottak. 
Azt, már régebben megfigyeltem a lányoknál, hogy amikor betegek, valami oknál fogva, jobban igénylik az otthonadó melegséget. 
Emlékszem, még beszélni is alig tudtak, de azt már érthetően tudtunkra adták, hogy a fűtés, ezen módját is szeretnék igénybe venni, ami azóta, ilyen formában, szállóige lett...
- kandallózzunk be!
Így, a rengeteg tűzifa és tea mellett, nem csoda ha ilyen képek is készülnek a véletlennek köszönhetően.
Nekünk szerencsénkre, mert ez az apró bogárka bearanyozta a napunkat, ám szegény katicának már koránt sem lehetett ilyen szerencsés ez a találkozás.


Ezen a poháron találtunk rá, kétlem, hogy a tél elől menekült ide.


Mondjuk, jobb mint a 4 évvel ezelőtt "kiolvasztott" hibernált darazsunk, amivel  Zsófikám közelebbi, ám, annál felejthetetlenebb kapcsolatot kötött...

2012. december 2., vasárnap

Az első gyertya


-amit ma meggyújtottunk. Annyira hihetetlen, hogy már csak 3 hét és megint nyakunkon a karácsony. Na, nem mintha nem örülnék neki, mert nagyon is szeretem az ünnepi készülődést. Csupán, csak arról van szó, hogy az idén  semmi sem úgy lesz, mint azt már évek óta megszoktuk. Ez jó.
Jó, mert számomra nagy kihívás az új menüsor megtervezése és kivitelezése, csakúgy mit a ház ünneplőbe öltöztetése, amin már szerencsére túl is vagyok.
Jó, mert idén a lányok is  már nagyok, így egyenrangú félként vesznek majd részt a fa díszítésben, nekünk pedig nem kell hajnalba nyúlóan lábujjhegyen lépkedve  fát öltöztetni.
7 évente megújulunk...
Ez mennyire igaz. Számunkra a 7 év, nem csak lányaink életkorát mutatja, hanem azt az időpontot is, amikor az első közös karácsonyfánkat megvettük és miattuk feldíszítettük.
Idén, minden más lesz, mert már nagyok...
-és ez olyan jó!




2012. december 1., szombat

Adventi naptárunk


az idén több változáson is ment keresztül, ami nem véletlen.
Ugyanis ebben az évben, minden szempontból szeretnénk szakítani az eddig kialakított karácsonyi szokásainktól.
Így, első sorban, most a naptárak elhelyezése tér el az eddig megszokottaktól.
Azt nem mondanám, hogy zavarta a nappali hangulatát, de ha már lányaimnak készült, akkor az ő birodalmuk dísze legyen...
Ezért az idei adventi naptárak elkészítésénél is elsődleges szempont volt a hozzájuk legközelebb álló színvilág kialakítása.


- hát persze, hogy csak és kizárólag rózsaszínben gondolkodhattam.



  

Mivel eddig még nem mutattam képet a nyár gyerekszoba felújításról, most se fogok de legalább így végre  megmutathatom a kedven polcrészleteimet.


kíváncsi macskáink


és, no nem maga a fogtündér, de az a bizonyos dobozka, őreivel.


Jaj, el ne felejtsem! Az idén is készült az évek-óta bevált, gurigás naptárból összesen 48 darab, természetesen az iskolába...
-amiből sorsolás alapján, ma bontják ki az elsőt.


A tiétek elkészült már?

2012. november 27., kedd

Formabontó adventi koszorú

Nem mindennapi, az biztos, de a miénk...


A tojástartókból készített függeszték után, egyértelműnek tűnt számomra, idei adventi koszorúnk kinézete.
Az elmúlt évek alatt volt már mindenféle.
Amennyiben a múlt évek alatt elkészített előforduló asztaldíszeinket veszem számításba, az idén már semmiképpen sem mézeskalácsban gondolkodtam, valami egészen újat terveztem.
Ha jobban belegondolok, szerintem semmi kivetnivaló nem található télvíz idején a rózsákban, ha az évek óta folyamatosan változó adventi koszorú trendjét  is számba-veszem...
-lássuk be, a lepkékkel és a madártollakkal díszített koszorúk, ráadásul a változó különböző szín-irányzat mellett, az enyém is az elfogadható kategóriába tartozik.
Semmi csiricsáré, szalag, csak gyöngy, és papír...
-természetesen!

Tűzvédelmi szempontból, meg oly mindegy, hogy miből készítjük  el asztali díszünket,
a lényeg, hogy számunkra tetszetős darab kerüljön ki kezeink alól!

Égő gyertyát SOHA nem hagyunk felügyelet nélkül...
- ezt már a 7 éves lányaim is kívülről fújják, csak úgy mint a gyertyákat.

2012. november 25., vasárnap

Rózsa függeszték- tojástartóból / karácsonyra

Szintén tojástartóból készítettem ezt a rózsacsokrot, amit első sorban a közelgő karácsonyi ráhangolódás ihletett meg.
Ez a különleges függeszték, nem mellesleg, Zsófikám tanítónénijének készült névnapja alkalmából.


Munkáim java részét talán túlságosan is kritikus szemmel nézem, éppen ezért nem is mutatok meg itt minden darabot, de ezt most bátran felvállalom, mert az aranyozás és a fehér antikolt részeknek köszönhetően, különleges porcelán hatásúak lettek a papírvirágok.

Sürgősen kell, hogy magamnak is készítsek egy ilyet...
-vagy kettőt,

-vagy valami hasonlót!

2012. november 22., csütörtök

Még mindig PETon mécseseknél tartunk...

-kibővítve a már meglévő készletet, mert egyszerűen nem tudunk leállni.
Most már sokkal nyitottabb szemmel járunk a házban. Minden különleges formára azonnal lecsapunk, így került sor a lányok karácsonyi képkeret öntő formájára és az egyik, valaha szappanokat tartó, szívecskés műanyag dobozára...


Viszont azt hiszem, hogy a sima ásványvizes palackok alja, amennyiben kicsit spórolósabban bánunk a cementtel lábazatig töltve fantasztikus virágalakzatot ad. Ezeket a virág formájú mécseseket még nyári dekorációnak is könnyen el tudom képzelni egy nyári, szabadban megterített asztal, hangulatának fokozására. 

És végül, jelenlegi kedvencem az aranyra antikolt cementmécses.


2012. november 20., kedd

PETon mécsestartók



Vészesen közeledik a karácsony. Mivel évről-évre bevett szokás nálunk a mécsestartók készítése, és ismételni se szeretném önmagunkat, ezért az idei ajándék mécsestartókat, gipszből álmodtam meg.
És, ha már az álmoknál tartunk, akkor a címe is megvolt már a fejemben., mint
- Gipsz faktor...
De, mivel a kiszemelt barkácsáruházban egy fehér holló, értsd nagyon készséges eladóval hozott össze a sors, rekord idő alatt hagytam magam rábeszélni a cementre, amit szerinte pont nekem, erre a célra találtak ki. Mivel az ára nagyon baráti,  jóval olcsóbb is mint a gipsz egyedül, csak a mennyisége ijesztett meg. A házunk kész, sehol egy talpalatnyi betonozásra váró terület, mi a csudát fogok kezdeni* 25 kiló cementtel, ezen agyaltam egész úton, hazáig.
Persze, hogy elég izgatottak voltunk, és azonnal ki is szerettük volna próbálni.

A már előre elkészített, kivágott palackok és mécsesek gyorsan előkerültek, miközben a cement is simára keverődött.
Öntés-mécses, öntés-mécses, majd megint öntés, és megint mécses ...
Pár perc alatt, el is készültek ezek a különleges mécsestartók.
Eleinte kicsit aggódtam, hogy a mécsesek milyen módon jönnek majd ki a már megkötött cementből, de félelmem alaptalannak bizonyult, ugyanis,

- pár óra múlva, ahogy száradt a víz, és a légbuborékok, feldobták mécseseinket a cement tetejére
- a mécsesek helye ekkor már megmaradt, így csak biztonsági okokból nyomkodtam vissza
- száradásuk, gyorsabb volt a vártnál, röpke 24 óra alatt megkötöttek
- ráadásul, a PET palackok sima falának, oldalának köszönhetően, szép, fényes felület is kaptam


Szerintem nagy sikere lesz a PETonból készült mécsestartóinknak...
-és, nem csak az iskolában megrendezett adventi vásáron!






* most már tudom!
- rengeteg a lehetőség, csak az idő kevés hozzá...

FOLYTATTUK! 
-mert nem lehet megunni.

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails