A hét gondolata

Altair játékot indított bloggereknek, részletekért  ide katt!
Ez egy kötetlen, szórakoztató játék, bárki bármikor csatlakozhat a hét gondolatához, ami ez esetben a hobbiról szól, tehát erről fogok írni, én is.

Jelenlegi, hobbimnak tartott tevékenységeim boncolgatása előtt viszont, egy kicsit visszamennék a múltba.
Gyerekként, úgy nőttem fel, hogy édesanyám  kezében gyakran láttam horgoló, illetve kötőtűt szabadidejében.
Akkor, valahogy nekem természetes volt, hogy álomszép kötött ruhákban járhattam, talán pont ezért eszembe sem jutott, az elmúlás, hogy majd valamikor, bánni fogom ezt a fajta hiányosságot...
Ma már persze teljesen másképp vélekedek a kötés-horgolásról, de mint mindenhez, ehhez is  fel kellett nőnöm, meg kellett érnem.
Nem tudok horgolni, nem tanultam meg kötni, bár kötni, kötöttem az utóbbi időben ,- igaz új kapcsolatokat, meg cipőfűzőt, -de ez nem az, amire hobbi szinten vágyom.

Sokáig volt nagy szenvedélyem kert híján a különböző cserepes dísznövények szaporítása, majd jött egy újabb  korszak az életemben, mikor elhatároztam, hogy festő leszek.
Na jó, nem gondoltam én ezt véresen komolyan, de nulla előképzettség mellett, jó volt látni kezeim alól kikerült remekműveket, amik egyébként a mai napig színfoltját képezik a ház különböző rejtett részeinek.
A lányok megszületése után, viszont nem csak az addig féltve őrzött több száz virágaim jutottak mostohasorsra, hanem az addig használt festőállványom is egyre porosabb, mellőzött lett...
Akkoriban, már maga a - hobbi- gondolata is teljesen ismeretlenül, idegenül csengett fülemnek a két apróság mellett.

Lányaim növekedésével, akarva,- akaratlanul cseppentem bele a kézművességbe, amit természetesen festéssel kezdtünk el...

Rájöttem, hogy ami nekik is jó, az nekem is jó vagy még-jobb mert kikapcsol olyankor az agyam, és levezetve a bennem felgyülemlő napi feszültséget, feltöltenek az alkotással töltött, egyre hosszabbodó időszakok órák. Mára, már eljutottunk arra a szintre, amikor kimondottan igénylik, sőt maguktól kérik a kézműves elfoglaltságot. Gondolom, nekik is egyfajta napi feszültség levezetéseként szolgálnak ezen időszakok, ami külön jó dolog, mert ilyenkor együtt vagyunk, jókat beszélgetünk, jobban odafigyelünk egymásra. Természetesen magán akcióim is szoktak lenni, vannak technikák amit a lányok nélkül szívesebben készítek el, nyugiban, saját kedvtelésből, gondolataimba mélyedve. Konkrétumot most azért nem írok, mert aki nyomon-követi életünket, látja, hogy a kreatív kézművesség milyen sokszínű lehet...
Nincs kedvenc technikám, vagyis gondolom, hogy mindig az aktuális, utolsó munkám lenne az, amit ilyenkor illene megemlítenem. 
Az elmúlt évek alatt, egyre több különböző alapanyagot, festéket, kiegészítőt, szerszámot sikerült éppen ezért felhalmoznom, amik egy külön szobában kaptak helyet. Gyűjteményem rendben tartása nem mindig könnyű, néha sokkal egyszerűbb megoldás számomra, ha az ajtót bezárom, akkor legalább nem látom...

Másik, szezonálisnak mondható hobbiként, megmaradtak a virágok, kert tervezés.
Tavasztól-őszig, szívesen időzök kint a szabadban, mert nem csak munka, és testedzés de újabb kivitelezésre váró feladat is folyamatosan akad, eszembe jut, vagy egyszerűen csak kitalálok.
Gyakran játszom családom idegeivel, mivel szerintük, kedvenc szórakozásom közé tartozik a balról-jobbra, jobbról-balra történő, csoportos virágátültetés, évről-évre...
Jelenleg is nagy terveket dédelgetek, egyenlőre csak magamban.
Merek nagyot álmodni, olyat, ami látványosan megváltoztatná a kert eddig megszokott képét. Határozott elképzelésemtől, még a fizikai munka gondolata se riaszt vissza, hátráltatni pedig csak az időjárás tudna...
Közelgő favágó akciónk, nem álmaim netovábbja lesz, amiről majd itt is beszámolok, azt a kényszer, illetve a szélsőséges időjárás miatti kényszer hozza.

Jelenleg azt hiszem, hogy legújabb, nemrégiben elkezdett harmadik hobbimat  is megemlíthetem itt, amire még nagyon büszke vagyok. Nem tudom, hogy miért de valahogy évtizedek óta úgy gondoltam, hogy a konyhatündérkedés közül, a sütés nem erősségem, illetve inkább úgy fogalmaznék, hogy a legnagyobb ellenségem volt.
Alig 2-3 hónapos múlttal a hátam mögött, már rengeteg kelt-tésztás süteményreceptet kipróbáltam, kenyeret sütöttem. Gondolom ezek után, nem nehéz kitalálni a fent említett tevékenységeim közül, családom számára melyik lehet a  legnépszerűbb elfoglaltságom.

Nekem ezek a dolgok jelentik a hobbit, ami családom nélkül kikapcsol, velük közösen töltve, pedig mindannyiunkat szórakoztatnak.