Luca napja

Írhatnám azt is, hogy fergeteg partival köszöntöttük Lucát névnapja alkalmából, ami nem is lenne távol az igazságtól...
Mivel a tegnapi meglepetésbuli úgy lett beharangozva, hogy Luca napot tartunk (arról tudott Kriszti) a meghívott vendégek voltak annyira figyelmesek, hogy nem csak a születésnaposra gondoltak, hanem a kisnévnaposra is.
Zsófikám lubickolhatott Luca (névnapja) árnyékában, mert mind a ketten kaptak ajándékokat.
(erre nem számítottam, nagyon jól esett az ismeretlen ismerősöktől)

Köszönjük!

Bulihoz semmi hangulatunk nem volt,(bocsi Luca) de még így se úszhattunk meg pár névnapi köszöntést...

Már előre bejelentkeztek Lucám keresztszülei és szomszédaink is...

A délelőtt java-része a romok eltakarításával zajlott, amiben segítségünkre volt a tegnapi ünnepelt is (technikai okok miatt nálunk aludtak)
:)
Elszállításra kerültek a kölcsönkapott székek, tányérok stb
(ezeket Peti intézte)
A közösen elfogyasztott ebéd után búcsúztunk csak el tőlük...

Sajnos nem sikerült búzát szereznem, ezért az idei Luca búza vetése elmaradt...

Ne haragudj Luca, hidd el megpróbáltam...
(még Petit is megkértem, hogy nézzen szét pár helyen miközben vissza fuvarozta a székeket...)


Rövidke délutáni pihenő után folytattuk az ünneplést...

Lénának nagyon örültek a lányok.

Élvezik, hogy ők már nagyok, végre van tőlük kisebb is a társaságban...
Közben szomszédaink is befutottak...
Tarthattunk egy kis morzsa parit (annak azért nem nevezném...)

Jó társaságban repül az idő, hamarosan mindenki hazament, mi pedig végre lefekhetünk aludni, hogy kipihenjük ennek a bulizós hétvégének fáradalmait.

Soha rosszabb névnapot, kívánok neked Lucám!



Csülökre gondolni se szeretnék egy darabig!!! Ebben az évben már biztos nem!

Telt ház!

A délelőttöt próbáltam nyugodtan (már amennyire lehetett) a lányokkal tölteni...
Igyekeztünk, némi "apróságot" készíteni a születésnapos számára.

Ahogy haladt az idő, lettem egyre idegesebb...
Idő közben kiderült, hogy nem lesz elég a tepsim,
nem fogom tudni egyszerre megsütni a csülköt...
Nagyon, nem is értem miért csodálkozok ezen, hiszen 8 kg-ot kell a tepsikbe gyömöszölnöm.

-ez már ipari mennyiségnek számít!
?
A kölcsön tepsi pedig, kicsi a sütőmhöz...
:(
:(
:(

Pedig mindent olyan jól kitaláltam...!

Mára nem hagytam mást, csak a krumplinak az elkészítését, ami meg gyerekjáték...
-ha van tepsi és hely a sütőben...
-ha előre (tegnap) megsütöm a csülköt...
-késő bánat!

Miért akartam mindent frissen sütni???
Volt idő amikor elkeseredtem, de nem adtam fel!
Addig küzdöttem, pakolásztam a húsokat, krumplikat, míg minden a helyére került.
(közbe meg vért izzadtam és minden létező edényt összekoszoltam)

Végre megterítettük a lányokkal közösen az asztalokat, amit a nappaliban állítottunk fel.
A terítésből nem lehetett kihagyni őket, addig nem akartak menni aludni...
-mit tehettem volna?

Egy gyors zuhany, nem csak frissítőleg, de nyugtatólag is hatott rám...
Épp, hogy elkészültem magammal...


Jöhettek a vendégek...!

Szépen sorba megérkezett mindenki...
(előzőleg pontos cím és telefonszámmal ellátva, ha esetleg valahol elakadnak, engem hívjanak)

Mivel mindenki autóval érkezett, ezeket is feltűnésmentes helyre kellett parkírozni, ami a szomszédos utcába volt megbeszélve az egyik lakóval...
(figyeltünk a részletekre)

Minden vendég egy célból érkezett, ami pillanatok alatt összekovácsolta a titkos csapatot.

Izgatottan vártuk az ünnepelt érkezését...
A vendégeket addig a fürdőszobába tömörítettük be...valahová el kellett dugni őket...
(ez csak pár perc volt, amit bent kellett tölteniük)

Mikor megérkeztek, nem volt feltűnő Krisztinek a megterített asztal (megszokta a nagy bulikat nálunk)
A lányok rohantak volna vele megmutatni az elbújtatott vendégeket, amit gyors elterelő hadművelettel próbáltam húzni...

A szaunához hasonló fürdőszobában, izzadtak a vendégek( 22 en lihegték tele)

Megsajnáltam őket, és kinyitottam a fürdőszoba ajtót, ahol bent sötét volt...

Krisztinek feltűnt, hogy a fürdőszoba felől valami motoszkálás félét hall, de még ekkor is gyanútlanul álldogált, miközben én, még mindig próbáltam szóval tartani...

Ekkor felkapcsoltam a világítást, miközben az ünnepeltünk még mindig csak állt és nem esett le neki, hogy mi is történik körülötte...

Szépen lassan dolgozta fel az egészet...
-ismer mindenkit... (nem volt gyanús)
-ezek nem a többiek...(megszokott társaság, keresztszülők)
-mit keresnek nálunk a kolléganői???- ekkor már valami nagyon nem stimmelt nála, de még mindig nem sejtett semmit ...

És akkor mint derült égből villámcsapás kiáltották egyszerre a többiek...

-Boldog születésnapot!

Volt nagy sírás, és öröm is!

Nem részletezem tovább...

Fergetegesre sikeredett meglepetésbulinkon mindenki remekül érezte magát!

-voltak akik jégtörőnek képzelték magukat, és csobbantak a majdnem befagyott tó vizében
(kint cikáztak a mínuszok)

-akadtak akik nem szerették a levest (nem voltak levesesek, mégis 2 tányérral ettek)
???
-a zene hatására a párok is felélénkültek és ropták a táncot

-nem voltak klikkesedések (ettől kicsit tartottam)

-Jó volt!
-Jó volt!
-Jó volt!

-Jó volt a házibuli!

Az ételek is fantasztikusan sikeredtek, ezért pár szóban róluk is írnék egy keveset...

"A" leves:
kapros Bakonyi betyárleves
(tartalmas kiadós leves)

Csülök, Móni módra...
-hozzá az elmaradhatatlan lisztes krumplival és savanyúságokkal...

Majd valamikor leírom ezeknek is a receptjét, ahogy én csinálom!
(Móni módra)


De nem most!

Heti termésünk, ami lemaradt

Sütni szerettek volna a lányok.
Semmi probléma, anyuka kivett egy csomag (bolti) tésztát a hűtőből és kezdődhetett is a móka...

Hókifliket készítenek, kellő koncentrációval...

Miközben sült és hűlt az édes "csoda" addig gyertyákat készítettünk.

Újrahasznosítottunk, pár adventi naptárból (szaloncukor formájú WC papírgurigából)
ez volt az alap, erre helyeztük (gyűrtük bele) a sárga és narancs nejlonszatyorból kivágott csíkokat...

Egy gyertya ami maximálisan tűz és gyerekbiztos...

Az "ügy" érdekében,- kegyes hazugság...

mert, meglepetésbulira készülünk Zsófikám keresztanyjának a születésnapjára.

Többeknek megfordult a fejébe, hogy nem vagyok teljesen normális, mikor ekkora terhet veszek a nyakamba.

Még a lányok "családi körben" megtartott születésnapján megbeszéltük Petivel (Zsófi keresztapja)
a meglepetésbulit, aminek mi házunk lesz a színtere.
A szülinapi menüsor sikerére való tekintettel, Peti szerette volna ha megismétlem önmagam, azaz a menüt...

Tehát, várunk 23 vendéget+ 4 fő ha szerény kis családunkat is beleszámítjuk, akkor akárhogy is osztok szorzok 27 főre kell főznöm...
(nyithatnék egy vendéglőt is)
:)

A délelőtti piaci nagy-bevásárlást Gábor oldotta meg egyedül.
Óriási csomagokkal megrakodva érkezett haza, aminek a szortírozása rám várt délután.
(addig amíg a lányok alszanak)
Soha ilyen gyorsan nem készültem el a pakolással és a főzéssel...
Minden nagyon flottul ment...

Gyorsan feltettem a levest főzni,
-közben egy másik lábasban sütöttem a hájat...
-és a csülköt is sikerült bepácolnom, mire a lányok felébredtek...

Nem fáradtam el, ami már csak azért is érdekes, mert reggel óta nem volt megállásom...

Titka a titokban rejtőzik...

Hihetetlen mennyi erőt adott, hogy meglepetést készítek elő!
Nem éreztem kényszernek, mert önszántamból vállaltam be egy olyan embernek akit szeretek, fontos nekem!
Próbáltam kitalálni (belegondolni) hogyan fog reagálni, ha kiderül számára merényletünk.
Közben pedig folyamatosan vigyorogtam magamban, biztos voltam a sikerünkben.

(én nem szeretem a meglepetéseket, ne is próbálkozzon senki)


Kölcsön asztalokkal, székekkel, tányérokkal és evőeszközökkel felkészülve várjuk a nagy napot!

Krisztinek még csak egy hét múlva lesz a szülinapja, amit egy kicsit előre hoztuk, némi füllentéssel...

Áldozatunk, úgy tudja, hogy Lucának a névnapjára csődítettem össze megint a keresztszülőket...

Gyanútlanul belesétál a csapdánkba...
-ha, ha , már alig várom!

Izgulok, azért én is hogy minden jól sikerüljön...
-legfőképp a kajával ne lőjek mellé...

A vendégek közül csak egy közös ismerősünk van, a többiek ismeretlenek számunkra, de aki Krisztit szereti, mi is szívesen látjuk!

A lányoknak felhívtuk a figyelmét hogy készüljenek fel arra,
hogy nagyon sokan leszünk a házban és alig fogunk elférni...
(na, ez tetszett nekik nagyon)

Jelenleg még én se tudom elképzelni mit jelent egy légtérben 27 ember a házunkban...

De hamarosan kiderül!

Hóember

Mai projektünk hóember készítés volt.
Muszáj minden nap valami elfoglaltságot kitalálni a lányok számára, különben kölcsönösen egymás agyára mennek...

Szalvéta hóembert készítettünk.
Az alapját előre megrajzoltam, be (szilikon) ragasztóztam, erre nyomkodták fel az apró darabokra tépkedett szalvétát...

-szemek és gombok, fekete borsból lettek ráragasztva,
- majd jöhetett az orr és kalap, amit az adventi naptárból hasznosítottunk újra...

Sokkal hamarabb elkészültek a munkával a lányok, mint gondoltam volna...
Nem volt kihívás számukra, de egy kis lazításnak jó volt...

(legalább addig nem veszekedtek)

Mikulásvonat

Először miskolci barátainktól hallottunk a mikulásvonat létezéséről, majd rá pár hétre ismételten a (Nemzeti vágtán) került szóba, amikor a városokat népszerűsítő pavilonok között gyűjtögettük a prospektusokat.
Már akkor elhatároztam, hogy utána járok az egésznek és ha elérkezik az idő, akkor személyesen megyünk el meglátogatni magát, a mikulást...
( akkor még olyan távolinak tűnt az egész)

Körülbelül egy hónapja kezdtem jobban figyelgetni a vonatindulást, egyeztetni Gáborral a megfelelő időpontot.
Választásunk december 7.-re esett, tehát mikulás után egy nappal jött el az utazásunk ideje.
Most, hogy a lányok itthon vannak (ez már a harmadik hete) nem tűnik elcsépeltnek, unalmasnak a mikulásozás.
(pénteken az óvodai ünnepségből is kimaradtak, kárpótlást számukra a cirkuszi mikulás nyújtott egy-egy szaloncukor fejében, majd a "házi" mikulás következett)
Délelőtt útra-kerekedtünk, és mire delet ütött az óra, már egy hangulatos kis étteremben ültünk Miskolcon, ami a Diósgyőri vár szomszédságába található.
( ez volt legközelebb a kis vonathoz)
Ebédünk elfogyasztása után egy gyors (be)öltözés következett még az étterem parkolójában, felkészülve a hidegben töltendő pár órára...

Nagyon színvonalasan voltak a vagonok(kocsik) kívül-belül feldíszítve, ami előtt nem tudtam megállni, hogy egypár képet ne készítsek csemetéinkről.
Nekem, mint született Miskolcinak, nem újdonság Lillafüred lenyűgöző szépsége, most mégis ámulatba ejtett a gyönyörűen feldíszített "végállomás".
Utunk során krampuszaink szórakoztatták a gyerekeket
( minden kocsinak saját krampusza volt, akik végig mellettünk maradtak, segítettek, terelgettek)
Énekes, táncos előadással fogadtak minket "mikulásországban" ahol nem váratott minket sokáig a "nagyszakállú" sem.
Izgatott gyerekzsivaj töltötte be a teret mikor felhangzott a jól ismert -
-HO-ho-ho -hO!- és valódi "nagyságában" megjelent télapó!
Olyan szerencsés helyzetben voltunk, hogy a mi "csoportunknak" jutott az a megtiszteltetés, amint elsőként nézhetjük meg, mikulás" játékkészítő gépét"
Ezután "körforgásban" haladtunk, meséről,-mesére...
Megismerhettük Óz a nagy varázsló meséjét, ami nagyon felkeltette lányaim érdeklődését
-eddig túl kicsinek (bocsi lányok!) tartottam őket hozzá...
Találkozhattak Micimackóval és barátaival...
-természetesen, Süsüt se szeretném kihagyni a felsorolásból...
Ezek a rövidke előadások annyira lekötötték a gyerekek figyelmét, hogy szinte elrepült az idő amit kint a szabadban kellett eltöltenünk.
Habár alaposan fel voltunk öltözve, én egy idő után azon vettem észre magam, hogy fázom...
Az előadások pont olyan hosszúak voltak, amit a gyerekek minden gond nélkül FIGYELMESEN végig tudtak nézni.


Köszönetnyilvánítás:

-dicséretet érdemelnek azok a színészek és egyetemisták akik munkájukkal felejthetetlen élményt nyújtottak nekünk
-dicséretet érdemelnek az alaposan befűtött vasúti kiskocsik, látszik mennyire figyelmesek voltak a gyerekekhez, és szüleikhez is!
-külön dicséret az időjárásnak amiért lehetővé tette számunkra a szabadtéri programot...
(nagyon izgultam, mert esőt mondtak mára)

Dicséretet azért írtam köszön(jük)öm helyett, mert már lassan az elcsépelt szavak közé tartozik...
Dicséretes Miskolc város igyekezete, színvonalas programjaiért, turista csalogatásaiért.
( nem vagyok elfogult, pedig lehetnék...)
Jó volt tudni, hogy nem csak mi tettünk meg hosszú utat, hogy személyesen is találkozzunk a mikulással, voltak akik Pécsről!!! érkeztek, hogy táthassák a műsort.

Megérte a hosszú utat!

Mi biztosan megyünk még!
:)

Találkozzunk jövőre, ugyanitt!

Télapó itt van...

Mozgalmas nap van a hátunk mögött.
Délelőtt cirkuszba mentünk... ahol kivel találkoztunk?
-a télapóval!

(a cirkusz egyébként csalódás volt a lányok részére, mert nem voltak lovak és oroszlánok)
Tudtam, hogy "húzós" lesz a napunk, hiszen jegyünket a cirkuszba már egy hónapja megvettük,
este pedig személyesen is tiszteletét teszi nálunk a nagy szakállú Télapó.
(aki nem más, mint Zsófikám keresztapja, Peti)

Érkezését izgatottan várták, de rengeteg kétség is volt bennük, vajon elég jó gyerekek voltak ahhoz, hogy ajándékot (csokit) is hozzon nekik...

Nagy volt a riadalom amikor bekopogott az ajtón.
Eleinte szégyellősen bújtak apjuk menedéket nyújtó karjába, majd szépen lassan feloldódtak, addig-amíg már egy mesét is közösen olvastak a télapóval (abból a könyvből amit nekik hozott)
Ígéretet tettek neki, hogy kevesebbet fognak veszekedni, és mindig szófogadó gyerekek lesznek...
Nagy volt lányaink öröme ennyi édesség láttán, hiszen nálunk ritka " csemege" a csokoládé.
Este elalvás előtt boldogan elevenítettük fel a mikulással folytatott beszélgetésüket.

Azóta,csak figyelmeztetnem kell télapónak tett ígéretükre...

-Jó hogy itt voltál Télapó!!!

(remélem, hogy nem csak három napig fog tartani ez a csoda)

A fürdőkád és én...

-köszönő viszonyban vagyunk egymással...
Nem a higiéniám miatt, hanem mert a zuhanyozáson kívül mostanában
( több mint 4 éve) nincs időm a kádban nyugodtan kinyújtózni a forró vízben és egy picit élvezni a csendet...

Elfáradtam!
Most már ez a második hete, hogy a lányok velem vannak itthon betegség megelőzés céljából
( és valahonnan mégis összeszedtek egy kisebb náthát...)

Nehéz feladat minden napra kitalálni nekik valami szórakoztató, kreatív tevékenységet úgy, hogy:
-mellette a háztartást se hanyagoljam el ( mosás, vasalás, takarítás)
-főtt étel is kerüljön az asztalra...
- esténként (az éppen aktuális) beteg gyerek mellet virrasztani...

Kora este, mivel Gábor is itthon volt (már) elhatároztam, soha jobb pillanat egy kellemes fürdéshez.
Gyorsan beugrottam a forró vízbe (nehogy valami kifogás miatt lemondjam)

Amint a kádban üldögéltem, szépen észrevétlenül mindenki megjelent körülöttem, sanda pillantásokat vetve rám...
-és ilyen szépen (de nem észrevétlenül) azon vettem észre magam, hogy négyen ülünk a kádban.

Egy darabig még velük maradtam, de természetesen ki volt aki leghamarabb szállt ki???
-hát én!

-ki szeretett volna egyedül fürdeni?

-Én!!!
(addig amíg ők még legalább 20 percig viháncoltak a kádban, közben leadták megrendelésüket a vacsorához)

Vacsoránk elfogyasztásának helyszínét is (földön ülve, piknikezve) a lányok választották ki.
- nekünk( kiszolgáló személyzetnek ) nem ez a legkényelmesebb póz, de a kedvükért eleget tettünk kérésüknek...
Tavaly télen volt két hét, amikor csak így voltak hajlandóak enni lányaink, remélem ez most nem fog eddig tartani...

És a fürdés?....-azóta is álom!
...és egy jó könyv is!

mézeskalács és az angyalok...

Hétfőn kezdtük el idei első mézeskalácssütésünket.
A lányok már elég régóta nyaggatnak sütés utáni vágyukkal...
-Anyaaaa!- süssünk sütit, de olyat amit formákból kell kinyomni...

Mivel a sütéssel eléggé hadilábon állok, csak biztos "bevált" alapanyagokból
( előfordul az is hogy receptekből) dolgozok...

Nekünk jól beváltak a tante fanny hűtött tésztái ezért már évek óta ezt használom
( de csak és kizárólag a karácsonyt megelőző időszakban)
Adott volt a tészta és a lányokkal délutáni "unaloműzőnek" szántuk a sütést...
Akadt némi probléma a tészta kinyújtását illetően, de ezt a "kis" nézeteltérést,
egy kiszámolóval sikerült megoldanunk...

A lányok kedvükre válogattak a különböző formák között, mikor eszembe jutott a Nemzeti vágtán vásárolt lovas kinyomóforma.
Gyorsan megkerestem
( mert még ezalatt az elmúlt fél év alatt nem volt időm a többi forma mellé csomagolnom)
természetesen ebből is kerekedett egy kisebb vita, hogy melyik gyerek használja előbb...
Problémájuk megoldásában most a döntést rájuk bíztam, aminek hamar meg is lett az eredménye...
-a formából a tésztát nem tudtuk kivenni ( pedig jó minőségűnek látszott)
így hamar rá is untak a lovacskás sütik gyártására...
Miután az első adag sütit kisütöttem, továbbra nem volt izgalmas számunkra a sütés
(helyette inkább a remekművüket fogyasztották) természetesen rám maradt a befejezése és a "romok" elpakolása a sütésüknek...

Azért örülnék annak ( lehet öreg fejjel is) ha legalább az egyik lányom tudna sütni, ha már az anyja (én) nem tud.
Mindenesetre úgy néz ki, hogy ebből biztosan nem fognak tudni megélni :)

Én is "dolgozom az Ügyön" és próbálom fejleszteni "tudásomat"
( sütés-ügyben) ezért...
Sokszor ámulattal olvasom különböző gasztroblogok sütiremekeit és fut össze a nyál a számban, milyen jó is lenne megkóstolni... (pedig egyáltalán nem is vagyok édes szájú)
-de képtelennek érzem magam akár egy muffin elkészítéséhez is...
-nem hogy egy kelt tésztához...
Már azon is gondolkoztam, hogy miért nincs bennem ez a sütés iránti vágy...
-mi lehet az oka???
-miért van az, hogy hamarabb megfőzök akár egy 20 fős vendégségnek (akár 2-3 fogást) mint sütnék egy tepsi süti "valamit"
-azért, mert nem szeretem???
-azért, mert enni jobban szeretek???
-azért, mert soha nem szok(unk)tam nassolni???
-azért, mert otthon is ezt láttam, én ezt "hoztam magammal???


Viszont, már azt se tartom kizártnak, hogy a lányokkal egyszerre fogunk (pár év múlva)
ráérezni a sütés örömére.

Nem szeretném siettetni az időt...

-addig is "végszükség esetén" nekünk, marad a cukrászda...!

-És még egy kép amint nem bírták kivárni az illatozó és sülő munkájukat, addig egy-egy piskótát rágcsáltak "unalmukban"

Az angyalok befejezése is itt!

lepke csalogató

Már elég régóta tervezem, hogy a lányok ágya fölött lévő baldachint, lepkékkel díszítem fel.
Tegnap (végre) hosszú idő után, sikerült kimennem a virágpiacra, míg Gábor a lányokkal múlatta az időt otthon.
Siketült beszereznem a hiányzó kellékeket, ami még a karácsonyi dekorációhoz szükségeltetik...
Már a sokadik árust, kis üzletet hagytam magam mögött, amikor komolyan elgondolkoztam azon hogy most megkeresem a számomra ideális lepkéket.
Nem kellett sokat keresgélnem a kínálatból...
-csodálatos színvilágban pompázó lepkéket vettem (potom összegért) és még egy pár méhecskét is sikerült beszerezni "szárnyas gyűjteményembe"
Hazaérve a lányok először nekem, majd az apróságokat rejtő szatyroknak estek...
( hiányoztam nekik, pedig 2 órát voltam "csak" távol)
Sikerült lányaimnak bearanyozni ezekkel az apróságokkal az est hátralévő részét.
Boldogan néztük Gáborral amint játszanak, beszélgetnek egymással a lepkék...

Mivel este már nem volt energiám nekiállni "felszerelni" a lepkéket, megígértem a lányoknak hogy holnap közösen díszítjük fel szobájukat...
( még a kocsonya befejezése is várt rám, amit dél óta főztem, ez a szezon első főzete)

Reggel nem kellett kétszer említenem nekik a lepkéket...
-tudták mi a dolguk, szépen óvatosan szétválogatták elosztották egymás között és kezdődhetett is a díszítés

Az eredmény nekem nagyon tetszik, kíváncsi leszek Gábor véleményére is...
(a lepkékből viszont vehettem volna többet is...)

Egy pár méhecskét megpróbáltak a lányok befesteni, hogy ne legyenek olyan egyhangúak "csíkosak"
Most, még várjuk hogy megszáradjanak, utána azonnal repülhetnek a helyükre.

És hogy az idei kocsonya milyen lett???
-olyan mint a többi...
-FINOM!!!!