Paparazzi

Illatozó papírvirágok...

Jó(hó)-ból is megárt a sok!


A szombati időjárás leginkább csak arra volt jó, hogy az ember véletlenül se tegye ki a lábát a meleg lakásból...
Kétségtelen, hogy front volt, mert a lányoknak semmi nem volt jó, több volt a hiszti, veszekedés köztük, mint egy normális szó...
Szerettem volna lefoglalni őket, de az eddig bevált módszerek is sikertelenek bizonyultak
(olvasás, társasjáték, színezés, stb...)
Idegeim kezdték felmondani a szolgálatot, ezért egy kis regenerálódásra bevonultam a fürdőszobába, ahonnan bő negyedóra múlva,(megnyugodva) frissen, újult erővel, vettem kezembe az irányítást.
Kényelmesen, némán, rakosgattam a kis-asztalra, különböző színű kereppapírokat, ami hamarosan felkeltette a lányok érdeklődését!

-Hurrá, elértem a célom!

-Anya, mit fogunk csinálni?- kérdezgették izgatottan
-virágot!-ez elég tömör válasz volt ahhoz, hogy még-jobban érdekelje őket a
-hogyan?-mint egymás szekálása...

Mire minden kelléket az asztalra rakosgattam, a lányok már békében ültek egymás mellett és várták a feladatot .

Picit féltem a sikertelenségtől, mert eddig ilyet még nem csináltunk, én is csak egyszer morzsolgattam össze egy elhasznált szalvétát az ujjaim között, játszadozva a vékonyka papírréteggel egyik étkezésünk után, miközben az asztalt szedtem le...

A krepp papír kicsit keményebb, de majd meglátjuk mi sül ki belőle
-gondoltam magamban-

Miután kivágtam egy kb 10x10cm-es négyzet formájú darabot(ez lehet tetszőlegesen kisebb is) a papírból, azt középen az ujjaimmal megfogtam és összecsavartam, ekkor már kibontakozni látszott valami virágféleség a kezeim közül...

Ahhoz , hogy kicsit élethűbb legyen, csináltunk rá porzókat is narancs színű papírból.

kb 1 cm-es csíkot vágtam és azt kezdtük el összetekerni (sodorni)

Mikor ezzel végeztünk, ezeket a porzókat tettük bele a virág közepébe és most csavartunk meg az aljánál fogva, így kapta meg a végleges formáját, amire kötözni tudtuk a szárát..

Az alját vékony dróttal rögzítettem , ez lett a szára, erre került zöld papír amit szintén rásodortunk.

Utólag, már nagyon egyszerűnek tűnik.

Nagyon jó volt a lányoknak a finom-mozgások gyakorlására a sodrás.

Kitartóan, tele lelkesedéssel, erősen koncentrálva végezték a virágkészítés minden fázisát...

Mint minden virágnak, (még, ha művirág is) kell egy váza, amiben teljes pompáját megmutathatja.
Nálunk erre a feladatra a mostanában vásárolt kis (Ikeás) vázák lettek a legalkalmasabbak...

Mielőtt a virágokat elhelyeztük volna a vázában, feltöltöttük, cserepes-virágra való agyag golyócskákkal.
A kis lyukon majdhogynem egyesével kellet betuszkolni az agyaggolyókat, amit mind a két lány háromszor megismételt, annyira tetszett nekik ez a kis játék.

Mikor a virágok véglegesen bekerültek a vázába, már csak egy dolgunk volt hátra...

-illatot varázsoltunk rájuk, pár csepp parfüm segítségével.
Rövidke szellőztetésre is szükségünk volt, mert amikor nem figyeltünk, kicsit aktívabban nyomkodták a pumpáját a parfümös üvegcsének.

A virágos vázák is méltó helyet-kaptak, a lányok éjjeliszekrényén..., csak előtte Zsófi még egy kicsit ellenkezett Lucával (folytatták ott, ahol abbahagyták) de ezt én már nem bántam, mert elérkezett az esti fürdés ideje.

Hogyan bánjunk a férjünkkel?

Kézikönyv nőknek 1955-ből.

Ennek a kézikönyvnek az anyagát akkoriban Háztartástan /!/ órákon fiatal asszonyoknak tanították.

Jövőre újra bevezetik ezt a tantárgyat !!!!

Akik legfontosabbak számunkra...

Az apa szerepe a császármetszésnél...



Gábornak, duplán lehetett benne része...
Ő átélhette...
-Én, is csak kicsivel később...
-vagy hamarabb??? (nézőpont kérdése)







Elérzékenyülök, ha visszaemlékszem, mikor a lányaink megszülettek...

Már picivel több mint 4 éve, de máig minden pillanata élénken bennem él.

És, hogy mi az apa szerepe???

Szív küldi szívnek...

Valentin vagy anyák napi asztaldísz



Luca betegség miatt nem ment oviba, így végre kiélvezhette az egyedüli gyerek szerepét.(amiben oly kevésszer van része, domináns testvére mellett)

Minden tervemet keresztülhúzott ez a kis hőemelkedés.
Luca mellett nem takaríthattam egész nap, így kénytelen voltam egy kis munkába "befogni" őt is.
A porszívózást szívesen vállalta magára, míg én gyorsan előkészítettem az ebédet...
Kb fél óra alatt összepakoltuk a házat (látszatrendet csináltunk)
Kezdődhetett a gyerekezés.
Teljesen tanácstalan voltam, milyen nem szokványos szórakoztatásban részesítsem "egyszem" gyermekemet, mikor kezembe került a kreatív papírcsomag...

Kb 20 szál 1 cm-es piros és narancs színű szalaggal nem tudtam mihez kezdeni, mert amit a használati utasításon 1 képpel mutatnak, lehetetlenség lett volna megcsinálnunk, és annyira nem is tetszett, hogy egy papírhengert fonjunk össze belőle...

Ettől látványosabbra gondoltam, de nem tudtam, hogy mire...

Általában úgy szoktak jönni az ötletek, hogy fogdosom, forgatom az éppen aktuális darabot, hátha meglátok benne valamit, amitől beindul a fantáziám.

Most is hasonlóképpen tettem, de egy kicsit könnyebb volt a helyzetem az élénk, nem mindennapi színek miatt, ráadásul a házban itt-ott fellelhetők hasonló színű műalkotásaink és végül, de nem utolsó sorban, volt egy nagy segítségem Luca személyében...

Ültünk a szokásos kis-asztalunknál, amikor ledobtam rá az összefogott papírcsíkokat és még mindig azon törtem a fejem mihez is kezdhetnénk vele...
Ekkor Luca megszólalt -
-nézd anya, ez olyan mint a szívecske forma!-
Ez az!
Most, már célirányosan tekergettem egy darabkát, aminek kis idő múlva meg is lett az eredménye.

Lucám ügyesen(eleinte nem ment neki, de hamar belejött a pöndörgetésbe) ceruzával tekergette be két oldalról a végeit, és amikor kihúztuk a ceruzát, kunkori végeket kaptunk.
Előtte középen meghajtottam a papírszalagot ez lett az alja, és így pontosabbak lettek az arányok is.
Legyártottunk, már egy tucatot, mikor azon kezdtem el gondolkozni, miben lehetne elhelyezni a különleges szívecskéket, mert mindenképpen látványossá szerettem volna tenni ...

Így született meg a borospohár szívecskés kehely.

A pohár aljára egy teljes hosszúságú (A4-es méretű) csíkból készült a dekor.

Az a4-es hosszúságú szalagokat feleztük, de volt mikor negyedeltünk a bővebb termés érdekében.
A végén én is annyira belejöttem, hogy ceruza nélkül, az ujjaim segítségével tekergettem a miniatűr szívecskéket.

Dekorációnkból csodálatos asztaldíszt készítettünk, amiben sokáig tudunk még gyönyörködni.

Ez, anyák-napjára is jó lesz, ezért majd, biztosan elteszem.
De az is lehet, hogy addig még bővítjük jelenlegi készletünket.

Farsang az oviban.

Elérkezett végre a farsang napja nálunk is az oviban.

Nagyon várták már a lányok, bár nem tudtam lelkesedésüket megérteni, azért mert a kész jelmezeket egyben eddig még nem voltak hajlandóak felvenni.

Még tegnap este se tudtam rábeszélni a szépen előre kikészített ruhákra, ami miatt némi félsz kialakult bennem.


Reggel, majdhogynem gond nélkül öltöztek be jelmezükbe a lányok (mert ebbe mentünk oviba)
Az arcfestést is jól tűrték, igaz, hogy pillanatok alatt összemaszatolták magukat a fekete festékkel, mert állandóan piszkálták vakargatták magukat.
A füleket, csak rövidke ideig tűrték meg magukon, a farkakra meg már nem is került sor...
Remélem azért az óvónénik tudnak hatni majd rájuk, akiket elláttam egy-egy használati utasítással is a jelmezekkel kapcsolatban és a biztonság kedvéért csomagoltam egy kis sminklemosót is.
A farsangi bál, úgy mint tavaly, most is zártkörű lett (mi szülők nem vehettünk részt benne)
Délelőtt az ovi udvarán, Kiszebábot égetnek közösen a kertben a gyerekek .

Ezután kezdődik a farsangi mulatozás, amire mi szülők szívesen vittünk egy kis nassolni valót.

Bízom benne, hogy felejthetetlen lesz ez a különleges nap a lányok számára.

Az óvónénik vállalták a fényképezést, remélhetőleg jó képeket készítenek a csoportról...

Dalmata jelmez háziag

Most sikerült befejeznem a jelmezeket, nem szerettem volna elkapkodni, ezért bőven adtam időt a lányoknak a változtatás lehetőségére.


Lucánál, kb már egy hónapja sejteni lehetett, hogy dalmata lesz, amit nagyon jó ötletnek tartottam, végre nem tündér, vagy valami hasonló...

Zsófiám ragaszkodott a muskétás barbi-hoz!
???
Az milyen???
Ennek megfejtésén se kellett sokat gondolkozni...

Elkezdtem egy fehér (kicsit pecsétes) pólójukra felrajzolni textil filccel a foltokat, amikor meglátta Zsófiám,annyira tetszett neki, hogy rögtön módosított a muskétás barbiról, dalmatára.
Ez könnyen ment! -gondolhatják sokan-
A biztonság kedvéért maradt egy foltos póló, és a többit majd meglátjuk...
Lehet, hogy meggondolják még magukat egy párszor...
Próbáltam Lucával megértetni, hogy kiskutya csak úgy lehet, ha az arcára is festünk, fekete orrot és foltokat...
Ez volt a nehezebb feladat, mert soha semmilyen körülmények között nem lehet az arcát és a kezét összefestékezni...

Saját magához képest elég hamar megértette és hagyta, hogy próbafestést végezzek az arcán.

Ezzel véglegesnek tekinthető jelmezválasztása, a dalmata.



A többi szükséges kelléken a múlt héten kezdtem el dolgozni, illetve beszerezni a még hiányzókat.
Póráz a nyakba, mert egy kutya, nem kutya nélküle...

Bársonyszalaggal és (véglezárókkal) oldottam meg, amit kreatív boltba vettem, így bármikor nyaklánccá alakíthatjuk, csak a kis csengőt kell levennem róla.
A csengő szerintem cicás, de tudtam szükséges, hogy kutyául érezzék magukat a lányok...
Jól döntöttem, a lányok alig bírták kivárni, hogy felszereljem a kapcsokat, máris "élesbe" tesztelték...
-a pórázt-

A nadrág ugyanúgy készült mint a póló, textilfilccel.
(mi örököltünk 2db cicanadrágot, de akár egy régi pizsama alsó is megteszi)
Farsang után egyébként is annak szánom ezt az összeállítást.

A fülek okoztak némi fejtörést csak!
Fejpántra gondoltam, amire a füleket rögzíteni lehet, de hogyan, arról fogalmam sem volt!

Nagy volt a boldogságom, mikor az Ázsiában dalmatamintás fejpántot kaptam!

Fülek gyanánt egy fehér frottír törülközőt gondoltam, de erre már nem került sor mert kaptam egy kevéske műszőrmét ( is), ami megoldotta az összes fül és farok gondomat.

Mikor picit agyilag pihentebben tudtam leülni, hogy átgondoljam a dolgokat, addig tekertem, gyűrtem, csavartam, hajtogattam az anyagot mert, elvágni addig nem akartam (mertem) közben a fejemben is kirajzolódtak a megvalósítás lehetőségei...

Még jó, hogy megvettem a dalmatamintás fejpántot, mert bevontam dalmatamintás műszőrmével!
Ez volt a legjobb rész az egészben!

:)

Ceruzával megrajzoltam a füleket, de mielőtt kivágtam volna, hozzánéztem a gyerek fejéhez (a méret miatt 1-2 cm nem árt ráhagyni)
Ezt az első fület kivágtam és még másoltam hozzá 3 ugyanilyen méretet.
Jöhetett a ragasztópisztoly, mert varrni legalább annyira tudok mint sütni, és némi drót a garázsból...
Meghajtva a drótot a fül formájára, úgy hogy mindkét végén (drót) legalább 8-8 cm ráhagytam, kezdtem el nagyon vékonyan felszegni (a ragasztópisztollyal) az anyagot, úgy, hogy a drótot is aláraktam...

Így kaptam egy drótozott, mozgatható, formálható fülecskét, aminek a végén még mindig kiálltak a drótok...
Nálunk még az se mindegy, hogy milyen irányba állnak a fülek,(nem lóghat "csak úgy", egyszerűen) mert a lányok ragaszkodnak ahhoz, ahogy a 101 kiskutyás könyvbe látják.

A kilógó drótokkal rögzítettem kötöztem a fejpánthoz a füleket (amiket szükség esetén, egy mozdulattal le lehet venni)
A fejpántra a szőrmét úgy rögzítettem ragasztópisztollyal, hogy az eredeti anyagot nem, csak a szőrmét ragasztottam egymásra, így sérülésmentesen eltávolítható a szőrmés rész és hordható az alap fejpánt.(nálunk az is dalmatamintás, csak selyem)


A farka(ka)t is ezzel a drótos, ragasztópisztolyos technikával készítettem (itt a drótot duplán hajtottam a balesetek elkerülése végett és itt is ráhagytam egy keveset mert derékpántra kötözéséhez szükséges lehet.
Tűt, cérnát csak a kötözőpánt rögzítéséhez használtam a farkaknál, ezt nem lett volta értelme ragasztani, mert biztos, hogy nagy igénybevételnek lesznek kitéve...
Jól is gondoltam, mert ahogy felkötöttem a lányokra a "farkukat", rögtön húzgálni, tekergetni kezdték!

Zsófia a kész jelmezek láttán megállapította, hogy-
- ezek a legcsodálatosabbak a világon- és hogy-
-anya, te vagy a legügyesebb!

Kell ennél nagyobb elismerés?

És még én is elégedett vagyok az eredménnyel!

Rekord születésnap

Ez a mai nap többszörös ünnep az ismeretségi körünkben.
Gábor legnagyszerűbb barátnője is a mai napon ünnepli a születésnapját, akivel ugyanazon az évben és napon születtek.

:)

Azt, hogy hány évesek nem árulhatom el!

Isten éltessen Ica!

Gondoltunk, ma rád is sokat!
Mivel messzire sodort az élet minket egymástól, ezzel a képpel szeretnénk köszönteni.


Majdnem szomszédasszonyom, Edina is ezen a napon ünnepel.

Minden születésnaposnak jó egészséget és sok boldogságot kívánunk!

Gábor születésnapja

Nem tudom, hogy milyen szavakkal köszönthetném Gábort, a lányok és saját nevemben.
Ma, valami születésnapi köszöntőt kellene írnom, amiben jó egészséget kívánok neki (kicsit sem önző módon, hogy minél tovább lehessen velünk)
:)
Nem szeretnék nagyon ömlengős sem lenni, de milyen szavakkal lehetne köszönteni egy szuper édesapát, és társat, barátot, szerelmet és még sorolhatnám a rengeteg pozitív jelzőt...
Mint mindenkinek neki is vannak hibái, amivel együtt elfogadtam, és nem csak a jóban, hanem a rosszban is kitartottam mellette...
Sajnos sok rossz dologban volt részünk, amit most nem szeretnék részletezni, aki ismer tudja miről is regélek.
A szeretet (szerelem) sok mindent kibír, összekovácsolja az embereket, ettől lesznek ketten egy egész.

Mikor, tudjuk egymás gondolatát, minden apró rezdülését is szavak nélkül.
Mikor, tudunk együtt nevetni saját balgaságukon is a nehéz helyzetekben.
Mikor, egyenrangú társakként kezeljük egymást és nincsenek női és férfi feladatok, de vannak szerepek.
Mikor, már nem a karrier, hanem a család a fontos.
Mikor, érett fejjel közösen vállaltunk gyermekeket.
Mikor, közös feladatként éljük meg a gyereknevelést és nem teherként.
Mikor, fáradhatatlan amikor a lányairól van szó.
Mikor, a kisebbséget képviseli itthon.
Mikor, kölcsönösen figyelünk és számíthatunk egymásra.
Mikor, egyszerűen csak önmagáért szeretjük a másikat.
Mikor, nem találunk szavakat azért, mert ilyen nagyszerű társra találtunk...
Mikor, hálásak vagyunk minden jóért és rosszért, mert bölcsebbé tapasztaltabbá tett bennünket.
Mikor, még időben tudunk gondolkozni és változtatni a dolgokon addig amíg nem késő.
Mikor, tudunk bocsánatot kérni és megbocsájtani.
Mikor, ...
Mikor, órákig sorolhatnám azt a sok pozitív dolgot, amit nekünk nyújtani szokott...
Mikor,hálásak vagyunk azért mert, mellettünk van az, akit szeretünk.
Mikor, köszönjük, hogy van nekünk.
Mikor, mégegyszer ennyi, egészségben eltöltött születésnapot kívánunk.

Brownies szívecskés formában, avagy formatervezett brownies

Alszik a család, csak én nem pihenek (még)
Holnap lesz Gáborom szülinapja, neki sütök egy kis meglepetést.
:)
Eredeti tervem az volt, hogy rizskochot készítek borsodóval...
(Gábor az édesanyjától minden alkalomra ezt kérte)
Ezzel szerettem volna holnap reggel ébreszteni, de sajnos kitalálta szándékomat...

Állunk a boltban, és én nézegetem a borokat...-
-minek neked bor?-kérdezi segítőkészen G-
-főzéshez, csak azt nem tudom melyik lenne jó... -
(mégse mondhattam el mire szeretném)
-ez kell hozzá- mondta és levett a polcról egy üveg bort.
-???
- mihez?- kérdeztem vigyorogva.
-a sodóhoz!- nevette el ő is magát.
:)
Hát ennyit a meglepetésről...

Jöhetett a "b" terv, hogy akkor az újonnan beszerzett szilikonos szívecskés formába fogok valamit kitalálni...
Szívből készíteni a sütit.
(lányok szerint szülitortát)

Hááát,egyenlőre ott még nem tartok.

Mára viszont meggondoltam magam és brownies alapporból próbálom ki a formákat...
Nem szeretem a mű, előre elkészített dolgokat,
most az egyszer elnézhető nekem ez az apró kis botlás...
...mármint a cél érdekében!

Izgulok nagyon!
Az első adag már a sül, kíváncsi leszek, vajon olyan lesz amilyennek megálmodtam?
A kis formákba habzsákkal nyomtam bele a tésztamasszát
A héten újítottam be magamnak, pár sütéshez való kelléket,
így tettem szert a kinyomózsákra is.
Még jó, mert nagyban megkönnyítette a munkámat!
Lehet, hogy szeretni fogok sütni is.


:)

Valami ilyesmire gondoltam!
Most raktam be a második adagot is a sütőbe...
:)

Remélem mindennel elkészülök, mire felébrednek.
A lányoktól nem haladnék, meg a szájukat se bírják tartani, mindent kikotyognak az apjuknak, Gábornak pedig nem lenne meglepetés...

Elég lesz, ha csak holnap reggel tudják meg, mivel töltöttem a délutánomat...
És még egy külön adagot is le kell sütnöm, hogy az árulkodó illatokat tudjam mivel megmagyarázni...


Na remek, a lányok a vártnál hamarabb ébredtek fel ezért szupertitkos meglepetésem veszélyben van...
Rendesek voltak, mert amiben tudtak segítettek és megígérték hogy semmit nem árulnak el apjuknak...
Ez csak addig tartott, amíg meg nem látták az apjukat és mondták neki, hogy sok éves lesz, és hogy fogja tudni ezt a sok gyertyát elfújni...
Apjukat, míg befejeztem a merényletet ellene, átvezették az irodába, becsukott szemmel
(annak kinevezett helyiségbe)
Persze, hogy hallotta az étkezőből azokat a megjegyzéseket amiket a lányok tettek, hiába próbáltam csitítgatni őket.

-Anya, még sok gyertyát raksz?

-Anya, ez mennyire sok? (gyertya)

-Anya, holnap én adhatom oda a szülitortát?

-Apa biztosan elfog ájulni ha meglátja a sok gyertyát...ilyen és ehez hasonlókkal szórakoztattak engem, miközben majd szétvetett az ideg, mert a gyertyákat egyenként kellet beleolvasztani a tartóba, mert nem volt jó a mérete...
Annak külön örülök, hogy nem holnap reggel kell szerencsétlenkednem a gyertyák felhelyezésével, hanem még ma eszembe jutott...
Ez volt az egészben a leghosszadalmas munka...

A brownies tetejére a olvasztott csokoládét öntöttem, hogy még csokisabb legyen.
Isteni finom lett!

A lányokkal együtt izgatottan várom a holnap reggelt, amikor egy új, különleges nap köszönt ránk...

Érdekes, a lányok emlékeznek az apjuk tavalyi szülinapjára is, amikor Zsófiám a nagy tánc hevében a nappali kövén landolt és majdnem az ügyeleten kötöttünk ki...

Azért bízom benne hogy ez most nem fog megismétlődni (nem teszem be a Ricsi bohócot, és akkor nem lehet gond)

Valentin nap és farsang dekoráció

Még mindig Valentin nap és farsangnál tartunk.
Leginkább lakásdekorációkban gondolkozom, ha valamilyen alkalomról van szó...

Szeretem nézegetni a lányok keze munkáját, és ezt a legváltozatosabbá úgy tehetem, ha alkalomhoz illően díszítjük fel a házat.
Igyekszem időben kitalálni, megvalósítani terveimet, hogy minél tovább gyönyörködhessünk benne.
Az étkező és a bejárati ajtó (utcafront) szívecskés, míg a konyha rész farsangi dekorációt kapott.
2in1

Képek amik kimaradtak az elmúlt hétből.

Lassan a lányok farsangi jelmezén is dolgoznom kellene...

Farsangi szemüveg (sk)

Majdnem saját kezűleg készültek ezek a szemüvegek, az alapot rajzoltam meg csak a lányoknak.
:)
Már majdnem 2 hete készített(ük)ék (én pedig elfelejtkeztem ezekről a képekről)

Minden pillanatát élvezték a lányok..., de talán megint a "csillogózás" okozta a legnagyobb örömet nekik.

Kellemes időtöltés volt.

Boldog születésnapot!

Enikőnek szól ez a kis köszöntés, akivel már több mint 30 éve barátnők vagyunk.

És remélem még sokáig azok is maradunk!

Szombati gyerekszoba és hó KÁOSZ!

Lányszoba:
Jóformán a festék is alig száradt meg a lányok szobája falán, megint átalakítottuk.
Persze mindenre van magyarázat, most sincs ez másképp.

Régóta foglakoztat a gondolat, hogy a lányok szobájába már csak a függönyt kellene kicserélni
(meg a bútorokat bepácolni, hogy a szobájuk kész legyen), valahogy időnk és kedvünk se volt hozzá, hogy a megfelelő függönyt felkutassuk, így maradt minden a régiben.

Az egyik helyi újságban láttam, hogy az IKEA-ban óriási függöny akciók vannak.
Elmentünk, megvettük, mert ennél ha keresnénk biztos találnánk jobbat, de olcsóbbat nem!
Árakról nagyon nem szeretek írni, most mégis megteszem, mert a gyerekszoba függönye (2pár)
összesen 600 ft-ba került!
Legalább annyira örültem ennek a hihetetlen akciónak, mintha megnyertem volna az évszázad lottónyereményét!
Tudom, ahhoz lottóznom is kellene.

(elgondolkodtatott a haszonkulcs, amivel az üzletek dolgoznak, ha nekik ez is megéri...)

Na, mindegy a lényeg, hogy végre van függöny a gyerekszobába igaz, hogy pink, de a többi színt más napokon akciózzák, ez meg már tuti.
Azért a többit is szívesen megnéztem volna...
(mert pinket végképp nem akartam, így most saját kardomba dőltem bele)

Függöny megvan, már csak az okozott gondot, hogy a hihetetlen hosszúságával (3méter) mit kezdek?
Semmi kétségem nem volt afelől, hogy valamennyit le kell vágatni az aljából...
Mivel biztosra akartam menni, jobbnak láttam, ha előtte felrakjuk a függönyt és úgy mérjük le a felesleget.
Zsófim ágyát el kellett húzni a helyéről, hogy létrával megközelíthető legyen a karnis, ebből jött az ötletük, hogy inkább egymás mellett szeretnének aludni, vagyis toljuk közelebb az ágyukat egymáshoz.

- Jó legyen!- vágtuk rá Gáborral mind a ketten, de abban a pillanatban meg is bántuk, meggondolatlan kijelentésünket.
A lányok szobájában sok derékszögű fal nincsen, ezért nagyon korlátozottak a lehetőségek.
(köszönhető ez a tervezőnek)

Nem volt visszaút!
A lányok kötötték az ebet a karóhoz, mármint a két ágyat a lehetőleg legközelebbi variációhoz...

Az egész délelőttünket a lányok szobájában, a különböző bútorok tologatásával töltöttük.
Tipikus, balról-jobbra, jobbról-balra.
Végre sikerült a lányoknak megfelelő állapotba helyezni az ágyakat!
Az átrendezés annyira jól sikeredett, hogy még délután 3-kor se állt be a szájuk, folyamatosan beszélgettek, pedig már ébredniük kellett volna.
Nekem, személy szerint nem tetszett a szoba, mert rengeteg kihasználatlan hely lett, de ha nekik jó akkor én is elfogadom ezt az új állapotot.
Bíztam benne, hogy minden csoda csak három napig tart, és sikerül visszaállítanunk az eredeti állapotába a szobájukat, ha máskor nem, hát majd akkor, amikor a bútorok is új színt kapnak...

Az új függöny miatt sikerült felforgatnunk az egész szobájukat...


Hóesés:
Szakad a hó odakinn, megpróbáljuk kiszabadítani magunkat a hó fogságából...
Ekkora hó, nálunk még nem volt!
A lányok nagyon élvezték, csak azt sajnáltuk, hogy hóembert nem tudtunk építeni, egyszerűen nem tapadt a hó...
:(

Volt helyette hólapátolás amiből a lányok is kivették a részüket...
Saját gyereklapátjukkal hányták a havat, amit legtöbbször nem a legmegfelelőbbhelyről és legjobb helyre tettek...
Számukra a kerti szikla, és a betemetett virágok felkutatása volta a legfontosabb feladat.
Tudom!
Tudom, a gyerekmunkát büntetik!
:)
Puhány izmainkat mi is megmozgattuk(hólapátolással), majd mikor meghallottuk, hogy másnapra is legalább ekkora havat ígérnek, feladtuk a lehetetlennel való küzdelmet!


Megint gyerekszoba:
Gondoltuk, hogy az esti testmozgás kifárasztotta a lányokat annyira, hogy nem okoz különösebb nehézséget elalvásuk...
Tévedtünk!
Hosszas kérlelés, csitítgatás után este 11-kor visszarendeztük a gyerekszobát eredeti állapotába!
Lucát, nem hagyta Zsófi elaludni, folyamatosan beszélgettek.
Azt, sose fogom megérteni mi lehet olyan fontos számukra, amit napközben nem tudnak megbeszélni, csak este...
Nem volt ellenkezés, szó nélkül tűrték a hirtelen sürgés-forgást maguk körül, sőt még szerintem kicsit örültek is titokban, hogy megint minden a régi körülöttük, kivéve az új függönyöket.

Nem véletlen az, hogy a gyerekek ragaszkodnak a megszokott dolgokhoz, az ad nekik biztonságot...


ui:
A függöny maradt a gyerekszobába, nem kell levágatni az aljából, mert nemes egyszerűséggel egy csomót kötöttem rá.