Bogyók, vagy inkább bigyók

papírmaséból.
A végterméket legközelebb meg is mutatom...

Luca napja

Milyen érdekes, amikor még nem volt saját Lucánk, búzát már akkoriban is vetettem a hagyományoknak megfelelően, ami karácsonyra, rendszerint hatalmasra nőtt.
eddig, csak egy esetben volt sikertelen ültetés
Emlékszem, még a legelső ültetvényemhez vettem egy tetszetős kaspót, cserepet amit azóta is csak erre a célra használtunk.
Most, hogy ismételten elővettem, akkor ért a legnagyobb meglepetés: pont az a zöld árnyalat, amit adventi asztaldíszünknél is használtam.
Este ültetünk. Azt hiszem ennyi "munka" még belefér a Luca napi,  pihenő- ünnepnapunkba.

Az előző napokat eléggé aktívan sikerült töltenem, már ami a konyhatündéri szerepkört illeti.
Luca napra készültem. Sütöttem.
Ma, kedvenc sós linzerünk* kerül terítékre, és életem első krumplis pogácsája.
Jó, mondjuk a pogiknál is akadnak hiányosságok, már ami az apró pénzt illeti, mellesleg a fogorvos költségét sem vállalnám be olyan nagyon szívesen...
Azért ennek ellenére gondolom, nagy sikere lesz  a sós rágcsáknak az iskolában.
A  nap fénypontja  szerintem, viszont a cake pop lesz, amit először  Virágnál láttam meg, majd némi kutakodás után, egy tökéletes recept alapján el is készítettem.
Igaz, így elsőre  nem lettek olyan tökéletesek. Az apróbb hibákat viszont csak én látom, amit majd legközelebb már rutinrókaként fogok tudni kezelni...
-mert, hogy az a legközelebb, egészen biztos, már nincs is olyan messze.
Tetejére fehér-csokiból készítettem a virágokat , majd pár szem szórócukorral poroztam be.

* sós linzer

50 dkg liszt
30 dkg vaj/margarin
4 tojás sárgája
1-2 ek tejföl
1 dgk só
Összegyúrni a hozzávalókat, majd tetszőleges formákra szaggatni, és sütni.
+ ízlés szerinti magokkal lehet díszíteni
+ 1 egész tojást a tetejére kenni

Az elkészítése ennyire egyszerű és az íze is mennyei, nálunk nagy kedvenc!

Lucánk napja van, kíváncsi leszek, Ő ezt a mai napot hogyan látja...

Dolgozni tilos, ülni muszáj csak, hogy tudd, holnap mihez tartsd magad!

Luca-napja - Luca széke. Mára a legtöbb fejben szinte ennyi maradt csak az egykori szokáshalmazból, ami december 13-hoz kötődött. Pedig a tollaspogácsa, az asszonyi munkatilalom vagy éppen a vénlánygúnyolás legalább ilyen izgalmas hagyományok.

Abban semmi meglepő és újdonság nincs, hogy a karácsonyi ünnepkör ezen napjához is ugyanúgy köthető vallásos okfejtés, mint pogány helyi hagyományok, és természetesen ezekben némi közös szál is felfedezhető. Vegyük például a dátumot! Szent Lucia napját mély tisztelet övezte Itáliában, Luca napját pedig, ami inkább a démoni erőket jelenítette meg, szintén fontosnak tartották Európa hozzánk közelebb eső térségében. Tudnunk kell azt is, hogy a Gergely naptár bevezetése előtt a téli napforduló pontosan december 13-ra esett. Ha hozzátesszük, hogy latinul a fény lux, már körvonalazódik is a szóban forgó nap fontossága: az év leghosszabb éjszakája ez, amikor az árnyékvilág teremtményei a felszínre törhetnek, ám az éj elmúltával a fény győzedelmeskedik, s lassú, de biztos gyarapodásnak indul. A napfordulók ünneplése és a napistenek kultusza egyébként olyan ókori népeknél alakult ki, ahol áttértek a szoláris időszámításra.

 Lucabúza

A Luca-naphoz a sötét oldalba való belefeledkezés mellett számos praktikus hagyományt is köthetünk, ilyen többek között a lucabúza vetése. Ezen a napon kis tálkába búzát szórt a háziasszony, amit karácsony napjáig öntözgetett, s minél magasabbra hajtott ki addigra, annál bővebb termést jövendölt a következő évre. Gyakran gyertyát, mécsest helyeztek a kihajtott fű közé, s ha a láng szinte alig pislákolt át a sűrűségen, vidámság lett úrrá a házon. A besózott, félbevágott hagymák (összesen tizenkét fél) levet eresztettek, s ennek bősége mutatta meg, az elkövetkezendő év egyes hónapjaiban mennyi csapadékra számíthatnak a földeken, de a jövő évi időjárásra az innentől számított tizenkét nap megfigyelése is hasznos információkkal szolgált.


Dolgozni tilos, ülni muszájVégül pedig egy jó hír az asszonyoknak. Ha megvédtük magunkat a rontástól, ha csíráztatni kezdtük a lucabúzát és bezsebeltük a kotyolás nyújtotta előnyöket, végre megpihenhetünk. És kell is pihennünk, ugyanis a biztosított sok tojás még nem elég, a háziasszonynak is be kell segíteni, hogy a tyúkok jó kotlósok is legyenek, ezért egykor hasznosnak tartották, ha az asszony sokat ült ezen a napon. De nem ez volt az egyetlen asszonyi előírás: említettük, hogy már évszázadokkal ezelőtt is hagyományosan munkát tiltó napként tartották számon Luca napját, ami a magyar néphagyományban is erősen élt. Tilos volt ilyenkor minden asszonyi tevékenység, így például a mosás, befőzés, kenyérsütés, de még a párolás is. Akit pedig Luca tilalomszegésen kapott, akár kővé is válhatott.
forrás 

Szinte látom magam-előtt, hogy milyen jó napom lesz holnap!
:)

Fásultunk...

A minap éppen a garázsban matattam. Tulajdonképpen nem is titokzatos-kincsek után kutattam, mégis több, már-már elfeledett munkáinkra rátaláltam, a rejtekadó, feneketlen szekrény mélyén.
Többek között ilyen, ez a PET palackokból készített karácsonyfa is, amit még tavaly készítettünk "unaloműzésből"  lányaimmal.

Szép emlékek kötnek ehhez a "fácskához" éppen ezért nem is értem, hogyan felejtkezhettem meg róla, és hagytam eddig ki, az újrahasznosított munkáink közül... 
-amik között szép számmal akadnak virágok, hajgumik, karkötők, medálok és még egy két egyedi adventi naptár is bővíti a spalettát, lányaim szobájába készült,- lámpa-búra mellett.

Ezt a fácskát, elsősorban kültéri dekorációnak terveztem, az egyszerűség jegyében.
Szerintem nem csaptak át giccsbe, de karácsonykor ki tudja hogy hol a határ?

Összesen 13 PET palackot használtunk fel, hogy egy 45 centis fát kapjunk, plusz a bambusz-szár seprűnyél hossza, ami az egész vázat képezi.
Elkészítése roppant egyszerű, minimális anyag szükséges hozzá, ráadásul ami soha sem elhanyagolható, szorgos kis gyermekkezek is alkothatják...

Fenyő-zöld akril festékkel lett befestve a palackok külső része.
Ez a rész kerül alulra, így a felső réteg, a palack természetes fényét kapja.

 
Méretre vágás után, mécses felett lehet zsugorítani igény szerint a leveleket.

Esténként a havas teraszon, jégmécsesek társaságában, hangulatos látványban részesítjük Áfonyát is, a húsvéti nyulunkat...

Tízperces fa

Azt hiszem, ez a  karácsony egyik legegyszerűbb dekorációja.
Különböző közösségi portálokon számtalan variációban már megtalálható, ezért  is gondoltam, hogy  elkészítem a saját ízlésemnek, igényemnek megfelelőt.
Leírást sehol nem találtam hozzá, de minek is, hiszen annyira egyszerűen elkészíthető...
-gondoltam, én.
Egyszerű, ha nem damilból próbájuk elkészíteni.
Az alig pár perces szenvedés, elég volt a tökéletes kiborulásomhoz.

Tízperces fa, de csak akkor, ha az ágak rögzítéséhez egy megfelelő hosszúságú, vékony kötöződrótot használunk...

Még bőven belefér az előkészületekbe...
Remélem, minél-többen kedvet kaptok hozzá!

Behavazva

Ráadásul, nem is akármivel, hanem cukor-hópihékkel.
Most majd dugdoshatom  a család elől, hogy az iskolai karácsonyi ünnepségre készülő  sütemények dekorálására is maradjon...
Ennivalóak, már most imádom.

Picinke madáretető/nk

Még ősszel újítottuk fel ezt  a helyes kis madáretetőt, amit nem mellékesen az egyik nagyon kedves ismerősünktől kaptunk teraszunkra.
Igaz, volt már több évben is etetésre kialakított hely a kert hátsó végében lévő hatalmas fákon, de sajnos eredménytelenül, mert  a madarak bizony, valamilyen rejtélyes okból, messzire elkerülték...
Az idén is már lassan feladtuk a reményt, hogy valaha fogunk tudni madarakat etetni, olyan sokáig árválkodott a nyúlketrec felett felakszatva, a dugig megrakott, vidámszínű, csalogató éléskamra.
Ma végre,  gondolom a havazásnak  köszönhetően,  megérkeztek első vendégeink is. Kissé még bizalmatlanul csipegettek, de remélem, hogy a későbbiekben felbátorodva, több tucatnyi vendéggel is büszkélkedhetünk...

upsz, most lebuktam!

Jégmécseseink...

-ilyen gyönyörűségesek lettek.

Mire felöltöztünk a mécsesgyújtáshoz,  hatalmas  hóesés lett... 

-holnap újrapróbálkozunk.

Jégmécses

Már megint egy mécsestartó. Lehet, hogy másnak,  kezd .már egy kissé unalmas lenni.
Sajnos nem tehetek róla, én nagyon szeretem, főleg ebben az időszakban... 
Ráadásul az elkészítése kézügyességet sem igényel.
Ilyenkor nagyon sajnálom, hogy a lányok iskolában vannak és nélkülük kezdtem bele. Sebaj, remélem az estére várható végeredmény, kárpótlást nyújt majd számukra.
Tűz és jég...

Reggel, miután befejeztem az ásványvizes flakonok darabolását, rengeteg  leesett hulladékom maradt.
Máskor, rendes körülmények között, ezek a felesleges darabok mennek a kukába.
Most is így lett volna, de szerencsére már olyan felfokozott karácsonyi hangulatba kerültem, hogy minden a dekorációkról szól körülöttem...
A megvilágosodás, talán annak köszönhető, hogy az ablaknál ültem és a havas tájra láttam, talán annak, ahogy a napsugarak beragyogták. Nem tudom. Ekkor  már eszembe jutott  Zsófikám  jégkirálynős jelmeze...
-amin a flakonok, tökéletes jeges hatást keltettek.

Több se kellett, jól rátekertem a kupakokat, és egy kanna víz társaságában kivonultam a teraszra, hogy elkészítsem ezeket a jégmécseseket.
Gyermeki izgalommal várom a fejleményeket.
Tudom, fehér mécsesek lettek volna a legjobbak, de sajnos a cementezéshez az összeset felhasználtuk, így,  most beérjük ezzel az illatosított változattal is.

Mi mindent megtettünk

a Mikulás fogadásához. Pontosabban a lányok készülődtek, de nagyon.
Lelkesek és izgatottak voltak, kíváncsi leszek mikor alszanak végre el, ebben a túlpörgött állapotban...
-mert én már legszívesebben, most lefeküdnék.
Emlékszem, volt már rá példa pár évvel ezelőtt, hogy nem bírtuk őket kivárni, és a reggeli ébresztő előtt, szerencsére még időben sikerült becsempészni a csomagokat. Most ilyen elő sem fordulhat, mert az édességet rejtő zsákocskák elhelyezése mellett, össze kell szedni a kívánságlistájukban megírt levelüket is.
Enni, inni az éjszaka közepén biztosan nem fogok de Iza, tuti nagyon boldog lesz, a rendkívüli bundás-kenyér jutalomfalatkáknak...
-mondjuk a teát lehet, hogy még bevállalom.

A háztartásunkban található legkisebb csizmákkal készültek

és a legnagyobb szarvassal

ment a bohóckodás

Kíváncsi leszek, hogy meddig, ugyanis az édességek mellett, számukra egy-egy  levélkével is készültem, vagyis nem én, hanem a mindent látó és halló Mikulás...

Kandallózzunk be!

Azt hiszem, minden szülő rémálma, napközben a tanárnénitől hívást fogadni.
Azt hiszem, azzal se vagyok egyedül, hogy abban a pár század másodperceben míg a telefont remegő kézzel a fülünkhöz emeljük, biztos, hogy nem pozitív gondolatok cikáznak fejünkben, gyermekünkkel kapcsolatban.
Azt hiszem, egy hetet ennél jobban is lehet kezdeni...
-de, nem!
Nálunk, ma pont ez a helyzet állt fenn.
A riasztás Luca miatt szólt, majd 5 perccel később a helyszínre érve, már két sírós, hányástól maszatos leányzó látványa fogadott...
Szerencsére most már jobban vannak.
Őszintén,  nem is tudom, hogy mi lehetett a probléma. Hiszen reggel, még két jókedvű, vidám, egészségesen csacsogó leányzó intett búcsút, most meg...
- hálát  adok annak a több liternyi teának, amit eddig legalább elfogyasztottak. 
Azt, már régebben megfigyeltem a lányoknál, hogy amikor betegek, valami oknál fogva, jobban igénylik az otthonadó melegséget. 
Emlékszem, még beszélni is alig tudtak, de azt már érthetően tudtunkra adták, hogy a fűtés, ezen módját is szeretnék igénybe venni, ami azóta, ilyen formában, szállóige lett...
- kandallózzunk be!
Így, a rengeteg tűzifa és tea mellett, nem csoda ha ilyen képek is készülnek a véletlennek köszönhetően.
Nekünk szerencsénkre, mert ez az apró bogárka bearanyozta a napunkat, ám szegény katicának már koránt sem lehetett ilyen szerencsés ez a találkozás.

Ezen a poháron találtunk rá, kétlem, hogy a tél elől menekült ide.

Mondjuk, jobb mint a 4 évvel ezelőtt "kiolvasztott" hibernált darazsunk, amivel  Zsófikám közelebbi, ám, annál felejthetetlenebb kapcsolatot kötött...

Az első gyertya

-amit ma meggyújtottunk. Annyira hihetetlen, hogy már csak 3 hét és megint nyakunkon a karácsony. Na, nem mintha nem örülnék neki, mert nagyon is szeretem az ünnepi készülődést. Csupán, csak arról van szó, hogy az idén  semmi sem úgy lesz, mint azt már évek óta megszoktuk. Ez jó.
Jó, mert számomra nagy kihívás az új menüsor megtervezése és kivitelezése, csakúgy mit a ház ünneplőbe öltöztetése, amin már szerencsére túl is vagyok.
Jó, mert idén a lányok is  már nagyok, így egyenrangú félként vesznek majd részt a fa díszítésben, nekünk pedig nem kell hajnalba nyúlóan lábujjhegyen lépkedve  fát öltöztetni.
7 évente megújulunk...
Ez mennyire igaz. Számunkra a 7 év, nem csak lányaink életkorát mutatja, hanem azt az időpontot is, amikor az első közös karácsonyfánkat megvettük és miattuk feldíszítettük.
Idén, minden más lesz, mert már nagyok...
-és ez olyan jó!

Adventi naptárunk

az idén több változáson is ment keresztül, ami nem véletlen.
Ugyanis ebben az évben, minden szempontból szeretnénk szakítani az eddig kialakított karácsonyi szokásainktól.
Így, első sorban, most a naptárak elhelyezése tér el az eddig megszokottaktól.
Azt nem mondanám, hogy zavarta a nappali hangulatát, de ha már lányaimnak készült, akkor az ő birodalmuk dísze legyen...
Ezért az idei adventi naptárak elkészítésénél is elsődleges szempont volt a hozzájuk legközelebb álló színvilág kialakítása.

- hát persze, hogy csak és kizárólag rózsaszínben gondolkodhattam.

  

Mivel eddig még nem mutattam képet a nyár gyerekszoba felújításról, most se fogok de legalább így végre  megmutathatom a kedven polcrészleteimet.

kíváncsi macskáink

és, no nem maga a fogtündér, de az a bizonyos dobozka, őreivel.

Jaj, el ne felejtsem! Az idén is készült az évek-óta bevált, gurigás naptárból összesen 48 darab, természetesen az iskolába...
-amiből sorsolás alapján, ma bontják ki az elsőt.

A tiétek elkészült már?

Formabontó adventi koszorú

Nem mindennapi, az biztos, de a miénk...

A tojástartókból készített függeszték után, egyértelműnek tűnt számomra, idei adventi koszorúnk kinézete.
Az elmúlt évek alatt volt már mindenféle.
Amennyiben a múlt évek alatt elkészített előforduló asztaldíszeinket veszem számításba, az idén már semmiképpen sem mézeskalácsban gondolkodtam, valami egészen újat terveztem.
Ha jobban belegondolok, szerintem semmi kivetnivaló nem található télvíz idején a rózsákban, ha az évek óta folyamatosan változó adventi koszorú trendjét  is számba-veszem...
-lássuk be, a lepkékkel és a madártollakkal díszített koszorúk, ráadásul a változó különböző szín-irányzat mellett, az enyém is az elfogadható kategóriába tartozik.
Semmi csiricsáré, szalag, csak gyöngy, és papír...
-természetesen!

Tűzvédelmi szempontból, meg oly mindegy, hogy miből készítjük  el asztali díszünket,
a lényeg, hogy számunkra tetszetős darab kerüljön ki kezeink alól!

Égő gyertyát SOHA nem hagyunk felügyelet nélkül...
- ezt már a 7 éves lányaim is kívülről fújják, csak úgy mint a gyertyákat.