Húsvéti (adventi) Naptár

Húsvéti papírmasé tojások gyártásába kezdtem, már egy hete...
Az első prototípust Lucával kezdtük el (akkor volt itthon velem kétoldali oviundor, na jó kötőhártya-gyulladás gyanúja miatt)

Ment is minden mint a karikacsapás, gyorsan haladtunk a munkálatokkal, csak a száradási idő vetett vissza egy kicsit a kezdeti lendülettől...
Luca teljesen hősként viselkedett, nem zavarta már (annyira) hogy a keze ragasztós, ragacsos lett.
Őt, egy évvel ezelőtt rá se lehetett volna venni ilyen, vagy ehez hasonló maszatos munkára...
Az elmúlt évek alatt rengeteg munkát és energiát fektettünk Lucám malacképzésébe, ami most megtérülni látszik...

:)

A lányoknak szántam a kisméretű tojásokat, amibe a karácsonyi adventi naptárhoz hasonlóan, édességek helyett, apró kedvességeket írok nekik, amiből nem maradhat ki az sem, hogy egy napra valamelyik gyerkőc megkaphatja (tőlem) a főnökséget és, hogy mi alszunk az ő szobájukban, velük egy ágyban, vagy extra túrórúdi adaghoz juthatnak hozzá, már a reggeli órákban, és a nyúzásutalványok sem, amiben az apjuk részesíti őket...
(ez nagyon tetszett nekik karácsonykor is)


A kis tojásokhoz hungarocell tojásokat vettem (10cm) erre került a ragasztós papírréteg, amit száradás után egy kisollóval tudtam könnyen szétvágni, és utána egy pici feszegetéssel levenni a formáról...
Először csak egy tojást vettem, de rá kellett jönnöm a munka száradási fázisa miatt,így soha nem végeznék vele, ezért vettem hozzá még egypárat...
A papírcsíkokat 6-7 rétegben vittem fel a kis-tojásokra, de lehet vastagabban is attól függ mennyire szeretnénk tartóssá tenni...

Eredeti terveimben úgy szerepel, hogy ismételten WC-papír-gurigákat fogok használni tojástartónak, amiket megint-csak antikolni szeretnék (ez lesz a legkisebb munkafolyamat)


Egyik gondolatmenet (mint mindig) hozta a másikat, miért ne csinálhatnánk egy óriási tojást is, ami lakásdekorációnak is megfelelne az ünnepi hangulatunk fokozásához.

Bevallom nem sokáig agyaltam azon miként lehetne modellezni egy nagyméretű tojást, mert napjában többször szembetalálom magam a lányok kenguru (ugráló) labdájával és még két kisebbel.
Egyértelmű volt számomra, hogyha egymás tetejére felállítom a labdákat akkor elméletileg tojásfélét kellene kapnom...
Így is történt, a rögzítését folpack-kal oldottam meg, amivel többször, szorosan áttekertem a labdákat.

Ezután elkezdtük a beragasztózott papírdarabokat feltapasztani a tojás alapunkra, nagyon óvatosan, mert féltem, hogy a súlytól eldeformálódik a "tojásunk."
Kreatívboltokban kapható papírmaséhoz ragasztó mi ezt használtuk, de legközelebb megelégszem a tapétaragasztóval is...

Két napig hagytam száradni, csak utána mertem szétvágni, hogy megbizonyosodjak munkánk sikerességéről...
Találtam is némi hiányosságot.
Nem volt egyenletes mindenhol a papírréteg, ami nem is csoda, hiszen Lucámmal egymás ellen ragasztgattuk fel...
:)
Ezeket pótoltam és hagytam megint egy napig száradni, míg elérte a tökéletes formáját!

Jelenleg ott tart a munkafolyamat, hogy szétvágott állapotukban várják a belső retusálásukat a tojásaink.
Belülről is szeretném befesteni őket, az esztétikailag sokat dobna rajtuk, mindenesetre jobb lenne, ha nem a színes reklámújságokat kellene nézegetni...
Igaz, ez a gyerekeket szerintem egy cseppet sem érdekelné, hogy belülről miként néz ki, nekik csak a tartalma számít(ana)...
Úgy vagyok vele, ha már egyszer elkezdtem akkor szeretném is "normálisan" megcsinálni, befejezni az egészet...
Egyszerre szeretném az összes tojás belsejét befesteni, ezért kell még várni arra a pár darabra, ami jelenleg is szárad.

Ha már ennyi munkát fektetek bele, a nagyokat mindenképpen szeretném nyithatóra csinálni, hogy a tartalma felkutatása, ne feltétlenül járjon a teljes pusztításával a lányoknak...
Hosszába vágtam középen ketté a tojásokat, amit egy vastagabb szalaggal szeretnék "eltüntetni" díszíteni, miután kívülről is kapott egy kis színt és a belsejébe is elrejtetem egy kis apróságot...

Hétvégén a lányok is segítettek a "tojáskészítésben" , azt azért mondanom se kell, hogy néztek ki utána (mármint a ruhájuk)
ami szerencsére könnyen kimosható...

Tudják, hogy a kis-tojások a "cetliknek" készülnek, amivel majd visszatudunk számolni, hogy hány napot kell aludniuk húsvétig...
(azon még egyenlőre én is gondolkozom, hogy 10 nap, vagy egy hétről indítsuk a visszaszámlálást)


A nagy tojást dísznek csináljuk, de az is lehet, hogy hoz majd bele valamit a nyuszi, persze, csak és kizárólag a jó gyerekeknek.
- És hogy teszi majd bele??? - ez izgatja őket a legjobban, nem mintha attól kellene tartaniuk,hogy kapnak is valamit (a viselkedésük alapján)...

- ???( hát belevarázsolja!)

Ez egyenlőre a varázsszó, amit elég kimondanom, azonnal rend és fegyelem van köztük.
Húsvét után is ki kéne találni valami jó kis ünnepet,(amire hasonlóan lehetne készülni) mert mikulás, és karácsony még nagyon messze van...
Nem mintha olyan jó lenne őket zsarolni, de a cél érdekében legalább ők is tesznek valamit, ha mást nem is, de kímélik idegzetemet egy kis időre...

Szóval, ezt a félkész állapotban lévő tojásnaptárt is csak azért tettem most közzé, mert hátha valaki kedvet kap még az elkészítéséhez, hiszen húsvétig még van idő...

Tojáshéjból húsvéti gyertya

Gyertya tojáshéjában...

Ezeket a gyertyákat még hétfőn készítettük a lányokkal.
Mostanában sokasodik a dolgom félő, hogy elfelejtkezek róla, ezért most gyorsan lejegyzem alkotásunk történetét.

Említettem már, hogy múlthétvégén ellátogattam családommal a közeli kreatívboltba, ahol szokás szerint mindent megfogdost(unk)am.
Jó pontosítok, Ők vittek engem!
:)
Miközben nézelődtem, megakadt a szemem színes kis-zsákokba gondosan kiporciózott viaszporon.
???
Segítőkész eladók felvilágosítottak, hogy ebből is lehet gyertyát készíteni, lehet hozzá kapni különböző méretű üvegcséket, amit akár a színek váltakoztatásával lehet vidámabbá tenni...
Üvegcséket nem, de kanócot vettem egy pár darabot és a lányok választották ki a saját viaszporukat.
Gondoltam itthon akad jó-pár pohár, ami pótolja majd a bolti kínálatot...

Valahogy úgy hozta a sors, hogy megint sütöttem (Óóóó) és megmaradt pár nagyobbacska darabban (maradt) tojáshéj.
Nem is kellett több...
- máris megvolt a fejemben, hogy mibe fogjuk beletölteni a viaszport...
(elvégre, mi más jelképezhetné jobban a húsvétot, mint a tojás)

Alaposan kiöblítettem és miután megszáradt a belső vékony hártyát, amennyire tudtam lehúztam róla.

Mivel nálunk nem nagyon fogy a lágy-tojás, ezért tojástartóm sincs itthon.
Ekkor éppen azon agonizáltam, hogy mibe fogjuk beállítani a tojásgyertyákat, mikor eszembe jutott a már jól bevált WC-papírguriga...
:)
Milyen sokrétűen felhasználható (újrahasznosítható)

Tökéletes méretű, ez lesz a mi díszgyertyatartónk!
:)

Az egyértelmű volt számomra, hogy nem szeretnék holmi csili-vili kompozíciót nézegetni, ezért inkább az egyszerűbb változatot választottam.

Antikoljuk, a jól bevált módszerünkkel...
(fekete alapfesték, arra egy vékonyka arany)

A szokásos szivacsos festéssel vitték fel a lányok a színeket.

(régi mosogatószivacsból levágva kb1 cm-es darabka, amit egy kötöző (drót) segítségével rögzítettem egy ceruza végéhez, mely használat után egy mozdulattal levehető és mehet a kukába)
Ezzel a módszerrel nem lesznek csíkosak a felületek,(mint ecsethasználatánál) és sokkal kevesebb festék fogy, mert csak egyszer, max kétszer kell vízbemártani és festéket a tetejére nyomni, ráadásul gyorsabban is haladni a munkával...


Kötöző drótot, akkor szoktam félretenni amikor valami ajándékot, játékot ezzel rögzítenek, erre jó egy születésnap, vagy karácsony is amikor egy kisebb szatyornyi is összegyűlik...
Egyébként ilyen kötözőkkel zárom vissza a felbontott tésztákat, fagyasztott árút, bármit aminek ajánlatos a tetejét visszazárni, mert csak egy tekerés, és kész!

Ez volt a Juli-suli (Móni-suli) része!
:)

Tehát közkívánatra, megint születtek apuka, anyuka, és gyerek gyertyatartók a gurigákból...
Ezeket méretre-vágás után festették a lányok (antikolták)
(még mindig a maradék akrilfestéket használtuk, ami sehogy se akar elfogyni)
Kreatív-boltba kapható.(igaz, én falra vettem de már többféle felületen is tökéletesen megállta a helyét)

A tojáshéjakat először belül festették ki a lányok (különböző színekkel)
majd, miután megszáradt jöhetett a külső része is...

Ennél a résznél többször is figyelmeztetnem kellett a lányokat, mert tényleg könnyen törhet
akárcsak a tojáshéj! (hiszen azt is festettek)
:)

A tojások száradása közben ( max 10 perc) pihenéskép elfogyaszthatták a napi túró rúdi (dózisukat)

A tojáshéjjak töltése némi előkészületet igényelt részemről, (tálca, kiskanál) mert nem szerettem volna még a földről is ezeket a kis darabokat szedegetni...

Először egy picike ragasztóval rögzítettem a tojásokba a gyújtószárat, és csak ezután kezdték el a viaszpor belekanalazgatását...
(jó hogy ilyen előrelátó voltam, mert azért történtek a munka hevében, kisebb balesetek)

A végeredmény pedig...

-Magáért beszél!


(szerintem)
:)

Akinek van kedve, húsvétig még nyugodtan elkészítheti!

Mit keresnek kutyák az ágyunkban?

Az majd a végén kiderül...



Tegnap pár meglepő dologgal szembesítettek a lányok.
Bemutatták lakberendező, disigner oldalukat is, miként lehet egy nagyobbacska cserepes-virágból, rögtönzött rajzasztalt készíteni, aminek előzménye is van...

Még tavaly augusztus végén vásároltunk egy ficus benjamint amihez "mentsetek meg" akció keretében nagyon barátságos áron juthattunk hozzá.
Kopasz volt szegénykém, leveleket csak itt-ott lehetett látni rajta, de gondoltam egy próbát nekem megér, hogy esélyt adva a túléléshez, megpróbáljam ezt a "hisztis" növényt helyrehozni...
A lakás több pontján megtalálható volt már (egyébként nem szereti a helyváltoztatásokat sem)
Nemrégiben megtaláltam az ideális helyet is számára, figyelembe véve csekélyke méreteit...
A nagy hidegre való tekintettel (ami az utóbbi időben volt) előfordult gyakrabban, hogy a macskák elbújtak előlünk, (bárhogy csalogattuk a két gráciát) hogy ne tudjuk kirakni őket és bennaludtak a házban.
Hiába volt macskaalom... bizony jó-párszor előfordult, hogy az én virágomról reggelre kikaparták a földet...
Nagyon bosszantott a dolog (több okból is)
:(
Nem szerettem volna, hogy a sikeresen megmentett virágomat, pont a két macska tegye tönkre (akkor inkább már én) ezért megoldásnak egy kartondobozból vágtam ki akkora darabot, amit a virágcserépre rakva, megvédi a "kártevőktől"...
Nagyszerű megoldásnak tűnt, mindenki jól-járt vele, sőt, még a lányok is profitálhattak belőle, mert gyakran a "kis-konyhájukat" is ezzel tudták megnagyobbítani...

Nagyszerű játéktérrel bővítettem a nappalit számukra, amit a tegnapi nappal még fokoztak is...

Luca leült rajzolni a virághoz, amitől Zsófikám egyből vérszemet kapott és márisrögtönazonnal Ő is odaszeretett volna ülni, ahol természetesen már nem volt számára hely...
Ekkor kértek meg arra, hogy
-Kedves-édesanyám,(erre Gábor tanította őket) kérünk szépen, húzd ki nekünk a virágot
- mit tehettem volna -
:)
-Kihúztam helyéről a virágot, így már Zsófikám is birtokba-vehette a másik részét, mint rajzasztalt...




Egyébként ne gondolja senki, hogy ilyen szépen beszélnek a lányok...
Csak ha szeretnének valamit...,de nagyon!
:)
A "kedvesédesanyám és kedvesédesapám," az első szavak között lett a fejükbe vésve, amit akkor(még) kicsit palócos kiejtéssel mondtak, amin jókat mulattunk...
:)

Jó ideig lefoglalta a lányokat a rajzolás, a formatervezett új asztalukon...
Lucámnak, sikerült dalmatákat rajzolnia, na és lovakat...

Csillánál lehet olvasni a gyerekek rajzfejlődéséről (ami nagyban megnyugtatott)


:)

Annyira pénteki hangulatom lett, hogy megbeszéltük Gáborral azt is, hogy holnap Zsófikám itthon marad velünk, (Felesleges bevinnünk arra a három óra hosszára) megkímélve magunkat a reggeli koránkeléstől, kapkodástól...
Örömmel fogadták a jó-hírt lányaink, akik akkor még nem sejtették, hogy az éjszakát is velünk tölthetik egy ágyban...
Így is alig bírtunk határtalan jókedvüket kordába tartani, hát-még, ha megtudták volna idő előtt a nagy hírt...
Ha már pénteki a hangulatunk, akkor a megszokott rituálék se maradhatnak el ugyebár.
:)

Így kerültek kiskutyák az ágyunkba, akik a farsangi jelmezt, immáron pizsamaként használ(hat)ják

Produkálták magukat egész este.

Ölelgették, puszilgatták egymást, miközben kérték, hogy így (is) fényképezzem le őket!

A "nagy" beteg...

Lucával kettesbe múlatjuk tegnap óta az időnket, ő ugyanis kötőhártya-gyulladás "gyanús".
( kétoldali oviundor, mikor anyával is lehet kettesben )
:)
Igaz, ő már kedden este, mikor felmerült számára az itthon-maradás lehetősége, elkönyvelte magában, hogy azért is beteg lesz, és nem megy oviba..

Itthon is maradt, mert a kelleténél vörösebbnek ítéltem meg a "begyógyult" szemét, ami természetesen csak a koránkelés miatt tűnt ijesztőnek...

Abban, meg csak reménykedni tudtam, hogy nem pont-most-fog beteg lenni, ráadásul olyannal ami fertőz is, elutazásunkat ezzel meghiúsítva...
Hála, eddig soha egyik gyereknek se volt semmilyen szembetegsége és csak reménykedek abban, hogy ez még sokáig így is marad!
Az, hogy nekem is viszket a szemem már egyértelműen pszichés alapon van!
Remélem!
Már csak ez hiányozna nekem is...
:)

Egyébként Luca kedden reggel belekapott véletlenül a szemébe a hajcsatjával és ez válthatta ki nála a pirosodást, de a gyanú még mindig ott van...
A biztonság kedvéért ( ez én lennék) kapott szemcseppet, amit naponta 5-ször kell cseppentenünk.
Az első csepegtetés nagy sírással (hisztivel) járt, aminek az lett a vége, hogy Gáborral lefogtuk a gyereket és tetszett, vagy sem belecsepegtettük a szemébe...
Okos gyerek lévén Luca gyorsan rájött arra, hogy sokkal jobban jár ha hagyja magának a csepegtetést...
Ma, már ott tartunk, hogy ügyesen magának csinálja meg (persze szülői felügyelet mellett)
Luca, ezen a héten már nem is megy oviba, sőt holnap Zsófiám is csak fél napos lesz, mert megint összevont csoportok lesznek.
A fene se érti, hogy miért szólnak előre a szülőknek az összevonás miatt, persze, hogy minden szülő (aki teheti) hazaviszi a gyerekét, hogy ne egyedül legyen egy idegen csoportban, ismeretlen óvónővel.
Persze megértem, hogy nekik is kényelmesebb, ha az óvoda ezeken a napokon csak fél, vagy negyed létszámmal működik, de akkor is...

Tegnapi itthonlétére a leányzónak nem voltam felkészülve (titokban abban bíztam, hogy mégis megy oviba) semmi ebéd nem volt itthon, ráadásul Luca annyira rám volt kattanva,hogy egy perc szabadidőm se volt.
Délelőtt 10-re kiolvastatta velem az összes könyvet (majdnem)
- próbáltunk kettesbe rajzolgatni...
- majd amikor már úgy gondoltam, hogy eléggé felmelegedett az idő, kimentünk a kertbe terepszemlét tartani és hintázni
Az overállja természetesen az oviba maradt, még szerencse, hogy van itthon vésztartalék meleg-ruha.

A gyönyörű napsütésben jó volt kint a kertben, de nagyon furcsa volt, hogy csak egy gyerkőcre kell figyelnem (mennyivel egyszerűbb)
Zsófi egyébként nem csak nekem hiányzott, hanem Lucának is...
Napjában többször megbeszéltük, hogy ő most éppen mit csinálhat az oviban...

Ma már arra is felkészültem, hogy ugyanazt egyék mind a ketten , reggelinél, ebédnél, uzsonnára, és ez nagyon tetszett is Lucának...
A délutáni alvásnál én is óvodás voltam, a csoporttársa, és egymást átölelve aludtunk el.
Nagyon jó volt, egészen addig, amíg nem jött a postás és ugatott fel engem legédesebb álmomból a kutya...
Így most lett egy kis szabadidőm, amit arra használtam fel, hogy megírjam ezt a pár sort...

Felébredt az én kis csoporttársam, ennyi volt a lazítás...



Hogy ma mit csináltunk, az maradjon még egy kis ideig titok!
Hamarosan arról is beszámolok!
:)

...mint a ma született bárány!

Tavaly húsvétra két igazi tapsifülessel leptük meg a lányokat, mert már elég érettnek gondoltuk őket, hogy ne plüssállatként bánjanak velük.
Példás bánásmódban részesítették az új kedvenceket, akiket Hófehérke, és Tündér névre kereszteltek.
A nyulak a tervezett 2 hétből egy hónapig időztek nálunk, mikor sikerült őket visszavinnünk (eredeti helyükre) a lányok engedélyével.
Nem volt sírás, nem volt hiszti, megértették, hogy a nyusziknak még a többi jó-gyerekhez is el kell menniük, így is sokáig maradtak nálunk, szólítja őket a munka, és a kötelesség..., de jövőre megint eljönnek hozzájuk, ha jók lesznek, csak akkor!
Mi ezt találtuk ki nekik, mert különben már régen nyúltenyészetünk lenne, ha a lányokon múlik.
Felelőtlenség volt részünkről az ígéret, mely szerint idén ismételten eljönnek a nyulak hozzájuk, mert egyre gyakrabban kérdezgetik tőlünk, hogy mikor jönnek vissza a nyuszik, mikor lesz húsvét.
Beleestünk saját csapdánkba...
Nem szeretnék nyulat, mert a legtöbb gondot mégiscsak nekem okozta a két haramia, nem beszélve arról, hogy nekem is egészen a szívemhez nőttek...
Nagyon várják már, számoltatják a hátralévő napokat...
Azt nem tudom, hogy Zsófikámnak innen, vagy a karácsonyi visszaszámlálásból (adventi-naptárból) jutott az eszébe, de valamelyik nap megemlítette, hogy mennyire szeretne meglepetéscetlit kapni!
(ezt a kérését azóta egyre gyakrabban hangoztatja, testvérével a legnagyobb egyetértésben)

Igazuk van, miért ne lehetne egy húsvétra is készíteni nekik egyet .(kettőt)
Innen jött az alapötlet, és ha már az adventi-naptárnál tartunk, akkor az újrahasznosított WC papír gurigákat se hagyjuk ki.
Előszedtük a dobozt amibe azóta is folyamatosan gyűjtögetek mindenféle guriga tekercset, legyen az kicsi, vastag, széles, mindegy milyen, valamire csak jó lesz alapon nem dobom ki ezeket...


Nézegettem, járt az agyam, mert az adott pillanatban, gőzöm se volt mit lehetne kihozni ezekből a gurigákból ami a húsvétot jelképezné...

Csináljunk bárányokat!- mondta Zsófi

????
Ez remek ötlet, nekem is nagyon tetszett!
:)
Forgattam, egymás hegyére-hátára pakolgattam, de sehogy nem akart bárány kerekedni belőle...

Hozzatok nekem bárányt (plüsst), vagy keressetek egy könyvet, -kértem meg a lányokat, akik készségesen rohantak segítségemre- mert a fejénél elakadtam egy picit (még nem tudtam miből lehetne megcsinálni, mert semmilyen golyónk nem volt itthon ami a célnak megfelelt volna, bár a gesztenye is megfordult a fejemben( mint végső megoldás)

Ekkor elhatároztam, hogy elkezdjük a bárányokat, és menet közben még lesz elég időm kitalálni, miként oldom meg a fej-kérdést.
Még jó, hogy a karácsonyi hópihéimet nem pakoltam legalulra a díszeket tartalmazó dobozokkal együtt, így könnyen kiszabadíthattam az átláthatatlan dobozkáoszból.
(erre csak azért volt szükségem, mert nem volt itthon vattám)

- ekkor már megvolt a teste (ami gurigákból lesz)
- megvolt a gyapja (vatta hópihékből) -eddig tartottam fejben a gondolatmenetemmel, csak még azt nem tudtam, hogy mivel fogjuk rögzíteni a vattát...

Elindultam a garázs felé, hogy a jól bevált szilikonos ragasztómat megkeressem, de az szőrén-szálán eltűnt
(rendet kéne tenni itt is, jutott az eszembe, de csak fél pillanat elejéig)

Gondolataim hamarosan más irányt vettek és újabb ragasztási technikán agyaltam, amit a lányok is veszélytelenül használhatnak...
Ekkor eszembe jutott a fiók alján lapuló kétoldalas ragasztó, ami elméletileg tökéletes lehetne számunkra, csak meg kellene találnom, ott ahol gondolom...

Ott volt, megtaláltam!!!
:)
Kezdődhetett a móka...

Pillanatok alatt körbetekertem ragasztószalaggal a gurigákat.
A kétoldalas ragasztónak a másik felét, bizony elég nehezen tudtuk leszedni a lányokkal, de ezt a részét betudtam fejlesztésnek, mert hosszú percekbe telt, mire a körmünkkel sikerült felpiszkálni a jól funkcionáló ragasztószalagot.

Ezután következett a vattagolyók széthúzogatása és felragasztása a gurigákra.
Ment minden mint a karikacsapás...
Két kisbárány, egy apuka (az vastagabb, nagyobb zömökebb) és egy anyukabárány is készült ( kis filigrán csinos, ez lennék én)
A gurigák belsejét kitömtük (reklám) újság darabkákkal, hogy legyen egy kis súlyuk is...

Gyönyörű báránykáink lettek, akik még mindig fej nélküliek voltak.

Ekkor jött az a mentőötletem, hogy a gurigákat, méretre-vágás után keresztbe feltudnánk ragasztani a barikákra.
(amit előtte fekete krepp papírba csomagoltunk bele, mint a szaloncukrokat, így lett fülük is a kis vattapamacsoknak)
A fejek felragasztásához ragasztópisztolyt használtam.

Szemeket ragasztottunk a mozgó fajtából és már kész is lett a báránycsalád....


Mire Gábor hazaérkezett, a bárányok, a pónik és a barbi- babák szoros barátságot kötöttek egymással...

Haladok a korral?

Soha nem tartoztam a panaszkodó emberek közzé, most mégis valami hasonlóra készülök.
Kiborultam!

Napok óta gyógyszereken élek...
(azért nagyon ne ijedjen meg senki)

Az utóbbi pár napban folyton történik velem valami negatív...
Pénteken az esti hancúrozásnál (mert a lányok is velünk aludtak) olyan szerencsétlenül húztam oldalra a térdem, hogy valami elmozdult a helyéről a lábamban...
(vagy becsípődött, vagy letörött, vagymittudomén, de nagyon fáj azóta is)

Vasárnap kora délután minden előzmény nélkül a jobb lábam talpán a sarokrész alatt éreztem szúró fájdalmat.
Nagyon kellemetlen érzés, ha véletlenül nem jól helyezem el a súlypontomat járás közben, mintha megannyi tűbe lépnék bele a talpam egy 2 cm -es részén.

-Mibe sántikálsz már megint?-hallom Gábor megjegyzését, amin ő még jól is mulat...
(ha, ha, ha)
Még mindig vasárnapnál tartok, amikor az esti vacsora elfogyasztása, gyerekek fürdetése, lefektetése után hihetetlen gyomorfájdalmam, majd görcsöm, hascsikarásom, hányingerem stb lett...
Pocsék volt az egész éjszakám sántán, térdfájósan, gyomrommal küszködve...
Reggelre se sokat változott a helyzet, talán csak annyiban, hogy most Gábor is beállt a gyomorrontás -gyanús táboromba...
Legalább már tudom, hogy valamivel elcsaphattuk a hasunk, amit szerencsére a lányok nem kaptak el...
Nekem a hétfői napom majdnem ráment a lábadozásra (milyen jól hangzik, mert tényleg lábadozok) mikor este megrándult a nyakam...-csak úgy, magától
A fejemet alig bírtam megmozdítani,fájdalmat még a vállamban is érzem, azon meg már nem is csodálkoztam, hogy ez is a jobboldalamon történt...
Mi jöhet még???
Szép kilátások, ahogy közeledik a születésnapom úgy érzem a koromat...

Pedig még nem kellene, FIATALVAGYOKÉNMÉG, legalábbis eddig annak éreztem magam, de ez a pár nap megingatott hitemben.
Lassan tényleg kezdem azt hinni, hogy ezek a bajok-
Korral járnak!

Először csak nevettem az egészen, még viccelődtem is Gábornak csak, hogy én is mondjak valami jópofát...
Utána egy kissé letargikus hangulatba estem...
Most, jelenlegi állapotomban ott tartok, hogy nem adom fel az elveimet és igenis fiatalnak fogom érezni magam, akár tetszik, akár nem!
Nem hagyom, hogy depressziós pillanataim legyenek, megmérgezzék a napjaimat, csak azért mert itt is-ott is fáj egy kicsit...
Ha korral jár, akkor járjon!
Azért szerencsére ezek a bajok csak most jelentkeztek és betudható egy rossz-sikersorozatnak...
Persze, tudom megesik az emberrel, hogy rosszul mozdul, megrándul itt-ott, de hogy mindez egy pár nap alatt történjen meg???
Nem csoda, hogy ma Gábor mielőtt elment itthonról, nyomatékkal mondta - Vigyázzál magamra! - (amit egyébként minden nap megtesz búcsúzáskor)

Vigyázok én, éppen ezért csak a (szokásos) pakolászást, mosást, főzést, vállaltam be a mai napra.
:)
Ja, és kiírom magamból, hátha megtöröm a rajtam ülő "átkot"


"Fiatalság, bolondság!"

:)

Krumpliból nyaklánc

Ez a krumplilánc!

Hetekkel ezelőtt készítettem elő az alapanyagot, amit daraboltam, lyukasztottam, majd végül, de nem utolsósorban szárítottam...

(nem túl bizalomgerjesztő pár nap múlva, de színezéssel sokat segítünk rajta)


Miután alaposan kiszáradtak a krumplidarabkák, lehetett festeni őket (mi akrilfestéket használtunk hozzá, ami megmaradt a lányok szobájának a színezésénél)
Vidám tarkabarka színeket választottam.
Minden oldalát más-más színnel kentük be, fokozva ezzel a színek játékát.


A fűzés váratott csak magára, ezért hétvégén, a közeli kreatív -boltba tettünk egy rövidke látogatást és megvettük hozzá a "még" hiányzó kellékeket.
(kapcsokat, stb... és nem csak a nyaklánchoz...)

Szerintem én jobban izgultam mint a lányok, mikor elkezdtük a fűzést, mert tőlem (eddig úgy gondoltam) nagyon távol áll ez a fajta kreativitás, főleg a gyöngyözés.

Már az első mozdulatoknál mikor szétvágtam a szálat (madzagot) jöttem rá, hogy bizony rövid lesz a két lánc, nem olyan hosszú mint azt előre elterveztem.
Összesen 1 m vettem belőle.

:(

Itt látszik, hogy mennyire nincsen tapasztalatom még benne, sebaj, saját hibáiból tanul az ember (lánya)
Legközelebb okosabb leszek, mert abban azért biztos vagyok, hogy lesz ennek még folytatása...

A lányok pillanatok alatt felfűzték a "krumpligyöngyöket"
egy kicsi,- egy nagy váltogatásával, ezután nekem már csak a kapcsokat kellett, egy fogó segítségével rögzítenem.

Igazi vidám nyári színekben pompázó nyakéket készítettek a lányok, amit ma büszkén vittek magukkal az óvodába.



A krumpli előkészítésénél, nem mertem igazi, nagy bumszli darabokat vágni(mert mégiscsak a lányok nyakába terveztem...)
Akkor, még nem számoltam azzal, hogy felére aszalódnak össze a szeletelt krumpli darabok.
Legközelebb bátrabb leszek
:)
(sőt, nagyon bátor és magamnak is készítek egy vidám láncot,- karkötővel)

Nagyon érdekes (mutatós) a szabálytalanul deformálódott krumpli, garantáltan nincs két egyforma darab köztük!
Lyukasztásánál,(amit még friss állapotában végeztem) egy szöget( és kis-kalapácsot amivel egy mozdulattal megoldottam a lyukkérdést) vettem segítségül, de a kisebb daraboknál egy vastagabb tű is megteszi.
A lyukakat nem árt pár nap múlva leellenőrizni, mert lehet, hogy összeaszalódik száradás közben, de ezen még a végleges állapot előtt lehet segíteni.

Pavlova torta

Sütésem apropója, nem más mint két születésnap.

Születésnap, mégpedig két nagyon kedves közeli barátnőm, rokonom,- ismerősöm, köszöntésére Gabinak és Áginak!

Pár héttel ezelőtt az egyik telefonbeszélgetésünk alkalmával említette Gabi, hogy a Pavlova tortát mennyire szereti ez adta az ötletet...

Hogy Ági mennyire szereti a Pavlova tortát, arról semmi infóm nem volt, annyit tudok csak, hogy nem eszi meg azokat az ételeket amibe nyers tojás van,mint ahogy én sem.

Gyorsan utánanéztem a neten és találtam is számomra megfelelő receptet itt és itt


(Jó, -jó tudom! Nem gasztroblogot írok, nem felejtettem el!)

:)

Miután beszereztük a szükséges alapanyagokat, már csak az elkészítése váratott magára...
egészen a mai napig.

Délelőtt, Gáborral közösen ültünk a számítógép előtt és olvastuk át (ketten) a receptet, hogy véletlenül se tévesszünk el semmit, mindent munkafolyamatot a lehető legjobb tudásunk szerint végezzük el.
Gáborom a siker érdekében, kellőképpen kivette a részét a munkából, de írhatnám úgy is, hogy ő vállalta magára a munka "oroszlán részét", ugyanis, habverés nélkül nehezen lett volna kivitelezhető a Pavlova torta...

Bevallom izgultam nagyon, mert az elején nem úgy alakultak a dolgok ahogy én azt szerettem volna, de szerencsémre Gábor higgadtsága meggyőzött arról, hogy bízzak magunkban...(de legfőképp benne)

Azért azt is le kell ide jegyeznem, hogy mikor Gábor megtudta, hogy "csak"3 kávéskanálnyi kukoricalisztet kell beletenni a szemét forgatta, mert ezért rohangáltunk tegnap egész este.
-ezért vettél egy kilót???-kérdezte nevetve!
:)

Na, de térjek vissza a sütéshez:
A sütés volt az igazi idegek harca...

Soha életemben ennyiszer nem kukucskáltam be a sütőbe, bármit sütöttem is benne...

Nálam nem működött az a gyakorlatban, hogy miután a sütőt felmelegítem 180C-ra és beteszem a masszát azonnal le is veszem a hőfokot 140C-ra.
Nekem egészen 90 C-ig kellett levennem a sütőt, hogy ne brikettek készüljenek benne, de ezzel a jó döntésemmel, még ha lassabban is, de nagyon finom Pavlova alapot sikerült készítenem!

Szerénység nélkül bízom benne, hogy az érintettek is egyetértenek majd velem!

Szerintem a Pavlova torta az egyik olyan torta lesz, amit ezentúl gyakran kerül majd az asztalunkra!

Jó étvágyat kívánunk hozzá az ünnepelteknek!




Esetleg valaki megtudná mondani, hogy a megmaradt tojássárgákkal mit csináljak?
Vajon azt is be lehet tenni a fagyasztóba???

Virsli-babák

A lányokat alaphangon se sorolhatom a rosszul evő gyerekek közé, sőt...
Mégis, az egyik visszatérő nagy kedvencnek a virsli számít és az összes többi...

:)

Luca, majonézzel és kevés ketchuppal szereti, míg Zsófi üresen fogyasztja.
Magával a virslivel nincs semmi bajom (ha szemet hunyok az összetevők és adalékanyagok felett)
Azt viszont gyakran megfigyeltem, hogy a lányoknál nem működik az egy harapás virsli, egy falat kenyér elméletem.
Ki tudja miért, csak az egyikből hajlandóak enni.
Ha, éppen a virslit tömik magukba és figyelmeztem a kenyérfogyasztásra őket, akkor a kenyeret eszik üresen, (mert nekik úgy ízlik) és a virslit hanyagolják.

A héten megint (szilveszter óta először) virsli "főzésre" került a sor.
Lucám kicsit szomorkodott, mert ő inkább fondűzni szeretett volna.(hetek óta, annyira rákapott az ízére)

Nekem, semmi kedvem nem volt bajlódni az előkészületekkel, ezért egy rövidebb változatot készítettem el a sajtmártogatáshoz mikróban.

Nekem itthon 4 féle sajtom volt (Lidl) azért, mert valamikor a hétvége felé szerettük volna Lucám kérését teljesíteni, de most az egyszerüsített változatra, tökéletesen megfeleltek az alapanyagok.

Egy jénaiba nagyobb lyukú reszelőn lereszeltem a sajtokból (tetszés szerinti mennyiséget)
Szolidan tettem még hozzá egy kis kék-sajtot is (akkor ez már az ötödik) mert azt kevésbé szeretik a lányok, mi viszont annál jobban...
A sajtokra tejfölt tettem és nyomtam bele 2 cikk fokhagymát.

Lehetett volna tovább is fűszerezni, borsozni, én nem tettem bele semmit, mert így is megállta a helyét és a lányok miatt sem akartam...
Az alapanyagokat jól összekevertem, és betettem a mikróba, hogy összeolvadjanak, de időnként kivettem és átkevertem az egészet addig, amíg a kívánt állagot el nem érte.

nálam ez kb 6-7 perc volt

-a virsliket feldaraboltam kb 2 cm es darabokra
-a makaróni tésztát félbetörtem

Közben feltettem egy nagyobb lábasban vizet-főni

A lányok elkezdték beleszúrogatni a tésztákat a virslibe úgy, hogy a virslidarabkák nagyjából középre kerüljenek.


Arra figyelni kell, hogy a tésztát, a virsli mindkét oldaláról felváltva szúrjuk, mert összecsúszhatnak a tésztaszálak és szétrepedhet főzés közben a virsli.


A tésztás virslit beletesszük a vízbe és megfőzzük.

Nekem még az asztalt se sikerült megterítenem (normálisan) a lányok azonnal lecsaptak a virslibabákra...

Csemegeuborkát és almát szoktam felszeletelni akkora darabkákra, hogy egy falatka kerüljön mindenből a villájukra, amit utána a sajtba bemártanak.

Dióm már nem volt itthon, csak darálva, így azt most nem ettünk hozzá.

Garantáltan minden gyereknek tetszeni fog, főleg úgy, ha saját magának készítheti el a "babáját"(lehet több-kevesebb hajjal)

Sajtmártás nélkül is nagyon finom, és laktató.



Nálunk kedden volt ez a vacsora.

:)

A képek önmagukért beszélnek.




Jó étvágyat kívánok hozzá!

Tudom, hogy nem gasztroblogot írok, de meg kell jegyeznem, EZT a "receptet" külön kérésre tettem közzé!

Kísérleti stádium

A helyes megfejtés:




Apropója pedig nem más, mint hogy láncot készítünk belőle...

Remélem sikerünkről is hamarosan beszámolhatok, bár egyenlőre még én se hiszek benne.


A krumpli darabkáknak még teljesen ki kell száradnia és festenünk is kellene...

Jelenleg fekete színben pompáznak, nem szeretnék senkit riogatni vele, ezért nem készültek képek.

Pár nap türelem, és mindenre fény derül!

Találós kérdés

Délelőtt ezt készítettem.

Mi lehet a képen?

Hibernálás

Tegnapi hóbabázásunk annyira sikeres volt, hogy kikövetelték maguknak a folytatást mára is lányaim...
Eredeti tervünk, az volt, hogy saját szemükkel nézhessék meg miként válik vízzé a hó...
Ez az első egy óra után hatalmas kudarcba fulladt "kísérletünk", mert siratni kezdték a málladozó hóbabájukat, főleg Luca szeretett volna kapni másikat...

Viszonylag könnyen megértette, hogy hóbabája ebben a melegben, hamarosan elolvad (ez a dolgok rendje)
Kihasználva az est hátralévő részét játszani kezdtünk a kásás babával, aminek a vége az lett, hogy a kádba is beönthették maguknak maradékot.

Erről eszembe jutott a jégkocka, amit nagy ritkán kaphatnak a fürdővizükbe, ezért most egy nagyobb tálkával ajándékoztam meg a pancsolókat.
:)
Sikere most se maradt el...

Arra azért odafigyeltem, nehogy meghűlés legyen a vége...

Megnyugtatok mindenkit, reggel mentek oviba a lányok!!!
(nehogy elszóljam magam)



Gondoltam készítek számukra egy kis meglepetést, ha ennyire élvezik ezt a hóbabázást...

A teraszon akad még tiszta hó ami alkalmas lesz arra, hogy a fagyasztóba berakva pár hónapig hibernáljak, pihentessek két hóbabát.

A garázsban lévő fagyasztóban most van is elég hely, mert abban a disznóságokat és a marhaságokat szoktam tartani.
:)

Milyen jó játék lesz ez a nagy melegben!
(lehet, hogy pár hógolyót is megmentek)

Közben megtaláltam a könyvet is, ahonnan a hóbabát "vették" a lányok

Marék Veronika: Öcsi és Bátyó

Vitamincsalád

Minden nap, alighogy hazaérkeznek a lányok az oviból, Zsófikám 3 percen belül megkérdezi tőlem-

-anya, kaphatnánk egy kis Túró Rudit?

- és tudják azt is, hogy kapnak, mert nem tudok ebben ellentmondani nekik, pedig,
-de nagyon szeretnék...

Mennyivel boldogabb lennék, ha valamelyik gyümölcs nevét említenék meg, mint kívánságuk tárgyát.

Nem szeretnék olyan szülő lenni, aki állandóan azzal példálózik, úgy kezdi az érvelését, hogy
-bezzeg, az én időmben!!!

Pedig, ha jobban belegondolok, tehetném...
Tehetném azért is, mert gyerek koromban, nem volt olyan gyümölcs amit ne ettünk volna meg, idő előtt.
(örültünk, hogy volt almán kívül más is, nemhogy válogattunk volna)

Emlékszem, nagymamáméknál töltött nyarakra amikor, a savanyú egrest (pöszméte, büszke ki hogy ismeri) is idő előtt leszüreteltük,
-amikor alig vártuk, hogy legyen egy kis színe a szilvának, vagy felmászhassunk az eperfára, egy-egy érett szemért...
-a cseresznyefa, meggyfa pedig maga volt a mennyország, ha beszabadulhattunk a kertbe...
Sajnálom, hogy az én gyerekeim nem élhetik meg azokat a gyönyörű vidéki nyarakat a nagyszüleiknél...
Elkalandoztam egy kicsit a gyümölcsök-azon részétől,- amiről eredetileg írni szerettem volna.

Étkezésben sem vagyok válogatós, ezért próbáltam a lányokat is ebbe az irányba terelgetni, ami ment is egészen addig, amíg el nem kezdtek önállóan enni...

Itt kezdődtek a problémák, már ami a gyümölcsöket illeti...

-málna -puha, ezért Luca a szájába se veszi
-barack-nyögve nyelve, órákon keresztül, szülői felügyelet mellett
-cseresznye, meggy- csak pár szem, azt is nagy nehézségek árán tudják magukba-gyűrni
-szőlő- szintén zenész, csak pár szem (kisebb vita árán, magokat kiköpködve, ami elég macerás)
-dinnye-úgy, ahogy (sárga szóba se jöhet)
-ribizli- sok cukorral és nagy fintorokkal (ezen mindig jókat nevetünk Gáborral, kész kabaré)
-körte- nem, vagy csak nagyon ritkán, ha becsempészem a darabolt alma közé-azt is kiszúrják, de addigra már fogyott belőle valamennyi
-mandarin-maximum 1-2 szem
-narancs-csak gyümölcslébe facsart állapotába
-banán-jöhet, de az se mindig

Lányaimnál két favorit van, amiből anélkül, hogy megunnák bármennyit megtudnának enni:
-alma
-avokádó

Erről eszembe jut, egy két évvel ezelőtti történet, (2 évesek voltak még csak) amikor megkérdeztem a lányoktól mikulás előtt, hogy mit szeretnének kapni a télapótól mire egyöntetűen az válaszolták-
-Túró Rudit! (meglepődtem kérésükön, ezért próbáltam buzdítani őket, hogy mást is kérhetnek, kérjenek azt, amit nagyon szeretnének...

-Akkor Túró Rudit és avokádót!
:)


Visszatérve a mai napra:


Ma megint minden a szokásos forgatókönyv szerint történt, amikor hazajöttek, már-már vártam előre a kérdést, -mire a válaszom-
-Nem!

Majd csak azután kaphattok, ha ettetek egy kis gyümölcsöt is...

-és akkor már tudtam azt is, hogyan fogok kedvet csinálni nekik hozzá, de előtte a reggel megígért hóbabát készítettem el nekik...
A hóbabát, valamelyik Marék Veronika könyvben látták...
Elég gyorsan elkészültünk a hóbabákkal, most már "csak" azt kellett kivárnunk, hogy elolvadjon a melegben.
Kihasználva a várakozásra szánt időt, elővettem pár szem(et) gyümölcsöt.

Ezeket a szemeket előszeretettel használjuk gyurmázáshoz, rajzoláshoz, festéshez...
(kreatív -boltokban kapható)

Pár perc alatt vicces figurákká változtak át kezeikben a gyümölcsök, amiből született pár "házikedvenc" is.