Irány a szabadba!

Lehetett volna akár ez is hétvégi mottónk, mert az elmúlt napokban Budapest környékét vettük úticélba. Választásunk tudatos volt a szombati napra. A táj és az időjárás szépsége olyan nagy hatással volt ránk, hogy mielőbbi ismétlését kívánta a környékbeli Vácra.
Vasárnap már a délelőtti kávénkat iszogathattuk a napsütötte főtéren, köszönhetően a korai indulásnak, és meglepően gyér forgalomnak, amiben rövid utunk során részünk volt.
A lányok, ezidő alatt kihasználva a kínálkozó lehetőséget, tomboltak, szaladgáltak, hogy kellően bemelegedjenek, mert bár sütött a nap, de azért még hűvös volt egy szál rövidujjúhoz.
Előző nap (feleslegesen) cipelhettük a hosszúujjas felsőiket, most elkerülve a málhásszamár állapotot, mellőztük a melegítőfelsőket, aminek körülbelül 10 perces didergés lett a következménye, de mint írtam, ezt sikeresen áthidalták a mozgásszabadságukkal...
Persze, ha már erre jártunk szétnéztünk a Duna-parton, ami a börtön mellet vezetett el.
Ez utóbbi eléggé felkeltette a lányok érdeklődését, és míg meséltünk, magyaráztunk nekik, addig Ők folyamatosan azt kérdezgették, hogy -ez most komoly? -annyira hihetetlennek tűnt számukra ez a "kézzelfogható" valóság, ami kilépve a mesék világából eléjük tárult.
Szerencsére leérve a kavicsos partra gyorsan túltették magukat a látott és hallottakon, majd feledve az elmúlt perceket gyorsan vetették bele magukat a kagyló (és kavics) szedésbe, kacsázásba.
Régebben (megboldogult lánykoromban) rengeteg időt töltöttem a Duna-parton, szinte már el is felejtettem, hogy milyen kellemes érzés sétálgatni, igaz, akkoriban hasonló kalandokban, négylábú társaságom volt, ami most hiányzott, de nagyon...

Tódor kutyánk (1 hete) megint lelépett, remélem ismételten hazakerül, mert mi kitartóan várjuk Őt függetlenül attól, hogy hamarosan gyarapodni fog családunk létszáma -a félreértések és pletykák elkerülése érdekében gyorsan megjegyzem, - egy kis szőrgombolyaggal.
:D
Elképzelhető, hogy következő bejegyzésem már az új családtagunkról fog szólni, vagy az első komolyabb sétánkról, amit vízparton töltünk el.

A mesebeli sziget

Bevallom, nagyon örülök annak, hogy így szeptember közepén az időjárásnak köszönhetően, lehetőségünk van a hétvégét szabadban, friss levegőn, kellemesen eltölteni.
Sokszor eszembe se jut a kánikulai napokon, hogy bizony a nyárnak már vége, és az őszre hangolódva kellene mindennapjainkat megélni.
Valami hasonló van bennem mint karácsony táján lenni szokott, hiába van csili-vili díszbe öltöztetve az egész ház, hiányzik az ünnep hangulata, ami csak az utolsó napokba költözik bele a testembe,-lelkembe...
Most is valami hasonlót kellene éreznem, úgy mint máskor, már javába gyűjtögető életmódba kellett volna (ezerrel)kapcsolni, gesztenyét, makkot, diót szedni, de ki gondol még a télre, ha ilyen ragyogóan süt kint a nap?
Szerencsére azért vannak olyanok akik másképp gondolkoznak, (mint én) és talán egy kis kedvcsinálóként, direkt ezért találták ki ezt a remek programsorozatot, ami ráhangol gyereket, felnőttet egyaránt az őszre.
Hogy, hol vannak a lelkes kedvcsinálók?- sehol!
Akarom mondani (írni) egy szigeten, a Seholszigeten. Ide mentünk, és egy élménydús napot töltöttünk el, amiben a lovaglás, kisvonatozás, kézművesség, állatsimogatás, mustkészítés, és kóstolás mellett marat időnk a kötélpálya és játszóterek kipróbálásához is.

(nem)Vágtázó gyalogosok

az Andrássy úton.

Immáron harmadik alkalommal /szigorúan csak a gyerekek kedvéért/ vállaljuk be a tömeget évről-évre, mert látni ugyan semmit sem lehet az egész vágtából, a kivetítő meg ugye nem azt az élményt adja vissza...

Ha képernyőre vágynánk, akkor több mint valószínű, hogy az otthonit bámulnánk négyesben, a hűs falak között.

Sajnos csak az első évben kaptuk meg azt a fantasztikus élményt, hogy a kordonok mögött, élőben, még a gyerekek számára is látható, élvezetes futamokat nézhetett végig a kíváncsi és végül nem utolsó sorban, türelmes tömeg.

Pedig aki akkor (3 éve) ott volt, emlékezhet arra is, hogy az első napot megpróbálta a rossz idő beárnyékolni...

Nem véletlen, hogy az első dolgok a legemlékezetesebbek az ember életében.

Azt, az első Nemzeti Vágtás élményünket nem kaptuk vissza az idén sem, de helyette kárpótolt bennünket az Andrássy útból átalakult korzó, ami az autómentes nap keretén belül, különböző rendezvények színterévé vállt.

Két délután, több mint 10 óra sétálás, (ácsorgás) több száz fénykép...- talán legjobban ezzel jellemezhetném hétvégénket, de inkább beszéljenek magukért a képek.





egy kis erőnléti verseny

vidéki hangulat az Oktogonnál







koncert- naná, hogy Alma
vizes tesztek
Doktor Szöszi
azt hiszem, hogy a "kukásokkal" többet már nem tudunk fenyegetőzni...

régi és új buszokat is tesztelhettünk