Tojástartóból rózsa készítés...

 -lett most a nagy kedvencem. Rákattantam, de nagyon.

Mára már ott tartok, hála a szép számú ajándékozott célszemélyeknek, hogy sorozatgyártásba kezdtem.
Egyik nap csak vágok, másik nap csak hajtogatok harmadik nap ez pont mára esne  elméletileg ragasztok, de helyette inkább a kertet választom fő tevékenységi körömnek, este pedig levezetésként majd pótolom lemaradásomat...
Mivel tényleg rengeteg rózsa alapanyagot kell feldolgoznom, gondoltam könnyítek az eredeti megoldáson és egy kissé lusta módon a könnyebb utat választom...
Ezt az egyszerűbb kivitelezést próbálom  képeken keresztül megmutatni, bár igazán jó lenne a munkamenetről fázisfotókat  is készíteni...

Vágásnál, szerintem nem kell a tökéletességre törekednünk, mert így sokkal szebb szirmokat kapunk az egyenlőtlen felületekből.
Ezeket az alapokat, attól függően, hogy milyen nagyságú rózsákat szeretnénk, egyszerűen csak bevágom 1 vagy 2 helyen (hogy össze tudjam a szirmok oldalait és a végét sodorni)
Ezt  könnyebben megtehetjük, ha enyhén nedves ujjvégekkel tesszük, így a papír nem törik, nem repedezik be!
A tálcák felszabdalása során rengeteg hulladékunk keletkezik, amit én jó szokásomhoz híven nem dobok ki, hanem a tetemes mennyiségnél szükség törvényt-bont alapon a legbelső rózsasziromhoz használok fel!

itt középen látható a "kutyaformájú" hulladék...
 

Színek szerint csoportosítva, válogatva a különböző tojástartókból kivágott alapok, remélem jól látszanak az árnyalatok!

Aki esetleg nem tud beszerezni színest tojástartókat az se búsuljon!
Időközben ma reggel találtam egy remek oldalt, ahol megoldást láthatunk, hogyan tudjuk  rózsáinkat egyszerűen színesre-varázsolni, illetve egy másikat is azoknak, akik unják a rózsákat, és egy kis változatosságra vágynak.

Rózsa, rózsa szép virágszál...

Amikor azt mondom, hogy szeretem a rózsákat, sok újdonságot nem árulok el magamról.
Szeretem minden formában, éppen ezért nagyon örülök, amikor rám talál egy-egy különleges példány...
-mert tudatosan mostanában már nem keresem.
Tényleg nem keresem a rózsákat, de úgy látszik találkozásaink elkerülhetetlenek, mint ahogy történt ez minap is, amikor rátaláltam egy fantasztikus blogra.
Bevallom, mikor megláttam ezeket a gyönyörűséges alkotásokat elfogott az alkotás iránti vágy, mert nekem ilyen kell, ilyen faliképeket, díszeket akarok, mese nincs.
Egész nap nem hagyott nyugodni a gondolat, folyamatosan azon agyaltam, ha másból nem is, süthető, vagy só-liszt gyurma, de még aznap szóba került az üvegesek által használt gitt is mint lehetséges alapanyag  jobb-híján papírból készítem el az én gyönyörűségeimet, ami szintén a fent említett oldalról adta az ihletet.

 Nem is én lennék, ha azonnal nem próbáltam volna ki a papírrózsa készítést, ami valóban nagyon mutatós, de nem az, amire vágytam. Persze, más dekorációhoz biztosan tökéletes, de nekem szemmel láthatóan is masszívabb megoldást kellett keresnem.
Így a véletlenek furcsa találkozásából született meg saját verzióm, ami az előző bejegyzéseim témáját is adták, -tojástartóból, viszont a papírrózsa készítése alapján.

 Nem tudom miért van az, hogy legtöbb, hasonló kaliberű munkámat a földön ülve készítem el, és inkább bealjazok magamnak, csinálva még ezzel is plusz munkát...

A rózsák elkészítése tényleg végtelenül egyszerű, csak az a baj, hogy nem lehet abbahagyni ha rákattanunk, mert kell még bimbós, félig  és teljesen kinyílt változat is, főleg akkor ha egyszerre több színnel dolgozunk.
Nem, festeni már végképp nem álltam neki, ezek gyárilag ilyen színes tojástartók.
Máskor eszembe nem jutott volna, hogy a tojástartó tálcák színei se egyformák, erre még akkor döbbentünk rá, mikor az ovis virágokat szabdaltuk fel, rendesen válogatnunk kellett a nem megfelelő színeket darabokat.
Még jó, hogy akkor nem dobtam ki, most dőzsölhetek a hirtelen nyakamba-szakadt nagy választékban.

 Most ezzel a három színnel dolgoztam. A rózsákat ragasztópisztollyal ragasztottam össze, illetve azzal raktam fel a hungarocell golyóra, amit előzőleg kilyukasztottam a bambuszszárral, de még nem rögzítettem véglegesen, a könnyebb hozzáférhetőség érdekében.

Vigyázat! Ne kövessétek el azt a hibát, hogy a forró ragasztóval bekent, éppen leeső virág után kaptok, úgy mint én! Súlyos égési sérüléseket okozhat, de minden bizonnyal, fájdalmas hólyagokat...
Pedig nem is a földön ültem!

A méretileg megfelelő cserepet akrilfestékkel festettem, direkt törekedve arra, hogy ne tökéletes fedettséget érjek el, így a rózsákban megtalálható 3 alapszínt próbáltam itt visszahozni.
Eredetileg kavicsokkal szerettem volna a cserepet megtölteni, de hiába az apró szemeknek, méretileg még így sem illettek bele, így egy hirtelen jött ötlettől vezérelve, az itthon található  macskaalomból használtam fel.

Remélem azt a macskák nem sérelmezik, illetve nem veszik célzásnak az újonnan jött lehetőséget...

A végeredményt elnézve biztosan lesz még hamarosan folytatása, de addig egy másik munkámat illene befejeznem a lányok közelgő óvodai ballagására, ami a változatosság kedvéért margaréta lesz, és nem papírból...

Egészen pontosan...

-ilyen, és ehhez hasonló  helyes képeket készítettek a kivágott tojástartóvirágokból a gyerekek.

És mint előző bejegyzésemben  is írtam, amennyiben van kedvetek, megtippelhetitek a kivágott virágok számát, most elárulom:
- egészen pontosan 906 darabra sikeredett!
(+ levelek, szárak és a fűnek való aprólékok, bibék)

Ez most egy ilyen gyors bejegyzésre sikeredett,  de sietnem kell, mert még gyorsan befejezem az elkezdett munkámat, hogy holnap megmutathassam nektek még mielőtt a lányok hazaérkeznek...

Virághegy

Ezeket a virágokat, még a Föld napja alkalmából készítettem az oviba.
Jó, mondjuk volt némi segítségem, mert egyedül biztosan nem bírtam volna ezt a fajta megterhelést...
-míg nekem a virágok vagdosása jutott, addig Gáborom hősiesen magára-vállalta a kereteket.
 
Egy napunk ment rá, de  utólag mondhatom már, hogy megérte, a vízhólyagok ellenére mert fantasztikus dolgokat  készítettek a gyerekek belőle.

Vajon hány darab virágot készítettem?
Tét nélkül, ha van kedvetek tippelhettek!

Miért???

Na, ez az a kérdés, amire életünk során legtöbbször nem kapunk választ, hiába is szeretnénk.
Sajnos  az élet elég korán megtanított, így a legtöbb élethelyzetben már fel sem teszem, magamnak, sem másnak mert teljesen felesleges lenne...

-most mégis, miért teszem fel a kérdést,
-miért írom mindezt le,
-miért írok egy elvileg nemrégiben bezárt blogba,
-miért próbálok tőlem nem megszokott módon magyarázkodni az okokról,
-miért változtattam meg a döntésemet,
-ráadásul,  miért érzem magam még hülyének is a történtek miatt, erre kaphattok itt választ.

Mikor évekkel ezelőtt elkezdtem a blogírást, bevallom, nem gondoltam volna, hogy ekkora olvasottságra teszek szert.
Természetesen  nagyon örülök minden egyes rendszeres és rendszertelen zugolvasómnak, de egy idő után már kezdett ez az egész blogírás számomra kellemetlenné válni,- mert, hogy jövök én ahhoz, hogy ekkora kirakatba tegyem a családomat- csak azért mert nyilvánosan írok a mindennapjainkról.
Éppen ezért fordulhattak elő esetemben több hetes kihagyások, miközben folyamatosan vívódtam  magammal, hogy mit írhatok itt le, és mi az amit nem...
Lehet, hogy nem egyedül vagyok ebben a cipőben, mert több általam kedvelt blognál tapasztalok mostanában hasonlókat, illetve nagyon csak pang a bloggerélet mostanság.
Talán nem árt itt megemlítenem még azt a tényt, hogy sokszor a lányok miatt sem ülhettem gép elé, mert milyen jogon fosztom meg Őket magamtól, csak azért, hogy valami időben dokumentálva legyen számukra.
Bevallom sokkal szívesebben foglalkoztam velük, majd mikor már esténként a ház is elcsendesedett, vele együtt elszállt az ihlet, és amolyan Pató Pál Urasan elnapoltam az egészet...

Mint tudjátok ennek a blognak a bezárásával egy-időben útjára indítottam egy másikat is a két flamingót, amit teljesen más felállásban terveztem írni.
Gondolom hihetetlen, de rengeteg időmet elvette, mert próbáltam átrakosgatni, balról-jobbra, jobbról-balra átmenteni a már meglévő kreatív munkáinkat, amit olyan sokan kerestetek nálunk.
Talán itt jött az első kudarcom, mert sokkal nehezebben boldogultam a piszkozataimmal, mint azt valaha is gondoltam volna, ugyanis a legtöbb képet már nem találtam, átmentve pedig, miniatűr változatban lett csak látható...
És itt is külön köszönet azoknak a kedves olvasóimnak, akik blogom zártsága ellenére nem voltak restek segítséget kérni tőlem, amit legtöbbször igyekeztem  is teljesíteni.
Azoktól  viszont, akiktől egy kis türelmet kértem és még nem válaszoltam, most  válaszolok, illetve elérhetővé tettem számukra is a kért témákat, oldalakat.

Nem is olyan egyszerű bezárni egy blogot, most már rájöttem, ráadásul még csak egy hivatkozási linket sem tudtam magamra beilleszteni...
- így tehát meghoztam a döntést, hogy ismét kinyitok és más formában, de itt folytatom a blogírást.
Persze ehhez szükséges egy kis megújulás is, illetve a Zsófi és Lucát mint blog címet is szeretném megváltoztatni, ami talán jobban illik majd a két flamingóhoz, egy általam vágyott semleges oldalhoz.
Na jó, vállalom, hogy hülyét csináltam magamból, mert így meg az új blogot kell majd bezárnom, de két felé meg semmiképpen sem szeretnék szakadni, meg nem is fogok.
Így lehetséges, hogy a közeljövőben egy kicsit több bejegyzéssel jövök itt, mert be szeretném pótolni a már meglévő munkáinkat elmaradásunkat és időközben természetesen pár igazán jó képet is sikerült készítenem, amit vétek lenne kihagyni.

Hát ennyit a  mostani helyzetről!
Nagyon meleg van, és ne felejtsétek, már bodzát is lehet szedni, igaz mire elkészül a hűsítő ital, addigra már a forró tea lesz sajnos megint aktuális...

bezár a bazár

Hosszú, hetek óta tartó vajúdás után megszületett végső elhatározásom, miszerint  végleg bezárom blogomat.
Nincs könnyes visszaemlékezős búcsúzkodás, csak előre van...
Fontos, hogy megfelelően zárjuk le a dolgokat az életben. Csak így lehet véget vetni valaminek.
Vallom, hogy minden vég valaminek a kezdete, így most búcsúzik tőletek Zsófi és Luca, akik két flamingó-ként megújulva folytatják hamarosan blogjukat.

Természetesen azok a blogok amiket eddig is rendszeresen olvastam, most is követni fogok, tehát ezen a szinten minden változatlan marad!

Azért köszi, hogy olvastatok...
 :)))


glitter-graphics.com

Hűtőmágnes készítése /kupakokból/

Tényleg nincs új a nap alatt!

Bevallom láttam már söröskupakokból készített hűtőmágnest, tetszett is pár igazán fantáziadús ötlet, de ilyennel, ehhez hasonlóval még nem találkoztam!
Most egy kicsit más tollával ékeskedek, mert amikor megláttam, majdnem fel kellet mosni a földről!
-hogy miért ilyen különleges ez a befőttesüveg tetejéből készített alkotás?
Számomra többek-között azért is, mert készítője saját kútfejéből merített ötlet és technika ötvözésével született meg. Egészen biztos vagyok abban, hogy 100% saját találmány és nem az internet ihlette alkotóját, aki zsenge kora ellenére, igencsak meglepett kreatív munkájával. A számítógépezés nem az Ő műfaja, hiszen még a betűkkel is hadilábon áll, az utat pedig, amit maga választott, a lehető legjobb irány felé vette...
Azt hiszem,jelen esetben megengedhetem magamnak az elfogult szülő, anya szerepét, aki büszke lányaira, de itt most legfőképpen elkövetőnkre, Lucára.
Pár hete, mikor még gőzerővel készültünk az iskolai felvételire, Lucámnak akadt egy lyukas órája. leleményesen kihasználva az alkalmat, amit igen csak aktívan, csendben, hogy Zsófival minket ne zavarjon a tanulásban töltött el.
Bevallom fel se tűnt, hogy a konyhapulton felejtett befőttesüveg tetejét mikor, milyen célból csente el, magam már csak a kész remekművel találkoztam, amikor büszkén, ragyogó arccal megmutatta. Hiába faggattam az elképzelése megvalósításáról, alkalmazott kaparós technikájáról és arról, hogy minként gondolta hűtőmágnesként kivitelezését, nem tudta megmagyarázni: -minden, csak jött a fejemből- válaszokat kaptam.

Azt, hogy magától intézte még a mágnest is abból a dobozomból, ahová a törött, ragasztásra váró hűtőmágnesek és egyéb apró kacatok mágnesek vannak, külön kedves a szívemnek, hiszen így még ragasztania se kellett a kis művészemnek...
Talán az egyedüli amin nem lepődtem meg, az a ló ábrázolása volt.

Azóta lassan, de biztosan gyűlnek a kupakok, amiknek hasonló újrahasznosításáról  még biztosan beszámolok, mert nekem is nagy kedvem lett az ötlet kipróbálásához!

A hét gondolata

Altair játékot indított bloggereknek, részletekért  ide katt!
Ez egy kötetlen, szórakoztató játék, bárki bármikor csatlakozhat a hét gondolatához, ami ez esetben a hobbiról szól, tehát erről fogok írni, én is.

Jelenlegi, hobbimnak tartott tevékenységeim boncolgatása előtt viszont, egy kicsit visszamennék a múltba.
Gyerekként, úgy nőttem fel, hogy édesanyám  kezében gyakran láttam horgoló, illetve kötőtűt szabadidejében.
Akkor, valahogy nekem természetes volt, hogy álomszép kötött ruhákban járhattam, talán pont ezért eszembe sem jutott, az elmúlás, hogy majd valamikor, bánni fogom ezt a fajta hiányosságot...
Ma már persze teljesen másképp vélekedek a kötés-horgolásról, de mint mindenhez, ehhez is  fel kellett nőnöm, meg kellett érnem.
Nem tudok horgolni, nem tanultam meg kötni, bár kötni, kötöttem az utóbbi időben ,- igaz új kapcsolatokat, meg cipőfűzőt, -de ez nem az, amire hobbi szinten vágyom.

Sokáig volt nagy szenvedélyem kert híján a különböző cserepes dísznövények szaporítása, majd jött egy újabb  korszak az életemben, mikor elhatároztam, hogy festő leszek.
Na jó, nem gondoltam én ezt véresen komolyan, de nulla előképzettség mellett, jó volt látni kezeim alól kikerült remekműveket, amik egyébként a mai napig színfoltját képezik a ház különböző rejtett részeinek.
A lányok megszületése után, viszont nem csak az addig féltve őrzött több száz virágaim jutottak mostohasorsra, hanem az addig használt festőállványom is egyre porosabb, mellőzött lett...
Akkoriban, már maga a - hobbi- gondolata is teljesen ismeretlenül, idegenül csengett fülemnek a két apróság mellett.

Lányaim növekedésével, akarva,- akaratlanul cseppentem bele a kézművességbe, amit természetesen festéssel kezdtünk el...

Rájöttem, hogy ami nekik is jó, az nekem is jó vagy még-jobb mert kikapcsol olyankor az agyam, és levezetve a bennem felgyülemlő napi feszültséget, feltöltenek az alkotással töltött, egyre hosszabbodó időszakok órák. Mára, már eljutottunk arra a szintre, amikor kimondottan igénylik, sőt maguktól kérik a kézműves elfoglaltságot. Gondolom, nekik is egyfajta napi feszültség levezetéseként szolgálnak ezen időszakok, ami külön jó dolog, mert ilyenkor együtt vagyunk, jókat beszélgetünk, jobban odafigyelünk egymásra. Természetesen magán akcióim is szoktak lenni, vannak technikák amit a lányok nélkül szívesebben készítek el, nyugiban, saját kedvtelésből, gondolataimba mélyedve. Konkrétumot most azért nem írok, mert aki nyomon-követi életünket, látja, hogy a kreatív kézművesség milyen sokszínű lehet...
Nincs kedvenc technikám, vagyis gondolom, hogy mindig az aktuális, utolsó munkám lenne az, amit ilyenkor illene megemlítenem. 
Az elmúlt évek alatt, egyre több különböző alapanyagot, festéket, kiegészítőt, szerszámot sikerült éppen ezért felhalmoznom, amik egy külön szobában kaptak helyet. Gyűjteményem rendben tartása nem mindig könnyű, néha sokkal egyszerűbb megoldás számomra, ha az ajtót bezárom, akkor legalább nem látom...

Másik, szezonálisnak mondható hobbiként, megmaradtak a virágok, kert tervezés.
Tavasztól-őszig, szívesen időzök kint a szabadban, mert nem csak munka, és testedzés de újabb kivitelezésre váró feladat is folyamatosan akad, eszembe jut, vagy egyszerűen csak kitalálok.
Gyakran játszom családom idegeivel, mivel szerintük, kedvenc szórakozásom közé tartozik a balról-jobbra, jobbról-balra történő, csoportos virágátültetés, évről-évre...
Jelenleg is nagy terveket dédelgetek, egyenlőre csak magamban.
Merek nagyot álmodni, olyat, ami látványosan megváltoztatná a kert eddig megszokott képét. Határozott elképzelésemtől, még a fizikai munka gondolata se riaszt vissza, hátráltatni pedig csak az időjárás tudna...
Közelgő favágó akciónk, nem álmaim netovábbja lesz, amiről majd itt is beszámolok, azt a kényszer, illetve a szélsőséges időjárás miatti kényszer hozza.

Jelenleg azt hiszem, hogy legújabb, nemrégiben elkezdett harmadik hobbimat  is megemlíthetem itt, amire még nagyon büszke vagyok. Nem tudom, hogy miért de valahogy évtizedek óta úgy gondoltam, hogy a konyhatündérkedés közül, a sütés nem erősségem, illetve inkább úgy fogalmaznék, hogy a legnagyobb ellenségem volt.
Alig 2-3 hónapos múlttal a hátam mögött, már rengeteg kelt-tésztás süteményreceptet kipróbáltam, kenyeret sütöttem. Gondolom ezek után, nem nehéz kitalálni a fent említett tevékenységeim közül, családom számára melyik lehet a  legnépszerűbb elfoglaltságom.

Nekem ezek a dolgok jelentik a hobbit, ami családom nélkül kikapcsol, velük közösen töltve, pedig mindannyiunkat szórakoztatnak.

Óraátállítás!

Reggeli ébresztéshez, telefonunkat használjuk. Találtunk is egy számunkra kellemes csengőhangot, ami elég lenne ahhoz, hogy korai ébredésünket, ne heves szívdobogással kezdjünk, amit az ébresztő zene okozott, legkedvesebb álmunkban...
Napi rendszerességgel, mégis más ébresztőre, pontosan kelünk fel. Ezt az ébresztőt nem lehet kikapcsolni, nem lehet lenyomni, nem lehet szundi állapotba kapcsolni, mert nem hagyja magát.
Pontosan az ébresztő megszólalása előtt 2-3 perccel korábban kezdi nyomulását, dorombolását.
Idő közben sikerült tökélyre fejlesztenie leghatásosabb ébresztését is a  bajusz csiklandozást, amit egy jól irányzott mozdulattal, nemes egyszerűséggel az orrunkba nyom...
-na, ez szokott lenni az a pillanat amikor garantáltan felébredünk még az óra csörgése előtt.

 
Nem tudom holnaptól mi lesz szegény Mattikával, Mattilda mennyire fogja magát mellőzöttnek érezni...
Mindenesetre őt nem tudom átállítani!

Ma van a Víz Világnapja!

Óvodánkba, többek között ezért is fektettek nagyobb hangsúlyt a környezetünkben élő vízi állatok megismerésére, bemutatására, ami egy hetes programsorozat mellett zajlik.
A tavaszi időjárás kiszámíthatatlansága, no meg a hideg tóvíz miatt, tavaly is későbbre tettük a csoport környezetóráját, amit azóta is gyakran emlegetnek a gyerekek.
Éppen ezért teljesen természetesnek vettük volt az óvónők részéről a kérést, hogy ezen a napon mi aranyhalakkal járuljunk hozzá a bemutatóórákhoz.

 Mivel idén, nem szerettem volna befőttes üvegben szállítmányozni és tárolni a bemutatásra szánt aranyhalakat, egy nagyon kedves ismerősünktől kölcsönöztünk egy kisebb akváriumot pár napra. Nem csak esztétikailag kellemesebb látvány, de így legalább a halak miatt sincs lelkiismeret-furdalásunk, mert tökéletesen elférnek...

Már korán reggel nagy volt az izgalom, nyüzsögtek ezerrel a lányok, alig bírták kivárni az időt az induláshoz.
Persze, okos szülők mikorra tervezik a halfogást, mint reggelre...
Amit ma is megtehetsz, ne halaszd tegnapra!
Gumicsizmában, kenyérrel és hálókkal felszerelkezve levonultunk családilag a tóhoz.
Utólag majd úgyis kiderül, mit gondolhattak szomszédaink a tőlünk szokatlan viselkedéshez, miszerint már 7 óra után, kisebb hangzavarral sikerült fellármáznunk a környéket...

A gyerekekért mindent! Így, hogy teljes legyen sikerünk, némi hasztalan próbálkozás szép szó után, lelkes asszisztensünket, kénytelenek voltunk kivonni a forgalomból.
Állatvédők figyelmét felhívnám itt, hogy a kutyát rendszeresen  nem a vízben etetjük!

Miután ezt a kisebb zavaró tényezőt Iza Takahasit kiiktattuk, látványos sikereket értünk el a sport-halászatban, mondjuk időt nem mértem, de azt hiszem, hogy így is csúcsot döntöttünk. A sajátunkat legalábbis biztos, ráadásul úgy, hogy még alig kezdődött el az idei szezon...

Békát esélytelenek voltunk fogni, igaz ezt nem is ígértünk, de helyette találtunk békapetét, ami a fejlődési folyamatok szemléltetésére kitűnő lesz, ráadásul még szakirodalmat könyvet is tudunk mellékelni hozzá.
Egyébként pont múlthétvégén lett a tó lehálózva a rengeteg békapetétől, így kész csoda, hogy ezt is találtuk...
-ebből is látszik, hogy dolgozik a természet rendesen.

Mondanom sem kell, mekkora öröm, üdvrivalgás volt a csoportszobában mikor megérkeztünk.
Gépet nem vittem magammal, sebaj, majd délután bepótolom!

Zsófia

Se névnap, se születésnap, ez a bejegyzés mégis róla szól...
- mert megérdemli!

Végre eljött az Ő napja, amire már mondhatni, mindannyian régóta vártunk. Hiszen,  nem csak az első fogak kibújása okoz örömet a szűkebb család számára, de legalább ilyen nagy öröm, az elő fogacska elvesztése is, pláne úgy, hogy a témában kemény riválisa is akad... Ez, egy időre  az önérzetén is alapos csorbát ejtett, hogy az eddig megszokott elsőbbségéből, "A" magzat, első szülött, 2 perc előnnyel!!! háttérbe került, de mint említettem, -ez csak egy rövidke ideig tartott, -utána minden visszaállt a régi  domináns kerékvágásába.
Már nem voltak sóvárgó pillantások, testvére folyton hulló növő fogai  és a fogtündér ajándékai miatt, egyszerűen elfogadta a tényt, hogy nála, ez később következik be, nem egyformák.
Nem tévesztettük addig sem szem elől, folyamatosan nézegettük, keresgéltük a szájában megbújó parányi fogak között a duzzanatot, hátha...-míg egy nap, megláttuk a várva várt csodát.
Azt hiszem, hogy mint minden csoda, ez is "csak" három napig tartott, és mire felocsúdtunk, a hirtelen jött örömünket, kétségbeesés váltotta fel. A parányi kis duzzanatból, egyre nagyobbacska fog lett, ami második sorba kezdett nőni úgy, hogy az első fogakat kezdte teljesen szétnyomni, de nem kimozdítani eredeti helyéről. Zsófikám makacs foga, nagyon ragaszkodott gazdájához. Heteken keresztül, hiába tettünk erőfeszítéseket meggyengítésére, sikertelenül, mozdulatlanul állta a megpróbáltatásokat. Mikor már végső elkeseredésemben, a fogorvosi beavatkozást tartottam az egyetlen lehetséges megoldásnak, problémánk megszüntetéséhez, láss csodát minden gondunk megoldódott egy erőteljesebb rántással. aminek elkövetője természetesen szerénységem volt, ráadásul a születésnapom szent estéjén, így duplán felejthetetlen emlékben részesültünk
A képek azon a bizonyos nap reggelen, eredetileg más célzattal  cipőfűző bekötés készültek, estére viszont teljesen más értelmet kaptak...

Imádom, amilyen könnyedén tudja tenni-venni magát a fényképező előtt, persze csak akkor ha van hozzá kedve. Most volt...