Amikor azt mondom, hogy szeretem a
rózsákat, sok újdonságot nem árulok el magamról.
Szeretem minden formában, éppen ezért nagyon örülök, amikor rám talál egy-egy különleges példány...
-mert tudatosan mostanában már nem keresem.
Tényleg nem keresem a rózsákat, de úgy látszik találkozásaink elkerülhetetlenek, mint ahogy történt ez minap is, amikor rátaláltam egy fantasztikus
blogra.
Bevallom, mikor megláttam ezeket a gyönyörűséges alkotásokat elfogott az alkotás iránti vágy, mert nekem ilyen kell, ilyen faliképeket, díszeket akarok, mese nincs.
Egész nap nem hagyott nyugodni a gondolat, folyamatosan azon agyaltam, ha másból nem is,
süthető, vagy só-liszt gyurma, de még aznap szóba került az üvegesek által használt gitt is mint lehetséges alapanyag jobb-híján
papírból készítem el az én gyönyörűségeimet, ami szintén a fent említett oldalról adta az ihletet.
Nem is én lennék, ha azonnal nem próbáltam volna ki a papírrózsa készítést, ami valóban nagyon mutatós, de nem az, amire vágytam. Persze, más dekorációhoz biztosan tökéletes, de nekem szemmel láthatóan is masszívabb megoldást kellett keresnem.
Így a véletlenek furcsa találkozásából született meg saját verzióm, ami az előző
bejegyzéseim témáját is adták, -tojástartóból, viszont a papírrózsa készítése alapján.
Nem tudom miért van az, hogy legtöbb, hasonló kaliberű munkámat a földön ülve készítem el, és inkább bealjazok magamnak, csinálva még ezzel is plusz munkát...
A rózsák elkészítése tényleg végtelenül egyszerű, csak az a baj, hogy nem lehet abbahagyni ha rákattanunk, mert kell még bimbós, félig és teljesen kinyílt változat is, főleg akkor ha egyszerre több színnel dolgozunk.
Nem, festeni már végképp nem álltam neki, ezek gyárilag ilyen színes tojástartók.
Máskor eszembe nem jutott volna, hogy a tojástartó tálcák színei se egyformák, erre még akkor döbbentünk rá, mikor az ovis virágokat szabdaltuk fel, rendesen válogatnunk kellett a nem megfelelő
színeket darabokat.
Még jó, hogy akkor nem dobtam ki, most dőzsölhetek a hirtelen nyakamba-szakadt nagy választékban.
Most ezzel a három színnel dolgoztam. A rózsákat ragasztópisztollyal ragasztottam össze, illetve azzal raktam fel a hungarocell golyóra, amit előzőleg kilyukasztottam a bambuszszárral, de még nem rögzítettem véglegesen, a könnyebb hozzáférhetőség érdekében.
Vigyázat! Ne kövessétek el azt a hibát, hogy a forró ragasztóval bekent,
éppen leeső virág után kaptok, úgy mint én! Súlyos égési sérüléseket okozhat, de minden bizonnyal, fájdalmas hólyagokat...
Pedig nem is a földön ültem!
A méretileg megfelelő cserepet akrilfestékkel festettem, direkt törekedve arra, hogy ne tökéletes fedettséget érjek el, így a rózsákban megtalálható 3 alapszínt próbáltam itt visszahozni.
Eredetileg kavicsokkal szerettem volna a cserepet megtölteni, de hiába az apró szemeknek, méretileg még így sem illettek bele, így egy hirtelen jött ötlettől vezérelve, az itthon található macskaalomból használtam fel.
Remélem azt a macskák nem sérelmezik, illetve nem veszik célzásnak az újonnan jött lehetőséget...
A végeredményt elnézve biztosan lesz még hamarosan folytatása, de addig egy másik munkámat illene befejeznem a lányok közelgő óvodai ballagására, ami a változatosság kedvéért
margaréta lesz, és nem papírból...
