Vannak dolgok amiket nehezen kezdünk el.
ilyen a takarítás, vasalás stb, de tényleg csak elkezdeni nehéz, mert utána annyira belelendül az ember(lánya) a munkába, hogy nem tudja abbahagyni...
nálam a festés is ide sorolható
( nem az apró képekre gondolok, papírral és ceruzával, vagy vászonra ecsettel)
Már megint falfestésre adtam a fejem... tudtam, hogy sok segítséget nem várhatok Gáboromtól, de a békesség megőrzése érdekében jobb, ha nem is veszem igénybe az általa nyújtott szolgáltatást...
Hosszú hétvégére tervezett programunk betegség miatt elmaradt, ( mert persze hogy ilyenkor betegszenek meg a lányok)
Egyébként is szobafogságra voltunk kényszerítve, gondoltam egyet és összekötöttem a kellemest a hasznossal...
Hajnalban többszöri forgolódás után úgy döntöttem,
hogy nem kínzom magam tovább az ágyban, inkább a "tettek mezejére lépek"
Tele voltam energiával és valamit annyira szerettem volna csinálni a megszokott "monoton" dolgok után.
Valami másra vágytam, csak még azt nem tudtam, hogy mi lenne az, ami a pillanatnyi hangulatomban kielégíti alkotni vágyó kényszeremet.
Szerintem a "nagy" festők is így lehettek, amikor kényszert éreznek, és ezt hívják ihletnek.
Sokáig nem kellett törni a fejem hogy megtaláljam a festés áldozatát.
Mire kis családom felébredt, már tudtam, hogy én ma kifestem az étkezőt, amit közöltem is az jelenlévőkkel.
Reggeli után irányunkat egy nagyobb festékekkel is foglalkozó áruház felé vettük, ahol beszereztünk minden számomra szükséges kelléket.
Hazaérve kezdődhetett a "móka" amiben a lányok lelkesen segédkeztek.
Percek alatt felforgattuk a házat, székek, virágok lepték el a nappali nagy részét, megfelelő játékteret biztosítva ezzel a lányok számára.
Nagyon tetszett a lányoknak, hogy vonatozhattak, majd sátrat tudtak "építeni" pár szék tologatásával.
Nekik a lakásban okozott káosz, maga volt a mennyország...
Délutáni alvásuk alatt tudtam elkezdeni a szegélyek ragasztását, mert "profi" módon szerettem volna csinálni, ha már energiát fektetek bele.
A festés, estig váratott magára, mert időközben felmerülő problémákkal találtam magamat szemben, amik nehezítették munkámat.
Lelkesedésem ettől nem csökkent, sőt egyre inkább úgy éreztem,
hogy ma "megváltom a világot" és valami nagyot fogok "alkotni"
Az első kevésbé sikeres mozdulatok után, kezem ráállt a megfelelő mozdulatsorra, és egyre magabiztosabban sikerült a struktúra vakolatot felfestenem (kennem) a falra.
( ja, azt el is felejtettem írni, hogy gyakorlatilag egy durvább falhatást szerettem volna az étkezőbe, nem "csak" egy szimpla festést)
Meglepetés megint csak akkor ért, amikor a struktúravakolat dobozán feltüntetett mennyiség,
nálam a felére se volt elég, tehát az már biztos, hogy holnap reggel irány festéket venni...
-összesen 5! doboz festéket "fogyasztottam" el
( aminek elméletileg elégnek kellett volna lennie 75 négyzetméterre!)
-hogy csináltam???
-nem tudom, de az biztos hogy jól
nem akarok nagyképűnek tűnni, de tényleg jó lett a végeredmény, és még Gábornak is nagyon tetszik!
És innen beindult a fantáziánk, hogy akkor milyen jó is lenne ha a konyha is meg lenne csinálva, meg a nappaliba is milyen jól nézne ki...
Egyik gondolat követte a másikat...
-én szívesen megcsinálnám, de ezt már tényleg nem tudnám egyedül, és nem is bírnám...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése