


Készülünk a télre!
Helyére kerülnek a különböző közlekedési járgányok amik félig betöltik az egyébként se nagy garázsunkat és végre rend lesz, ez volt a tervem november utolsó hétvégéjére.
Gyönyörűen sütött a nap, ami ideális a kertben ( garázsban) az őszi utolsó nagytakarításra.
Szándékomban volt a pedálos, és pedál nélküli biciklik, rollerek, kisautók( babytaxi) babakocsik
száműzése tavaszig a hátsó kis házba, amiben jól megférnek majd a fűnyíróval és hasonló kerti szerszámokkal, bútorokkal.
A lányok résen voltak, nem hagyták olyan könnyen magukat megfosztani az egyébként már hetek óta mellőzött járművektől.
Türelmesen hagytam, hogy az utcánkban megtegyék a búcsúköröket, és még a szomszéd bácsi diófája alól is sikerült egy-egy zsákmányt szerezni, amit nagyon ügyesen törtek össze kis lábukkal és fogyasztottak a tett színhelyén.
Mikor a kerítésen kívül észrevették, hogy apukájuk mekkora dobozokat pakolt ki a garázs elé, már nem volt többé kint maradásuk, be kellett mennem velük, hogy kedvükre viháncolhassanak a dobozokban, ami idő közben a napsütötte fűre " keveredett"
A dobozokkal sikerült elég sokáig lekötnünk őket, így én is elkezdhettem a "lomtalanítást" a garázsban.
-egyébként hihetetlen, hogy mennyi dolgot felhalmoztunk tavasz óta, és egyre csak gyűlik a sok "apróság" amire úgy gondoljuk, hogy jó ha közel van és nem "kell" érte menni, hátra a kis házba.
-ezek a " kis" apróságok kerülnek most vissza " hátra a helyükre" tavaszig, amikor megint kezdődik minden előröl...
A nehéz kezdésnek" rendrakásnak" az lett a vége, hogy este öt után fejeztük be, annyira belejöttünk
( energiánkból még a kocsibeálló felseprésére is jutott)
Most végre rend van!
-de, meddig????
És egy kép amint ebéd előtt Zsófia olvasott egy mesét a türelmesen hallgató Lucának...
Öröm nézni őket ilyenkor, hogy milyen jó testvérek is ( tudnak lenni)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése