Szeretek fényképezni, gondolom ez nem lep meg senkit, mert a féltégla súlyú nehezék, szinte mindig ott lapul a táskámban, lesben állva, hogy megörökítsem az adott pillanatot az utókor számára. Mániám észrevétlenül fertőzte meg családomat, akik nemcsak elfogadták, de önkéntes modelljeivé váltak hobbimnak. Kötelező beállításokat nem szeretem és bevallom az se zavar, ha hátulról kapom lencsevégre az adott témát, elvégre (nagyon) amatőr szinten űzöm az "ipart" amibe ez még belefér. Készülnek képek szép-számmal, most nem is erről szeretnék írni, hanem a kötelező éves óvodai fényképezkedésről. Első évben, röviddel a beszoktatás után került sor a csoportkép, illetve egyéni fényképekre aminek nagyon örültem, mert profi képeket vártam.
Ebből gondolom kikövetkeztethető, hogy mekkora csalódásban volt részem, de egy pár fényképet hűtőmágnes formájában még így is rendeltem a lányokra kiéhezett rokonságnak. Tulajdonképpen említést sem érdemelne az egész hercehurca, ha megint nem ezzel az utolsó óvodában töltött évről lenne szó, amiben már a fényképész személye sem ugyanaz, tehát még lehet esélyünk...
Igen ám, de mit tehet a szülő, ha gyermeke nagyban tesz az elvárásokra és nem ünneplő csilivili díszmagyarba szeretné megörökíttetni magát, hanem a kedvenc és ugyancsak viseltes darabjában immáron negyedik éve. Vasárnap este a szokásos hajmosáson túl, még nem szerettem volna belemenni holmi parázs és értelmetlen vitákba, ezért a ruhakérdést olyan Patópálurasan elnapoltam reggelig... Mivel reggel se szerettem volna elrontani az egyébként remekül induló napunkat, gondoltam hagyom magam az árral sodródni, döntsenek szabadon öltözékükben, legfeljebb az irányított demokráciát később, a látottak után alkalmazom.
Már az első kézmozdulat gyanúsnak tűnt mikor a rövidnadrágok között válogattak, de ezt sikerült elütnöm annyival, hogy az udvarra valóban megfelelő viselet lesz.
Jó, tényleg nem fodros ruhát képzeltem, tulajdonképpen azt sem tudom, hogy mit láttam volna rajtuk szívesen amiben valóban az én gyerekeim vannak, és olyanok amilyenek...
Választottak. Nem kaptam sokkot és nagyon meg-sem lepődtem, mert ettől sokkal vadabb összeállításokat vártam.
Egyedüli kikötésem csak annyi volt, hogy akkor ha lehet, ne cipőbe és mégcsak ne is zokniba, hanem mezítláb legyenek lefényképezve...
Igazad van. Az ovis és iskolai fotózásból köszönjük mi sem kérünk (kivéve egy csoportképet). Inkább profira bízom vagy ahogy te is tetted kézbe veszem én a gépet és ezzel együtt az ügyet.
VálaszTörlésPuszi, ezen is tündériek a lányok!
Ági
Bizony jól írta Ági. Tündériek. :)
VálaszTörlés