Buli hangulat

Szombaton, szűk baráti körben ünnepeltük Gábor születésnapját.
Nekem (mint mindig) most is a sütés,-főzés megszervezése, logisztikai előkészítése jutott, ami lássuk be egy átlag konyhai felszereltséggel rendelkező háziasszonynak nem egyszerű feladat, ha a vendégek alaplétszáma megegyezik az ünnepelt életkorával...
A menü összeállítását igyekeztem a lehető legkevesebb munkával (már ha ilyen létezik) kitalálni, ami ennyi ember ízlésének is megfelel és tálaláskor sincs vele sok macera...
Választásom így esett a (babgulyás, marhapörkölt, töltött-káposzta) jellegzetesen magyaros egytál ételekre, amihez a kockás abroszok helyett a szalvétákba próbáltam belecsempészni a mulatós, de alkalomhoz illő ünnepi hangulatot.
A sós és az édes rágcsálnivalók se hiányozhattak természetesen az asztalokról amik elkészítésével valahogy sokkal több idő elment mint azt előre terveztem, és nagyon azt se bántam, hogy a Pavlova tortára is hagytam magamnak bőven időt, mert a kisegerek (Zsófi és Luca) folyamatosan megdézsmálták a már kisült sütemény készletet...
Örömmel töltött el a sütés főzés, mert tudtam, Gábornak is sokat jelent, hogy barátait hazai pályán, a jól ismert környezetbe köszöntheti, bár döntésem józanságát sokan megkérdőjelezték, mikor megtudták a vendégek létszámát.
-igaz, bármelyik étterembe ellehetett volna menni és lehetett volna egy jót mulatni, esetleg enni, inni, de annak nem lett volna meg az az "intim"hangulata, mint így a négy fal között...
Mégis csak egy kerek évfordulót ünnepeltünk, így megengedhettük magunknak azt a luxust, hogy rendezvényszervező céggel hozatjuk ki az asztalokat, székeket és mindenféle kelléket
(ami egyébként sokkal kevesebb összegbe került mint azt gondoltam volna) ráadásul még a mosogatástól is megkíméltem magamat...
Szombaton délelőtt így még arra is jutott időm, hogy a boríték formára előre meghajtogatott szalvéták ne maradjanak üresen, így mindenki találhatott magának benne egy -egy kedves (vicces) üzenetet, amit az étkezés megkezdése előtt közösen olvastunk fel megalapozva ezzel az est hangulatát...
A díszítés, terítés is a mi feladatunk volt, de azt hiszem a végeredményen látszik, hogy beleadtunk apait -anyait hogy az estét mindenki számára felejthetetlenné tegyük...

gondolom nem nehéz kitalálni, milyen zenére táncoltunk (közkívánatra) többször is kifulladásig...
:)
cipőcsere után...
na most kiderül, hogy ki nálunk a papucs?

(nem) csak egy tánc volt...