Rózsaszínben látom a világot

és remélem, hogy ez sokáig így is marad!
Emlékszem, régen gyerekkoromból azokra idősödő nőkre /40 felettiek :) / hogy mennyire megszólták azokat a kortársaikat, akik dacolva a kor és kilók számával, bátran viselték ezeket a kislányoknak titulált színeket.
Szerencsére ma már egy olyan korban élünk , ahol többek között ezen lepődünk meg legkevésbé...
Nálam sem volt ez mindig így! Valahogy a lányok születésével jött és szépen észrevétlenül lopta be magát a pink és annak árnyalatai, szívünkbe, változtatta, formálta az ízlésünket...
Bizony, itt jön a többes szám, mert a családunk egyetlen férfitagja is megkedvelte /elfogadta/ és alkalomadtán büszkén viseli is eme színű ruhadarabokat, -amibe egyébként nagyon férfiasan hat!
Leggyakrabban, tavasszal és nyáron szeretem magam körbevenni ezekkel a vidám,
-na jó, legyen,- kislányos, babás színekkel, mert vidámságot hoznak az életembe, elfeledem a koromat /lásd fent/ és mert egyébként is jól mutatnak a napbarnított bőrön...
-bár, ha jobban belegondolok, akkor az első rózsaszín "szerelmem" jócskán a lányok érkezése előtt volt, ami tényleg a színe miatt keltette fel az érdeklődésemet, mert a piros változata nálunk azóta sem /csak ritkán/ kapható.
/kép lent/
Ez a fajta vonzalmam az illat iránt a mai napig kitart/ott/, mert egyike kedvenc parfümömnek...
Amolyan régimódi nőnek tartom magam, aki próbál haladni a kor különböző vívmányaival /lásd blogírás/ de nem tartom fontosnak, hogy a legújabb mobilom legyen amit a piacra dobnak a szolgáltatók és az érintőképernyő sem hoz lázba.
Hosszú évek óta nyúzom szegény telefonomat, ami 2 hete kezdi megadni magát, egyre több bosszúságot okozva nekem vele...
Gábor kb fél évente tesz kísérletet arra, hogy lecseréli egy modernebb, jobb telefonra a régit, de én hajthatatlan voltam és nem engedtem a csábításnak, igaz azt is megjegyeztem nagy mérgembe egy kritikus napon, hogy -nekem ezután egy rózsaszín telefon kell!- mert soha nem találtam, láttam meg -a konyhapulton/se/- meg a táskámba/se/- meg sehol /se/ meg egyébként is...
Már többször is leírtam, hogy mi nem vagyunk amolyan ajándékozós típusok, a szeretetet, szerelmet, ajándékok és alkalmak nélkül is érezettjük a szürke hétköznapokon is egymással, ezért nem újdonság számomra, hogy nincsenek meglepi karácsonyi ajándékok és parfümök, amik egyébként is december /és egyéb ünnepnapok/ elején szoktak elfogyni rendszerint és nem várhat karácsonyig /vagy az adott alkalomig/ az utánpótlás...

Most, mégis rózsaszínben látom a világot és erre minden okom meg van!

Boldognak érzem magam, hogy ilyen családom van, és az égiek ezeket az embereket rendelték körém...

Ajándékot kaptam! -a /számomra/ nem megszokott módon.
Születésnapom van és, hogy -neve is legyen a gyereknek- mondhatni úgy, hogy minden vágyam teljesült!
2in1!
Kaptam egy ilyen csodát, amit diszkréten a fülem mögé helyezve ... -nem, nem hívok fel senkit- hanem illatpermetbe öltöztetem "hab"testemet!
:)

-de ha már a telefonálásnál tartok, akkor erről se feledkezhetek meg, hogy ne mutassam meg, amire remélem ismét évekig hű társamként tekinthetek, mert gondolom, pár év múlva sem lesz ciki, pink telefonnal járkálni...
:)

végezetül, jelen és a múlt egyben...


Tudom, hogy a jelenleg trónbitorló szájfényemmel jól kijönnek majd egymással a táskám mélyén, mert hiszen- rózsaszínben látom én a világot...
:D

Szülinapra készülünk...

Születésnapra vagyunk hivatalosak, de mivel délután 3 órára kell megérkeznünk, délelőttre valami programot kellett csinálnom a lányoknak.
A hűtő belső tartalmának rendezgetése (takarítása) közben ráakadtam még egy zacskó (maradék) mézeskalács tésztára.
Ez az!
Nagy sikerük volt a mézeskalács mécsestartóknak karácsonykor, ezért most Hannának készítünk belőle egy "igazi" születésnaposat.
A maradékból pedig a babakonyhába is gyárthatjuk a tortákat és sütiket
(amiket "szerencsére" nem kell megennünk)

Rutinos mézeskalács-díszítő lányaim pikk-pakk rádobálták a tésztákat
(amit, az alkalomhoz illően válogattunk ki)

Míg sültek a "finomságok" megkezdődött szenvedésük...

-Anya! mikor megyünk már?

(be voltak sózva, annyira mehetnékük volt...a születésnapra...)
Mivel időnk még így is akadt bőven indulásig, nekiláttak saját szórakoztatásukhoz.
Lucám kényelmesen a földön fekve hangosan olvasta Boribon sorozat valamelyik kötetét.
Zsófikám a konyhában a földön ülve "ollózott" ( nem kis szemét kupacot almozva maga köré, amit szerencsére nem nekem kellett felszedegetnem)

Öltözékükkel kapcsolatba volt egy kisebb összezörrenésünk a lányokkal, mert nehezen értették meg, hogy hiába szülinapra mennek, nem a legszebb ruhájukat kellene felvenni...
Nem mintha nem szeretném azt, hogy csinosak legyenek, de mivel ez egy kreatív (nem hagyományos) buli és(egyébként is!!!) ismerem a lányaimat.
(tuti, hogy a ruhájukba törlik a kezüket)
Mielőtt elindultunk volna azért a fiókból előkerestem köténykéjüket, amiben sütni szoktak.
???
Igen! Néha teszek egy-egy próbát a sütés elsajátítására!
Ja, és van 3! féle süti amit nagyon jól tudok elkészíteni. (egyenlőre csak ennyi)
:)
A születésnapi parti a belváros szívében volt, ahová némi dugó elkerülésével és 5 perc késéssel érkeztünk meg.
A lányok eleinte félszegen bújtak hozzánk, de mikor meglátták a rengeteg szebbnél szebb "csajos" formájú gipsz figurát, semmi másra nem vágytak jobban, minthogy nekivessék magukat az alkotás élményének.

Mi, szülők addig egy kávé mellett élvezhettük a "gyerekmentességünket"
Mivel semmi nem tart örökké, a festésnek is egyszer véget kellett vetni (gyerekeim nagy bánatára)
Büszkén mutogatták alkotásukat a lányok...

Festés közben biztos alaposan megéhezhettek a gyerekek, mert a megérkező pizzát egymás ellen
ették.
Jó volt nézni ennyi "jó-étvágyú" gyerkőcöt egy rakáson (csordaszellem működött)
Néhány levezető kör után következett az est fénypontja ( a vendég gyerekek szemében )
a születésnapi torta.
A torta amivel hasonlóval már egyszer találkoztam, és amit szintén ügyesebb kezű anyuka sütött, most Ági készítette el Hannának a Barbie-s tortát.
Le a kalappal a torta előtt (és Ági előtt is...) aki nem akármivel varázsolta el a kislányok szívét...
Egymást túlkiabálva tartották tányérkájukat, hogy minél előbb megkostolhassák az édes csodát.

Az ajándékok átadása is nagyon ötletesen volt "kitalálva"
Hanna nagyon belevaló kis(nagy)lány aki nem illetődött meg azon sem, hogy egy kis játék formájában juthat hozzá a neki szánt ajándékokhoz.
Ajándékosztás után kezdődhetett az "önfeledt" szórakozás, amit néhányan labdázással táncolással, szaladgálással, célbadobással töltöttek.

Hét órára alaposan elfáradtak a lányok (ennyit számít, hogy kimaradt egy alvásuk délután)
de tele élménnyel és munkájuk "gyümölcsével indultunk haza.

Nagyon jól éreztük magunkat!
Nem győzöm elégszer ismételni magam...

Nagyon boldog születésnapot kívánunk "kicsi" Hanna, egészségben, boldogságban!

Itthon a lányok egész este a gipszfigurákkal játszottak, amit éjszakára még kénytelen kellett megengednem, hogy az ágyukba maguk mellé fektessenek...

Telt ház!

A délelőttöt próbáltam nyugodtan (már amennyire lehetett) a lányokkal tölteni...
Igyekeztünk, némi "apróságot" készíteni a születésnapos számára.

Ahogy haladt az idő, lettem egyre idegesebb...
Idő közben kiderült, hogy nem lesz elég a tepsim,
nem fogom tudni egyszerre megsütni a csülköt...
Nagyon, nem is értem miért csodálkozok ezen, hiszen 8 kg-ot kell a tepsikbe gyömöszölnöm.

-ez már ipari mennyiségnek számít!
?
A kölcsön tepsi pedig, kicsi a sütőmhöz...
:(
:(
:(

Pedig mindent olyan jól kitaláltam...!

Mára nem hagytam mást, csak a krumplinak az elkészítését, ami meg gyerekjáték...
-ha van tepsi és hely a sütőben...
-ha előre (tegnap) megsütöm a csülköt...
-késő bánat!

Miért akartam mindent frissen sütni???
Volt idő amikor elkeseredtem, de nem adtam fel!
Addig küzdöttem, pakolásztam a húsokat, krumplikat, míg minden a helyére került.
(közbe meg vért izzadtam és minden létező edényt összekoszoltam)

Végre megterítettük a lányokkal közösen az asztalokat, amit a nappaliban állítottunk fel.
A terítésből nem lehetett kihagyni őket, addig nem akartak menni aludni...
-mit tehettem volna?

Egy gyors zuhany, nem csak frissítőleg, de nyugtatólag is hatott rám...
Épp, hogy elkészültem magammal...


Jöhettek a vendégek...!

Szépen sorba megérkezett mindenki...
(előzőleg pontos cím és telefonszámmal ellátva, ha esetleg valahol elakadnak, engem hívjanak)

Mivel mindenki autóval érkezett, ezeket is feltűnésmentes helyre kellett parkírozni, ami a szomszédos utcába volt megbeszélve az egyik lakóval...
(figyeltünk a részletekre)

Minden vendég egy célból érkezett, ami pillanatok alatt összekovácsolta a titkos csapatot.

Izgatottan vártuk az ünnepelt érkezését...
A vendégeket addig a fürdőszobába tömörítettük be...valahová el kellett dugni őket...
(ez csak pár perc volt, amit bent kellett tölteniük)

Mikor megérkeztek, nem volt feltűnő Krisztinek a megterített asztal (megszokta a nagy bulikat nálunk)
A lányok rohantak volna vele megmutatni az elbújtatott vendégeket, amit gyors elterelő hadművelettel próbáltam húzni...

A szaunához hasonló fürdőszobában, izzadtak a vendégek( 22 en lihegték tele)

Megsajnáltam őket, és kinyitottam a fürdőszoba ajtót, ahol bent sötét volt...

Krisztinek feltűnt, hogy a fürdőszoba felől valami motoszkálás félét hall, de még ekkor is gyanútlanul álldogált, miközben én, még mindig próbáltam szóval tartani...

Ekkor felkapcsoltam a világítást, miközben az ünnepeltünk még mindig csak állt és nem esett le neki, hogy mi is történik körülötte...

Szépen lassan dolgozta fel az egészet...
-ismer mindenkit... (nem volt gyanús)
-ezek nem a többiek...(megszokott társaság, keresztszülők)
-mit keresnek nálunk a kolléganői???- ekkor már valami nagyon nem stimmelt nála, de még mindig nem sejtett semmit ...

És akkor mint derült égből villámcsapás kiáltották egyszerre a többiek...

-Boldog születésnapot!

Volt nagy sírás, és öröm is!

Nem részletezem tovább...

Fergetegesre sikeredett meglepetésbulinkon mindenki remekül érezte magát!

-voltak akik jégtörőnek képzelték magukat, és csobbantak a majdnem befagyott tó vizében
(kint cikáztak a mínuszok)

-akadtak akik nem szerették a levest (nem voltak levesesek, mégis 2 tányérral ettek)
???
-a zene hatására a párok is felélénkültek és ropták a táncot

-nem voltak klikkesedések (ettől kicsit tartottam)

-Jó volt!
-Jó volt!
-Jó volt!

-Jó volt a házibuli!

Az ételek is fantasztikusan sikeredtek, ezért pár szóban róluk is írnék egy keveset...

"A" leves:
kapros Bakonyi betyárleves
(tartalmas kiadós leves)

Csülök, Móni módra...
-hozzá az elmaradhatatlan lisztes krumplival és savanyúságokkal...

Majd valamikor leírom ezeknek is a receptjét, ahogy én csinálom!
(Móni módra)


De nem most!

és a születésnap folytatódik...tündérekkel,-tündér nélkül

péntek 13. szülinapi tündérparti

Az időpont nem éppen mindennapi egy születésnap megtartásához gondolták sokan...
(még jó, hogy nem vagyok babonás, én is 13.-án, sőőőt pénteken születtem)
:)
Pénteken szerettem volna megtartani a születésnapjukat és az sem zavart, hogy 13.-ára esik.
Bíztam benne, hogy mást se fog ezért a meghívókat időben szétküldtem
( a postás szerepet Gábor vállalta) még időben "sokkolva" a szülőket a szembesítéssel, hogy nálunk
- péntek 13.-án buli lesz!
(hogy ne mindenkinek rögtön a fekete macskák és hasonló babonák jussanak eszébe ezért finomítottunk rajta és tündérpartit szerveztünk)
- igaz, azt még nem tudom, hogy Luca napra milyen boszorkányságot fogok "kifőzni."

Az ötletet "loptam" Ágitól, aki Hanna lányát lepte meg vele.

-alaposan rákészültem az elkövetkezendő napokra, mert nem csak az ovistársakat, hanem szombaton a keresztszülőket is vártuk vendégségbe,
( akik miatt egyébként is fakanalat kell a kezembe venni)

-gondoltam , ha már egyszer főzésre adoma fejem akkor semmivel nem tart tovább, ha az adagot megduplázom és a szülőknek is kedveskedek egy kis finomsággal.
-napokkal ezelőtt kezdtem pácolni a húsokat, hogy ne mindent az utolsó pillanatra hagyjak...
-pénteken már minden megfőzve( vagy részben előkészítve ) várta a vendégeket.

A lányokat ebéd után elhoztuk az oviból, hogy itthon átbeszélhessük a rájuk váró " nehézséget"
( nem veszekszünk, nincs irigység, jó és szófogadó gyerekek lesznek stb...)
Mire az első vendégek megérkeztek minden készen állt a fogadásukra, pillanatok alatt, bábeli zűrzavar lett úrrá a házban.
A tündér megérkezésével sikerült elvarázsolnia a gyerekeket, jó volt nézni ahogy szófogadóan, lesik minden mozdulatát, "isszák" szavait...
Tündérünk, egy rövidke időre tehermentesített minket a gyerekek szórakoztatásával, így mi szülők is kicsit fellélegezhettünk.
Áldom az eszem, hogy hívtam egy profi fényképészt is mert arra már végkép nem lett volna időm, hogy elkattintsak pár képet ennyi mosolygós kis tündérkéről, vagy ha igen akkor a vendégekkel nem tudtam volna foglalkozni.
(nagy beszélgetésekre így sem kerülhetett sor, mert folyamatosan azt lestem hogy kinek üres a pohara, tányérja, közben fél szememmel a gyerekeket lestem és még Gábornak is instrukciókat adtam...)

-édesek voltak a gyerekek, habár inkább a lányokat bűvölte el szebbnél szebb ruha és annak lehetősége, hogy felpróbálhassanak belőle egy párat.
Zsófimra bármikor néztem, mindig más színű ruha volt rajta, már követni se tudtam és nem is akartam, látva kipirult arcukat, boldogság töltött el,
-jól éreztem magam!
A lányok tündér fejdíszeket készítettek, a sminkelés és a körömlakkozás se maradhatott ki a bújócska mellett, amibe már a kis kalózok is örömmel vettek részt.

Apró meglepetéssel is készültünk a vendégeknek (köszönő ajándék helyett)
nálunk tombola volt, igaz a fiúk miatt egy kicsit módosítani kellett a sorsolás menetén, de így tuti hogy nem egy rózsaszín fejdísz tulajdonosai lehettek.
Amikor a lányok tombolájának sorsolásához jutottunk azaz folytattuk a húzást, már teljes káosz látszott kialakulni, Zsófi és Luca már nem is akartak segíteni
(mint ahogy azt már napokkal előtte megbeszéltük)
- így a kis önkéntes jelentkezők húzhattak.
A tombolára minden gyerkőcnek felrajzoltam az óvodai jelét, hogy ők is könnyebben el tudják "olvasni" hogy ki a szerencsés nyertes...

most írhatnám azt is, hogy "minden szentnek maga felé hajlik a keze"

Ági lányai sorba egymás után kihúzták a saját jelüket a szülők nem kis derültségére...
Miután mindenki megkapta az ajándékát, (fokozva az izgalmat) következett a főnyeremény kihúzása, amin már a családok indulhattak egy gyermek képviseletében.
-NEM, a főnyeremény nem, egy kétszemélyes párizsi hétvége
-ahogy azt sokan remélték...
egy marlenkát ajánlottunk fel a szerencsés, nyertes családnak.

A fődíj kihúzásában,( szintén) Ági lánya, Hanna ajánlotta fel segítségét.

-hosszas válogatás után végre sikerült kiválasztania a számára legszimpatikusabb papírfecnit, melyre a pöttyös gomba volt rajzolva, ami "nem mellesleg" kishúgának a jele az oviban...
ez már " bundagyanús" , mondták a többiek, mert tényleg eléggé viccesre sikeredett...
:)
Én is jót mosolyogtam magamban, mert ahol Ágiék jelen vannak ott Fortuna,
ha nyerésről van szó, mellettük áll. ( mint ahogy most is bebizonyította)


Buli végén a ház, egy katasztrófa sújtotta területhez hasonlított leginkább,
amit most kivételesen nem bántam.
Összességében azt hiszem mindenki jól érezte magát ezen a péntek13.-i napon...

A lányok szülinapi tortája sem maradt el , azért mert nem írtam róla!....

Zsófi és Luca 4 éves

Négy évvel ezelőtt születtek meg lányaink, Zsófi ( mint elsőszülött 2 perc előnnyel) és Luca.

Hihetetlen, hogy már négy év eltelt azóta, mikor először foghattam kezembe falatnyi testüket.
Szeretném egy kicsit megállítani az időt ( most is) hogy tovább lehessenek az én "kislányaim"

Reggeli ébresztésnél szokásosan keltettük a lányokat Lucát, Gábor, míg én Zsófiba próbáltam életet lehelni.

Millió puszi kíséretében ( egyébként is ezt szokták meg reggelente) köszöntöttük az ágyba még ébredezőket.

A szokásos kakaót, ma alkalomhoz illően habosan ihatták az elmaradhatatlan szívószállal
( kakaó és szívószál ki érti ezt?)
Szépen, felöltözve indultak az óvodába az elmaradhatatlan kekszek, üdítők nassolni valók társaságában, amit ilyenkor "szokás" az ünnepeltnek vinni.

Ma, gondolatban még egyszer végigéltem azt a " bizonyos" pénteki napot amikor megszülettek lányaink, és mi Gáborral szülők lettünk.

Élveztem a nap minden pillanatát, Gáborral este egy pohár bor társaságában elevenítettük fel emlékeinket.
Életünk legszebb ajándékát kaptuk négy évvel ezelőtt.

Köszönjük!

Úgy érzem nincs szükség elcsépelt szavakra, mind a két lány nagyon jól tudja (érzi) mennyire sokat jelentenek számunkra...és nekünk, csak ez számít!

Boldog születésnapot kincseink!

Apa szülinapja

(2009 február 07)

Nem felejtettük el idén se apuka születése szent napját!
Már napokkal előtte sokat beszéltünk a lányokkal róla, hogy meglepetést kellene csinálnunk apának!
Apa ahogy hazajött a lányok minden "titkos akciónkat" egyből elmondták neki!
Eleinte, azért úgy csinált mintha nem is hallotta volna, de a lányok addig nyúzták, míg kénytelen volt meghallani milyen meglepetéssel is készülünk számára!
Hiába mondogattam a lányoknak, hogy ez "TITOK", nem szabad apának elmondani, mert akkor nem lesz meglepetés, suttogva számoltak be még a legapróbb részletekről is!
(Boribon Születésnapjából jól ismerik, hogy mi a "titok" de, az is lehet hogy nem akarták, hogy az apjuk idő előtt világgá menjen?)
Hát ennyit a titok tartásról!
Mivel vendégeket vártunk, én már korán reggel felkeltem elkezdve a napomat, hogy időt nyerjek a rengeteg munkámhoz!
A lányok kezdenek teljesen hozzászokni az óvodai korán keléshez, úgy látszik a hétvége se lesz ez alól most már kivétel!
Mivel még este megbeszéltük, hogy ők készíthetik apának az ünnepi kávét és vihetik be neki a szobába, nehéz volt lelkesedésüket féken tartani!
Szélvész kisasszonyok, sikeresen elkészítették, és szervírozták apuka " szüli-kávéját"
Boldogan ébresztgetve édesapjukat ( aki már régen felébredt ebben a nagy hangzavarban )
köszöntötték fel!!!


Könnyű a lányos anyukák élete, ilyen segítség mellett!

Rohanás piac, bevásárlás nehogy kimaradjon valami a buliról!
Mikor már mindent beszereztünk akkor kapjuk a telefont vendégeink betegségéről!

O.K! Ez akkor most nem jött össze! Sajnálom hogy megbetegedtek, nem csoda tombol az influenza járvány! Ilyenkor áldom az eszem, hogy idejében beoltattuk magunkat!
Több lehetőséget felajánlottam az elmaradni látszó parti helyett, ám Gábor a nyüzsgő buliról lemondva, csendes ünneplést akart négyesbe, csak velünk, ha már így alakult!
Rohanó tempónkat visszafogtuk, hiszen a saját uraink vagyunk, ráérősen intéztük ezután tennivalóinkat!
Jó későn értünk haza ebben a nagy kényelemben...!
Idejében elkészült az ünnepi " ebéd"is ( párizsi pulyka mell ez most a nagy kedvenc ) igaz, nem ezt terveztem, de a délutáni alvást nem akartam nagyon elcsúsztatni!
Míg a " fiatalok " aludtak addig én befejeztem a főzést, amit még reggel elkezdtem,aminek hihetetlen mennyiségű, bakonyi betyárleves lett az eredménye, na és természetesen az a két nagy darab csülök, amit már csak sütnöm kellett
( így legalább holnap pihenhetek, gondoltam Én ! )
Rengeteget játszottunk, táncoltunk egész estig és nem mellékesen jegyezném meg, hogy a lányok kb 10 percenként kívántak boldog születésnapot apjuknak!



Még az esti fürdésnél is ilyen remek hangulat uralkodott...
Lefekvés előtt levezetésként jelenlegi nagy kedvencünk dalára ( alma együttes: nád a házam teteje ) pörögtünk, forogtunk!
Hebrencs Zsófikám, a nagy pörgésében elesett és felrepedt az álla!
Gáborral mi is megijedtünk, de talán Lucám arcán lehetett legjobban látni az aggódást testvére miatt!
Az ikrek világa ahogy óvják, féltik egymást mindig ámulatba ejt!
Hamar összeragasztottuk Zsófikám állát, amire még büszke is - hogy ő "milyen ügyes volt"
és hogy már nem is fáj már neki!
Lucám lelkét vigasztalni kellett, nehezen viseli a vér látványát, hát még ha a testvéréről van szó!
Az este további hangulata itt megpecsételődni látszott, ezt nem hagyhattuk annyiban!
Sokáig győzködtük Lucát, hogy nyugodtan táncolhat, nem fog elesni ő is, a táncnak egy darabig búcsút mondott szerintem!

Nem hatotta meg hogy elesett... Lucám a megfontoltabb, óvatos duhaj...



Megengedem apának hogy kilakkozza a körmöm,
de csak azért mert szülinapja van!



Isten éltessen sokáig, erőben, egészségben!