Tavirózsa

Ritkításra került a sor tündér-Rózsikáéknál. Ennek leginkább az ismerősünk, és az ismerősünk-ismerőse, meg talán az ismerős, ismerősének az ismerőse  örült a legjobban. Rózsikáék nem biztos, hogy ennyire lelkesek voltak, pedig már megszokhatták volna.  Kénytelenek vagyunk, még ha ily drasztikus módon is kordába tartani, mielőtt a fejünkre nőnének...
Persze nem csak ők kaptak új külsőt, hanem a pimasz és erőszakos vízi menta, réti füzény, virágkáka, japán zsurló, hogy a többieket már ne is említsem...

Azt, egyébként eddig nem is tudtam, pedig 10 éve van tavunk hogy ilyen fantasztikus illata van a tavirózsának. Kicsit magnólia, liliom és orgona keverékét lehet kiérezni belőle. Mindenesetre most ez az egy, árva és leszakadt példány fogja díszíteni a nappalit, vagy a teraszt, amennyiben hisztizni fog és a napot kívánja...
-az is lehet, hogy nem szereti a csapvizet és hozok neki a tóból.
Most, hogy úgysincs kit körbeugrálnom Rózsika is megteszi...
-ha már úgyis ennyire ráérek!

Vándor csizma

Virágot-ültetni mindenbe lehet. Még jó, hogy itt van nekünk ez a facebook és az inspirációt is könnyen megkaphatjuk egy gombnyomásra...
Akarjuk, avagy nem, jobbnál-jobb ötletek jönnek szembe velünk nap, mint nap. Így voltam ezzel én is. Ráadásul, egy használaton kívüli csizmám is akadt, amit sikeresen kint felejtetünk télen, igaz, hogy fedett helyen, de a hideget nem szerette, ez tisztán látszik rajta...
Nem dobunk ki semmit!
Inkább újraterveztük...

A csizma 3/4 részét apró-szemű kavicsokkal töltöttük fel, majd ebbe kerültek a kövirózsák.
ennek meg a cserepe fagyott szét télen
Szerencsére 2 csizma volt, így legalább a lányok sem tudtak min veszekedni.
Azon viszont igen, hogy a kert, melyik részén álljanak.
Komolyan, eddig még nem volt 2 egymást követő alkalom, bármikor mentem  is a kertbe, hogy a csizmák ott lettek volna, ahol utoljára láttam őket.
Pedig súlya is van jócskán és biztos, hogy nem a kutya hordja széjjel...

Fehér levendula

 Most nyílik.
 Rengeteg az apró babahajtás körülötte, természetesen rózsák társaságában.

Télen, sajnos rengeteg elfagyott...
Viszont most  már örülök, hogy szaporítani is tudom.
(na jó nem én, hanem önmagát, magról)
Remélem nyár végére megerősödnek annyira az aprócska tövek, hogy ajándékozásra is alkalmasak legyenek...

Rózsáim a kert minden szegletében fényképezhetetlenek, mert az "asszisztenseim" egy perc nyugtot nem hagynak, mindenhová követnek...
- tisztára üldözési mániám lett miattuk!
:)

Margaréták PET palackból

Sokadik virág variációim közül, amiket PET palackokból készítettem, ezek most legkedvesebbek a szívemnek.

 
Ballagásra készültek...
-ezek a helyes kis margaréták szimbolizálják az óvodát, aminek ugyanez a neve, és holnap fájó szívvel búcsút veszünk tőle.
4 év emléke tobzódik bennem.
Hónapok óta próbáltam hárítani, nem gondolni a megmásíthatatlanra, de bevallom nagyon nehéz.
Eleinte megfordult az is a fejemben, hogy elkezdek visszaszámolni a 100. naptól, most meg már csak 6 napunk van hátra az ovis életből és egy sort sem voltam képes írni az egészről...

Nehéz, mint minden más mióta ikres anyuka lettem, hiába van két angyali gyermekem, egyszer élem át  a születés pillanatát, csak úgy mint a járást, szobatisztaságot, mert az a pár nap különbség ilyenkor igazán nem számít az elválás fájdalmát, mikor óvodába kerültek, most pedig a búcsút intenek és szeptembertől iskolások lesznek...
Most írhatnám azt is, hogy-egyik szemem sír, a másik pedig nevet,- de nem teszem, mert jelenleg, könnyben úszó szemekkel, vakon próbálom leírni ezeket a sorokat úgy, hogy ráadásul rég elfeledett emlékek tucatjai is megnehezítik helyzetemet.
Félek a holnapi naptól, talán könnyebb lesz ha már túl leszünk rajta...
Amolyan Scarlett O' Hara módon, addig is megpróbálok ma többet nem gondolni rá, majd holnap... elvégre, holnap is nap lesz.

"segítségeim" akik nélkül a képeken nem állnának úgy a virágok, ahogy...
-Görci és Izi

Viszont idén, szakítottam az ilyenkor szokásos süteményemmel és elhagytam járt utamat, a járatlanért.
Azt, hogy milyen sikerrel még nem tudom, mert jelenleg is a hűtőben dermed tetején a csokoládé, aminek tökéletes felkenése eléggé megizzasztott, de nem fogott ki rajtam, ÉN győztem, végül tükörsima lett...
-már csak a tökéletes szeleteléssel kell megküzdenem, mire a "főkóstolók" hazaérnek és értékelik remekművemet.


                                                                   Kiegészítés:
 Ilyen lett (jó sok)

Tojástartóból rózsa készítés...

 -lett most a nagy kedvencem. Rákattantam, de nagyon.

Mára már ott tartok, hála a szép számú ajándékozott célszemélyeknek, hogy sorozatgyártásba kezdtem.
Egyik nap csak vágok, másik nap csak hajtogatok harmadik nap ez pont mára esne  elméletileg ragasztok, de helyette inkább a kertet választom fő tevékenységi körömnek, este pedig levezetésként majd pótolom lemaradásomat...
Mivel tényleg rengeteg rózsa alapanyagot kell feldolgoznom, gondoltam könnyítek az eredeti megoldáson és egy kissé lusta módon a könnyebb utat választom...
Ezt az egyszerűbb kivitelezést próbálom  képeken keresztül megmutatni, bár igazán jó lenne a munkamenetről fázisfotókat  is készíteni...

Vágásnál, szerintem nem kell a tökéletességre törekednünk, mert így sokkal szebb szirmokat kapunk az egyenlőtlen felületekből.
Ezeket az alapokat, attól függően, hogy milyen nagyságú rózsákat szeretnénk, egyszerűen csak bevágom 1 vagy 2 helyen (hogy össze tudjam a szirmok oldalait és a végét sodorni)
Ezt  könnyebben megtehetjük, ha enyhén nedves ujjvégekkel tesszük, így a papír nem törik, nem repedezik be!
A tálcák felszabdalása során rengeteg hulladékunk keletkezik, amit én jó szokásomhoz híven nem dobok ki, hanem a tetemes mennyiségnél szükség törvényt-bont alapon a legbelső rózsasziromhoz használok fel!

itt középen látható a "kutyaformájú" hulladék...
 

Színek szerint csoportosítva, válogatva a különböző tojástartókból kivágott alapok, remélem jól látszanak az árnyalatok!

Aki esetleg nem tud beszerezni színest tojástartókat az se búsuljon!
Időközben ma reggel találtam egy remek oldalt, ahol megoldást láthatunk, hogyan tudjuk  rózsáinkat egyszerűen színesre-varázsolni, illetve egy másikat is azoknak, akik unják a rózsákat, és egy kis változatosságra vágynak.

Rózsa, rózsa szép virágszál...

Amikor azt mondom, hogy szeretem a rózsákat, sok újdonságot nem árulok el magamról.
Szeretem minden formában, éppen ezért nagyon örülök, amikor rám talál egy-egy különleges példány...
-mert tudatosan mostanában már nem keresem.
Tényleg nem keresem a rózsákat, de úgy látszik találkozásaink elkerülhetetlenek, mint ahogy történt ez minap is, amikor rátaláltam egy fantasztikus blogra.
Bevallom, mikor megláttam ezeket a gyönyörűséges alkotásokat elfogott az alkotás iránti vágy, mert nekem ilyen kell, ilyen faliképeket, díszeket akarok, mese nincs.
Egész nap nem hagyott nyugodni a gondolat, folyamatosan azon agyaltam, ha másból nem is, süthető, vagy só-liszt gyurma, de még aznap szóba került az üvegesek által használt gitt is mint lehetséges alapanyag  jobb-híján papírból készítem el az én gyönyörűségeimet, ami szintén a fent említett oldalról adta az ihletet.

 Nem is én lennék, ha azonnal nem próbáltam volna ki a papírrózsa készítést, ami valóban nagyon mutatós, de nem az, amire vágytam. Persze, más dekorációhoz biztosan tökéletes, de nekem szemmel láthatóan is masszívabb megoldást kellett keresnem.
Így a véletlenek furcsa találkozásából született meg saját verzióm, ami az előző bejegyzéseim témáját is adták, -tojástartóból, viszont a papírrózsa készítése alapján.

 Nem tudom miért van az, hogy legtöbb, hasonló kaliberű munkámat a földön ülve készítem el, és inkább bealjazok magamnak, csinálva még ezzel is plusz munkát...

A rózsák elkészítése tényleg végtelenül egyszerű, csak az a baj, hogy nem lehet abbahagyni ha rákattanunk, mert kell még bimbós, félig  és teljesen kinyílt változat is, főleg akkor ha egyszerre több színnel dolgozunk.
Nem, festeni már végképp nem álltam neki, ezek gyárilag ilyen színes tojástartók.
Máskor eszembe nem jutott volna, hogy a tojástartó tálcák színei se egyformák, erre még akkor döbbentünk rá, mikor az ovis virágokat szabdaltuk fel, rendesen válogatnunk kellett a nem megfelelő színeket darabokat.
Még jó, hogy akkor nem dobtam ki, most dőzsölhetek a hirtelen nyakamba-szakadt nagy választékban.

 Most ezzel a három színnel dolgoztam. A rózsákat ragasztópisztollyal ragasztottam össze, illetve azzal raktam fel a hungarocell golyóra, amit előzőleg kilyukasztottam a bambuszszárral, de még nem rögzítettem véglegesen, a könnyebb hozzáférhetőség érdekében.

Vigyázat! Ne kövessétek el azt a hibát, hogy a forró ragasztóval bekent, éppen leeső virág után kaptok, úgy mint én! Súlyos égési sérüléseket okozhat, de minden bizonnyal, fájdalmas hólyagokat...
Pedig nem is a földön ültem!

A méretileg megfelelő cserepet akrilfestékkel festettem, direkt törekedve arra, hogy ne tökéletes fedettséget érjek el, így a rózsákban megtalálható 3 alapszínt próbáltam itt visszahozni.
Eredetileg kavicsokkal szerettem volna a cserepet megtölteni, de hiába az apró szemeknek, méretileg még így sem illettek bele, így egy hirtelen jött ötlettől vezérelve, az itthon található  macskaalomból használtam fel.

Remélem azt a macskák nem sérelmezik, illetve nem veszik célzásnak az újonnan jött lehetőséget...

A végeredményt elnézve biztosan lesz még hamarosan folytatása, de addig egy másik munkámat illene befejeznem a lányok közelgő óvodai ballagására, ami a változatosság kedvéért margaréta lesz, és nem papírból...

Egészen pontosan...

-ilyen, és ehhez hasonló  helyes képeket készítettek a kivágott tojástartóvirágokból a gyerekek.

És mint előző bejegyzésemben  is írtam, amennyiben van kedvetek, megtippelhetitek a kivágott virágok számát, most elárulom:
- egészen pontosan 906 darabra sikeredett!
(+ levelek, szárak és a fűnek való aprólékok, bibék)

Ez most egy ilyen gyors bejegyzésre sikeredett,  de sietnem kell, mert még gyorsan befejezem az elkezdett munkámat, hogy holnap megmutathassam nektek még mielőtt a lányok hazaérkeznek...

Állati...

Pénteken, mielőtt a lányok hazajöttek az óvodából, gondoltam teszek egy kört a házkörül és feltérképezem a növények állapotát. Gyorsan magamhoz is vettem a masinát és elindultam ellenőrző "körutamra", hogy kihasználjam a még hátralévő nyugodt-perceket, amit csendben, a természet háborítatlan nyugalmával tölthetek el...
Hamarosan (dísz)kíséretet is kaptam Mattika (Matilda) macskánk szerény személyében, aki minden egyes általam kiszemelt növényt, virágot alaposan megszaglászott.
Így szépen kettesben folytattuk tovább utunkat, hogy a kert másik végében található Hunyor tövünket is leellenőrizzük, miként változott az elmúlt hetek alatt.
Míg az egyiken már az elvirágzás jól észrevehető, addig a másik fénykorát éli és ontja virágait, bimbóit.
Évről évre rácsodálkozom, hogy ugyanazon a kerten belül milyen különbségben nyílnak, élnek növényeink, ami most a hunyor esetében megint eszembe jutott.
Ez a növény elvirágzása után még sokáig tündököl a sajátos szépségében, amint a fehér virágok lassan kezdenek bezöldülni és egészen nyárig mutatós színfoltját képezik a kertnek.
Második növénylátogatásunk is szintén a tavasziak közül került ki, ez pedig a tulipánfa, amiből ugyancsak található pár példány a kert különböző szegleteiben.
Itt is szembeötlő különbségekkel találkoztunk, míg az egyik bimbós állapotban ébredezik, addig a többiek rikító hófehér virágaikkal vonják magukra a tekintetet.
Természetesen ezek is fehér színűek, ugyanúgy mint a kert összes virága, kivételt ezalól a tó képez, amibe a buja növényzet, a szivárvány minden színében megtalálható a piros aranyhalak mellett.

Pár kép készítése után Mattival leértünk a ház végéhez (lejtős a telek) miközben észrevettem a tavon úszkáló kacsákat, gondoltam róluk is készítek képeket egészen közelieket, mert az idén még csak a teraszról sikerült lekapnom őket.
Úgy látszik, nekik is kell egy kis idő a barátkozáshoz, mint a tavalyi kacsáknak, akik nyáron már 1 méterre is hozzánk-merészkedtek, és úgy hagyták magukat etetni, vagy hozták csőrükben a kifogott aranyhalakat, mintha csak áldásunkat kérték volna tőlünk, a zsákmány elfogyasztásához...
Lassan, lopakodva próbáltam becserkészni a kacsákat, de sajnos nem voltam elég gyors egy igazán közeli fotózáshoz!

Míg én a kacsákkal és a fényképezővel voltam elfoglalva, addig eszembe sem jutott a lábam-elé nézni (minek is tettem volna, hiszen vakon ismerem a kertet, amit terveztem) egyébként sincs a fűben semmi olyan ami nem oda illene, leszámítva egy-egy "cicakakát" amivel a környék macskái megtisztelnek bennünket, mióta nincs kutyánk, és itt jön a- de!
-de a legrosszabb álmomban se jutott volna eszembe, hogy majdnem a nyakam töröm ki, mert megcsúszok "valami síkosan" és miután sikerült egyensúlyomat visszanyerni és túljutni az első sokkos állapotomon, ami egy kisebb infarktussal is felért, de időközben még annyi önuralomra is szert -tenni,miközben a fényképezőt is a kezemben szorongatom, hogy ne lármázzam fel a környéket, miközben kiadom a magas cét, hát ez nem volt kis teljesítmény tőlem!
Történt ugyanis, hogy ebben a rettentően jó időben a környék békái is úgy döntöttek, látogatást tesznek a szomszédos tavakban és megkezdik "A nagy" vándorlást, a szó szoros értelmében, egymás hegyén,- hátán, hiszen párzási időszak van!
Nekem ezzel a ballépésemmel egy ilyen párocskának a pásztoróráit sikerült megzavarnom és beletaposnom a lelkivilágukba...
(mindenkit megnyugtatok senkinek nem esett semmi baja, túléltük mindannyian, bár rajtam még most is a hideg szaladgál, ha visszagondolok rá, de leckének mindenesetre jó volt az elkövetkezendő hetek távlatában)

Hű kísérőm Mattika persze az egészből semmit nem fogott fel (vagy igen) mert pár méterrel előttem szaladgálva és nyávogva várta, hogy utolérjem, végre befejezzük a sétánkat, csak had pihenhessen, lustálkodhasson már bent a házban.
Mire felértünk a ház másik oldalához, testvére Görcike is megjelent, és produkálta magát egy kis simogatásért.
Mindez pár percig tartott, de akkor örökkévalóságnak tűnt...

Mikor a lányok hazaértek, kezdődhetett megint a körmenet azzal a különbséggel, hogy iszonyú hangzavar és két újabb, apró négylábú követte minden mozdulatomat.
Mert tavasz van és a kertben, természetben lenni jó, mint ahogy az a képeken is látszik.
:)

falikút moha kezdeményei, itt még tavaly nem volt...
Rozsdás ismerkedik a békákkal (természettel)
- ennél a képnél folyamatosan azt vártam mikor kell kimenteni a vízből...Bújócska-ugye, milyen jól álcázta magát Luca?


Mattikánál egy kis duzzogás, egybekötve a tavaszi D-vitamin pótlással, mert "csak" itt talált magának helyet ez a szegény állat...
-hiába, nagyon nehéz a macska élet, főleg nálunk!
Ismét Rozsdás, és a tükörképe
olyan édes, ahogy nézegeti magát a vízben, ilyenkor látszik rajta, hogy mennyire gyerek még!
:)