Igaz, volt már több évben is etetésre kialakított hely a kert hátsó végében lévő hatalmas fákon, de sajnos eredménytelenül, mert a madarak bizony, valamilyen rejtélyes okból, messzire elkerülték...
Az idén is már lassan feladtuk a reményt, hogy valaha fogunk tudni madarakat etetni, olyan sokáig árválkodott a nyúlketrec felett felakszatva, a dugig megrakott, vidámszínű, csalogató éléskamra.
Ma végre, gondolom a havazásnak köszönhetően, megérkeztek első vendégeink is. Kissé még bizalmatlanul csipegettek, de remélem, hogy a későbbiekben felbátorodva, több tucatnyi vendéggel is büszkélkedhetünk...
